Tereprali
2015. december 9. szerda, 17:27
A Szaharába tilos felkészületlenül menni – jól tudja ezt mindenki, aki csak egyszer is betette a lábát a sivatagba. Az Opel Dakar Team párosa, Szalay Balázs és Bunkoczi László pedig nem egyszer, hanem több tucatszor járt a világ különböző sivatagjaiban, úgyhogy mindenkinél jobban tudja, mekkora szükség van biztos háttérre, és jó szervizcsapatra.
A december 27-én rajtoló Africa Race-re is rutinos szervizesek kísérik el a csapatot: Õri Péter, Kecskés István és Szabolcsi Pál is jó néhányszor bizonyította már rátermettségét a maratoni sivatagi versenyek során.
S hogy mit rejt az MAN-szervizkamion gyomra? Nos legalább ötszázféle alkatrésztípust, amelyek közül a fiúk csukott szemmel is megtalálják azt, amelyikre éppen szükségük van.
A kamiont sohasem nulláról kell elkezdeni bepakolni, hiszen az év nagy részében a legtöbb alkatrész nem kerül ki belõle, de így is beletelik két hétbe, mire minden belekerül, amire a 6000 kilométeres verseny során szükség lehet.
Mindennek megvan a maga helye. A szervizcsapat fõnöke, Õri Péter álmából felébresztve is tudja, melyik dobozba kell nyúlnia a csavarokért, melyikbe a szerszámokért, hogy hol vannak a féltengelyek és hol a hûtõventilátorok vagy a féktárcsák. A feliratok jóformán csak dísznek vannak, hiszen azt is tudja gondolkodás nélkül, hogy mi hol van, és azt is, ha valami hiányzik a helyérõl…
Luxusnak számít a szervizkamion felszereltségében a hûtõszekrény és a zuhanyzó – utóbbi a szervizesek „fejlesztése”, s bizony a meleg víz este aranyat ér. A hûtõ pedig azért fontos (legalábbis lélektanilag biztosan), mert nincs fenségesebb, mint egy hideg üdítõ egy forró mauritániai nap végén.
A szükséges alkatrészeken kívül mennek a sátrak, a hálózsákok és persze az asztalok, székek, hogy a táborban otthon érezzék magukat a versenyzõk és a szerelõk egyaránt.
Mert akár hiszik, akár nem, ez is nagyon fontos. Hogy legyen egy kis bázis, ahol összedughatják a fejüket, ahol hajnalban fáradtan leülhetnek néhány percre, mielõtt kimerülten álomba zuhannának.