Palancsa Zoltán szövetségi kapitány beavatott minket a nálunk kevésbé ismert curling néhány rejtelmébe. És ideje is volt. Hiszen a sportág hamar népszerű lehet, hogy olyan sikereket produkál, mint tette azt a női juniorválogatott a világbajnokságon szerzett, bravúros negyedik helyével.
Szekeres István • A szerkesztőségünkbe is beszökött a curling. Tudósítottuk a női juniorválogatott versenyét a dániai A csoportos világbajnokságról. Nyilvánvaló volt a cél: bennmaradni a felsőházban, ahhoz pedig az első négybe kellett kerülni. Amikor az első meccs elment a mezőny leggyengébbjének tartott török csapat ellen, csendben tudomásul vettük. Pedig az volt a varázslat kezdete. A lányok sorozatban győzték le a papíron erősebb ellenfeleket. A napok múltával magam is egészen lázba jöttem, lestem, mikor érkezik hír a vébéről.
A kapitány
Megnyugtató volt olvasni Palancsa Zoltán szövetségi kapitány értékelését a mérkőzések után, és azt, hogy a következő ellenfelet sem tartja legyőzhetetlennek. És sorozatban igaza lett.
A csapat végül elérte a legfőbb célját, az A csoport tagja maradt. A negyedik helyen végzett. S persze Kanadáé lett az aranyérem.
Aligha kell különösképpen magyarázni, miért Palancsa Zoltán lett a Hét interjújának az aktuális vendége. Illetve hát mi mentünk vendégségbe az egyetlen szabvány méretű magyar curlingpályára, a Kamaraerdőbe, ahol nemzetközi páros verseny folyt éppen. A kapitány ott szakított időt a beszélgetésre.
– Hány pálya van Kanadában?
– Szerintem ők maguk sem tudják. Megszámlálhatatlan. Van minden településen, többnyire nem is egy. A legnagyobb versenyeket ráadásul jégpalotákba viszik, a rengeteg néző kedvéért. Nemzeti sportjuk, másfél millió igazolt versenyzővel.
– Melyek a párhuzamos magyar adatok?
– Százötven versenyző, a szeniorokkal együtt. Egy szabványos pálya. És szerencsére egy gyakorlópálya is akad, a kőbányai Ihász utcában. Tizenhárom egyesületben működik szakosztály, köztük három nagyban, a Vasasban, a Ferencvárosban és az Újpestben, a többi pedig egy egyesület – egy csapat alapon működik.
– Szinte hihetetlen, hogy a junior-világbajnokság végeredménye szerint a Kanada utáni harmadik pozíció lett a mienk.
– Mi is ezt gondoltuk végig, amikor a bronzmérkőzés elvesztését nehezen éltük meg, és azóta már büszkék is tudunk lenni a negyedik helyünkre.
– Várható a sportág előretörése? Például a sikerek tükrében, mert ugye, a curlingben van már két páros-világbajnoki címünk is.
– A fejlődésnek két iránya lehetséges. A tömegesítés és a minőség. A kívülállónak furcsa lehet, de az utóbbit könnyebb megvalósítani.
– Hát, igen. Ha nincs pálya, hova hívjuk a fiatalok seregeit?
– Erről van szó. Ha valamelyik budapesti iskolában úgy gondolnák, hogy Kamaraerdőn tartanának heti egy testnevelésórát, akkor az – az utazással együtt – akár három órát is igénybe venne. Azért jó lehetőség az Ihász utcai gyakorló pálya, mert a közelében található több iskola is.
– De ettől függetlenül nyilván keresik a tehetségesnek látszó fiatalokat. Mit figyelnek meg rajtuk? Milyen képességek a legszükségesebbek a játékhoz?
– A hajlékonyság, a ruganyosság és az egyensúlyérzék. Mindegyiket természetesen lehet fejleszteni is, arról szólnak az edzéseink.
– A szárazak vagy a jegesek?
– Mind a kettő. Egymásra épülnek. A jégen természetesen a speciális játékelemeket tudjuk gyakorolni. Ilyen a kőelengedés…
– Én hasonlóságot vélek felfedezni a curling és a sznúker között. Mind a kettőben távolról kell – adott esetben – hihetetlen finoman érintkezésbe hozni az egyik játékszert a másikkal.
– Jogos a hasonlat. A kőelengedés nevű edzésgyakorlat is arról szól, hogy megtaláljuk a leghelyesebb irányt és sebességet.
A szeniorbajnokság trófeájával
– Mekkora fizikai igénybevételt jelent a játék?
– A mérkőzések, a bemelegítéssel, három órát is igénybe vesznek. Ennyi ideig mozgásban kell lenni, és akkor a söprés fizikai igénybe vételéről még nem is beszéltünk. Az különösen megterhelő benne, hogy addig ugyan pihen az ember, amíg az ellenfél van akcióban, de utána azonnal maximumra kell felpörögni. A szkip, vagyis a csapatkapitány, a stratéga szerepe egészen más, attól – a folyamatos koncentráció miatt – fejben fárad el az ember. Magam is szkip vagyok az újpesti szeniorcsapatban, és mondjuk négy vasárnapi meccs után a hétfő nagyon nem könnyű.
– Miután testkontaktus nincs, feltehetően a sérülések is ritkák.
– Azért előfordulnak.
– Hogyan, mitől?
– A jégnek két markáns tulajdonsága van: nagyon csúszós és nagyon kemény. Ha valaki elesik rajta, számolhat zúzódással, de agyrázkódás is előfordul.
– Láttam néhány mérkőzést tévében, de elesni még senkit.
– Persze, mert profikat látott. A jégen járás biztonsága amúgy elsajátítható. A mi edzéseinken is vannak azt támogató gyakorlatok.
– Speciális cipő is kell hozzá?
– Nem okvetlenül. Ha például gyerekek jönnek, úgynevezett csúszótalpakat tudunk adni a lábukra, az hatásos segítség.
– Mennyire drága a sportág? Például mennyibe kerül egy kő?
– Egy gránittömbből faragják, csiszolják, mert az anyaga csak homogén lehet. Százharmincezerbe kerül egy, és egy pályára harminckettő kell belőle. De a költsége nem a játékos zsebét terheli. Az ugyanis a pálya elengedhetetlen tartozéka. Tehát aki curlingpályát nyit, annak követ is kell venni bele.
– És a többi felszerelés?
– Az attól függ. Kezdőknek például nem ajánljuk, hogy megvásárolják. Ráérnek akkor, ha biztosak abban, hogy jól választottak sportágat. Akik azonban már versenyeken indulnak, azoknak fel kell ruházniuk magukat. A határ az ég, akár több százezer forint is lehet.
– Miből van a seprő?
– Az eredeti cirokseprő volt, mert az volt a cél, hogy a szabadban, a természetes jégen elsöpörjék a kő elől a havat, a hulladékokat. A maiak anyaga tömörített szivacs, amelyet gyöngyvászonnal borítanak be.
– Hátha valaki nem tudja: mire szolgál a seprés?
– Kicsit megolvasztja a jeget, csökkentve a súrlódást, tehát kevésbé lassul a kő, és irányváltozást is el lehet érni.
– Szóval segít a kő haladásában.
– Lényegében igen. Viszont fontos tudni, hogy lassítani, fékezni nem képes.
– Ön hogyan került a sportágba?
– Tíz éve tetszett meg. Én futballoztam, a barátom kézilabdázott, és együtt határoztuk el, hogy kipróbáljuk a. Végül hatan jöttünk el a Kamaraerdőbe. De nem jutottunk be a jégre, mert éppen verseny zajlott, Magyar Kupa. Csakhogy nem adtuk fel, másodszor is eljöttünk, és akkor viszont már itt is ragadtunk. Később a gyerekeinket is hoztuk, így történt, hogy az én lányom, fiam is elkezdte.
Dorottyát a vírus sem vette le a pályáról
– Dorottyáért aggódtunk a vébé alatt, hiszen vírus támadta meg. De nem tudta ledönteni.
– Mert sportember. Pedig higgye el, ha a szkipnek bármilyen baja van, az a legfontosabb feladatában, a koncentrációban zavarja.
– Melyek a következő feladatok?
– Olimpiai kvóta szerzése, párosban. A mi pénzügyi kereteink azt a költséget még elviselik, de egész csapatét már nem. Pedig van hat tehetséges leányunk. De egyetemisták, más városokban tanulnak, a közös felkészülés szinte lehetetlen. Ha a mostanság divatos akadémiai rendszerbe kerülnének, bennlakással, a tanulás és a sport intézményes összehangolásával, nagy eredmények is kijöhetnének belőlük.
– De ez inkább csak álom, semmit valós elképzelés, nem?
– Én örök optimista vagyok.
Az interjú itt ért véget. Palancsa Zoltánt hívta a kötelesség, a versenyzői melegíteni kezdtek. Én még kicsit figyeltem a pálya életét.
Hölgy érkezett, frissen készített süteménnyel. Körbekínált mindenkit, és bekapcsolódott a társalgásba. Látszott, mindenki ismer mindenkit, közös témájuk is van éppenséggel…
Arra gondoltam, olyan ez, mint valami nagy család.
Aztán pontosítottam. Ez nem olyan, hanem ez maga a curlingcsalád.
