A technikai sportok utánpótlását szemlélve vegyes képet látunk: míg a motorversenyzők létszámgondokkal küzdenek és a környező országokkal közös bajnokságokban gondolkodnak, addig az autósportban sok ígéretes fiatal bontogatja a szárnyait.
Lakner Gábor • Az autó- és és motorsportnak kétségkívül népes szurkolótábora van Magyarországon. Az élversenyzőknek mindig jelentős hatásuk van a nézettségre, korábban például Talmácsi Gábor MotoGP- futamait követték sokan hétről hétre, míg mostanában a WTTC-ben versenyző Michelisz Norbertért szorítanak rengetegen. Kíváncsiak voltunk, hogy az utánpótlásban is megmutatkozik-e a technikai sportok hazai népszerűsége.
A kép vegyes, és nyilván az is közrejátszik az utánpótlás viszonylagos szűkösségében, hogy nem a legolcsóbb sportágakról beszélünk. A családok ráadásul – néhány szerencsés kivételtől eltekintve – csak bizonyos életkorig tudják kigazdálkodni a versenyzéshez szükséges anyagiakat, komolyabb szintre lépve szponzorok nélkül lehetetlen tartani a lépést a külföldi riválisokkal. Akik sokszor nem tehetségesebbek a magyar fiataloknál, csupán jobb körülmények között készülnek.
Motorra már egészen fiatal korban ráülhetnek a gyerekek, a motokrossz szakágban például már négyéves kortól oktatják a fiatalokat. Különféle kategóriákban tizenkét éves korukig versenyezhetnek a juniorok között, azonban nincsenek túl sokan, akik élnek a lehetőséggel. A három kategóriában idén hatvanhárman álltak rajthoz az országos bajnokságon, így jövőre a szlovákokkal közös sorozatot indítanak. Travnev Iván, a szakág utánpótlás-vezetője szeretné népszerűsíteni a motorozást, hiszen elmondása szerint szűk körből kerülnek ki a pilóták, a sportágon kívülről kevesen érkeznek.
Hasonló létszámgondokkal küzd a gyorsasági szakág. Szabó János utánpótlás-vezető a kollégájához hasonlóan a nemzetközi versenyrendszerben látja a kiutat. Jövőre a csehekkel és a szlovákokkal mérik össze tudásukat a fiatalok, akik Szabó – vagy ahogyan a sportágban ismerik: „Bregyó” – szerint rátermettek és ügyesek, csak éppen kevesen vannak. Náluk öt év az alsó korhatár, bár a szakember szerint a hat-hétéves kor lenne ideális. Jövőre megpróbálják bevonni a különböző motorosiskolák tanítványait az országos bajnoki rendszerbe, velük is növelni a létszámot.
A dragbike-szakágban sem versenyez kifejezetten sok fiatal, de ott az idei húszon felüli létszám csúcsdöntésnek számít. Hadnagy József szakágvezető elmondta, a juniorok között hattól tizenhat éves korig lehet versenyezni, és örömteli, hogy a fiúk mellett lányok is indulnak a bajnokságon.
Azt mindhárom vezető hangsúlyozta, hogy alapos oktatás után, kellő védőfelszerelés, szülői- és versenyengedély birtokában bárkiből lehet motorversenyző. Nemcsak vezetéstechnikára és motorismeretre oktatják a fiatalokat, hanem már a legkisebb korban is ügyelnek a helyes testtartásra, hiszen azt nehéz kijavítani a későbbiekben.
„A gyerekek úgyis kipróbálják a motorozást, és akkor már ne a szomszéd robogóján tanuljanak az utcán, hanem biztonságos, szervezettek keretek között. Örömteli lenne, ha minél többen ülnének motorra, mindannyian azért dolgozunk, hogy széles körben megismerjék a sportágunkat” – tette hozzá Szabó.
Az autósportban népesebb az utánpótlás, ami a szövetség úttörő döntésének is köszönhető. Magyarországon egyedülálló módon tizenkét évre vitték le az alsó korhatárt a túraautó-bajnokságban, míg a nemzetközi szövetség a tizenhatot. A kezdeti negatív visszhang után mind több ország érdeklődik a módszerről, és már követné a magyar példát.
A követelmények itt is szigorúak. Sportorvosi engedély, pszichológiai alkalmassági vizsgálat és szülői engedély birtokában bizonyíthatja be bárki a rátermettségét, és ha a volán mögött is megállja a helyét, akkor kaphat versenyengedélyt. Ahogyan Gáspár István gyorsasági szakágvezető fogalmazott: „Hiába mennek kétszázzal, attól még gyerekek…” A biztonsági előírások rendkívül szigorúak, így az ütközéseknek és borulásoknak sincs semmiféle következménye a pilótára nézve. Bukócső, sportülés, hatpontos biztonsági öv, sisak, tűzoltó-készülék – csupán néhány a kötelező kellékek közül.
A fiatal pilóták képzésében élen jár a Top Driver School, amelyet a korábbi háromszoros terepralibajnok Benyó Miklós hozott létre. A struktúrát Máté fia kedvéért építette fel, aki – édesapját követve – szintén versenyző lett. Benyó szerint kivételes helyzetük, és bár akad példa, hogy pilóták gyerekeiből lesznek az új versenyzők, a többség kívülről érkezik.
„Három éve hoztuk létre az iskolát, és miután egyre többen érdeklődtek, kinőtte magát a kezdeményezés. Már ott tartunk, hogy Máté, aki végigjárta a lépcsőfokokat, junior instruktorként foglalkozik a fiatalokkal. Elméleti oktatással kezdünk, azután jön a gyakorlati rész, ahol bóják között végeznek feladatokat a gyerekek. Amikor készségszinten kezelik az autót, akkor engedjük őket a zárt pályára. Először csak instruktor mellett vezethetnek, aztán fokozatosan megkapják a járművet. Rádión akkor is kapcsolatban vagyunk velük, így bármikor be tudunk avatkozni. A következő lépés a versenyzésre való felkészítés, amit szintén lépésről lépésre végzünk. A pályaismerethez rendkívül fontos a szimulátoros képzés is. A mai fiataloknak annyira a vérükben van a motorizáció, hogy még nem akadt gyerek, akit ne tudtunk volna egy nap alatt megtanítani az alapokra.”
És ha már valaki eljutott odáig, hogy versenyez, akkor okvetlenül szükség van csapatra, amely megadja a szükséges hátteret. A legügyesebbeknek nem más segít, mint a Zengő Motorsport. A világ autósportjában is elismert csapatvezető, Zengő Zoltán és a már idézett Gáspár István létrehozott juniorcsapatnak a tehetséggondozás a feladata.
„Ugyanolyan körülmények között készülnek a fiatalok, mint az első csapat, sőt, ha nincs WTCC-futam, Michelisz Norbert kölcsönadja nekik a saját mérnökét is – mondja Gáspár. – Norbi egyébként is sokat foglalkozik az utánpótlással, pedagógusnak ugyanolyan jó, mint versenyzőnek. A két kiemelkedő pilótánk Ficza Ferenc és Benyó Máté, de nagy reményeket fűzünk Nagy Dániel és Szabó Zsolt Dávid szerepléséhez is.”
Ki tudja, talán éppen valamelyikük lép a példaképük, Michelisz helyébe…