Bretz Gyula levett kalappal áll Szilágyi Áron teljesítménye előtt

Amikor valaki megérkezik valami új, magasabb pozícióba, akkor általában komoly média érdeklődést vált ki az illető. Aki például sportvezetőként egy új feladatkör ellátására kap megbízást, az „érdekes” a sajtó számára. Sokkal kisebb az aktivitás, ha valakinek lejár az ideje és vagy nem hosszabbítják meg a felek az egyezséget, vagy éppen a megbízott (bármily okból) nem kívánja továbbra is ellátni az addig betöltött feladatkörét.

Bretz Gyula (fotó:jochapress)

Bretz Gyula (82) esetében ez utóbbi helyzet állt elő. A Magyar Öttusa Szövetség 2016-tól volt elnöke ugyanis egészségi okokból kérte idő előtti felmentését. A MAFC elnöki tisztétől már korábban megvált, egykori kitűnő öttusázóval, később több fronton is magas szinten teljesítő sportvezetővel lakásában beszélgettünk.

– Tizenkét éves koromban a Ganzmann Feri bácsinál kezdtem el vívni a Műegyetem egyes számú tornatermében – emlékezett Bretz Gyula. – A tőrvívással kezdtem, majd az OSC-ben egy keveset úszkáltam a Császár uszodában Nagy Károly, korábbi sikeres hátúszó felügyelete mellett. 1955-ben bátyám hatására váltottam át háromtusára, majd később az öttusa következett. Ebben a sportágban éppen egy évtizedet töltöttem el; 1965-ben mondtam le a válogatott kerettagságot, egyben vissza is vonultam.

– Akkoriban a magyar öttusában hemzsegtek a világklasszisok…

– Én a Honvédban tettem meg az első lépéseket, ahol Helsinki (1952) ötkarikás bajnoka, a számomra abszolút pozitív egyéniség, Benedek Gábor volt az edző. Három évvel később felvettek a Műegyetem építészmérnöki karára, egyidejűleg átigazoltam a MAFC-ba, amit nem bántam meg. Benedek egyébként emberileg is egy kellemes valaki volt, akinek a karrierje 1956-ban megtört. A Bartók Béla úton nyitott egy szikvízüzemet, ahol ő maga volt a főnök és a beosztott is.

Benedek Gábor (fotó:jochapress)

– Kiket sorolna fel még az edzői közül?

– A MAFC-ban Takács Andor volt a vezetőedzőnk, a lövészetet Kisgyörgy Lajos oktatta, vívásban Tari István, lovaglásban pedig Tóth Béla bácsi látott el tanácsaival. Béla bácsi – ha kellett – fel is ült a lóra…A válogatott keretben 1961-65 között számoltak velem; ott úszásban Peterdi Pál, futásban pedig Rózsavölgyi István is segítette a felkészülésemet. A tizenkét tagú válogatott keretben magamat a középső harmadba helyezem. Válogatottként Jerevánban és Moszkvában is két-két alkalommal indulhattam, és az 1964-es olimpia előversenyén, Rómában is részt vehettem.

– Miért éppen 1965-ben vonult vissza?

– Azért, mert már két éve megvolt az építészmérnöki diplomám, 1964-ban csak a sportra koncentráltam és még a hatfős olimpiai keretben is helyet kaptam. Az angol nemzetközi bajnokságon négy hét kihagyást követően a legjobb külföldiként a 4. helyen végeztem, így szépen búcsúzhattam el a sportágtól.

– Mihez kezdett?

– 1966 január elsején beléptem az UVATERV-be és azóta is ott dolgozom. Az 57. évben járva, hónapokon belül ott is leszámolok, hiszen már elmúltam 82 éves.

– A műegyetemiekkel milyen a kapcsolata?

– A MAFC-ban vagy szakosztály elnök vagy szakosztályvezető voltam, vagy más feladatot láttam el, de folyamatosan ott voltam. Azt már nem is tudom megmondani, mikor lettem az öttusa szövetség felügyelő bizottságának elnöke, amely megbízatás egyébként évtizedeken át tartott, amíg 2016-ban meg nem választottak a szövetség elnökének. 2016 végétől láttam el az elnöki teendőket, egészen a május 15-i lemondásomig. Annak különösen örülök, hogy hihetetlen előrelépés következett be sportágunkban eredményesség dolgában is.

– Amikor megválasztották elnöknek, már 76 éves volt. Miért vállalta ezt a cseppet sem könnyű társadalmi munkát?

– Legelőször a tartós feszültség feloldását várták tőlem. Nemzetközi vonalon egyébként már 1993 óta komoly tennivalóim adódtak, amikor Török Ferenc ajánlására beválasztottak az UIPM felügyelő bizottságába. A 2000 és 2012 közötti három ciklusra pedig a kincstárnoki teendők ellátásával bíztak meg.

Bretz Gyula trófeáival (fotó:jochapress)

– Kik azok a versenyzők, akiket emberi és szakmai alapon is kiemelésre érdemesnek tart?

Nem szeretnék senkit név szerint kiemelni, mert az 1927-es kezdet óta a magyar öttusa sport annyi kiváló eredményt elért férfi és női versenyzővel rendelkezik, akik emberileg is értékesek, hogy a lista hosszabb lehetne az egész cikknél. Természetesen a legutóbbi időben a 2021-es olimpián Kovács Saci és Marosi Ádám eredményére vagyunk büszkék, de az elismerés a junior és ifjúsági korosztály versenyzőinek is kijár, mert világ és Európa bajnoki érmek sorozatát szállították. Szerencsére minden korosztályban igen jól állunk. Általánosságban mondhatom, hogy a versenyzők igénybevétele jelentősen megnőtt, ezért új felkészülési szisztémákat kell keresni-kialakítani.

Marosi Ádám a londoni olimpián (fotó:jochapress)

– A kérdés érdekes: mit szól a lovaglás kiiktatásához?

– Magyarország a kevés ellenkező közé tartozott, de megbuktunk. Jómagam nem tudnék jó szívvel más sportágat ajánlani a lovas szám helyett, amelynek helyére egyébként rengeteg javaslat érkezett.

– Önt itthon tiszteletbeli elnöknek választották. Nemzetközi vonalon még számítanak a szakértelmére.

– Van egy pénzügyi tanácsadó bizottság az UIPM-ben, amelynek tagja vagyok, és egy úgynevezett választási bizottság is, amelyben egy kanadai és Fülöp szigeteki tag mellett kaptam bizalmat.

– A legtöbb bizonytalanság talán a vívást kíséri. Mekkora szerepük van az edzőknek abban, hogy minél kiegyensúlyozottabban vívjanak öttusázóink?

– Sok jó edzőnk van, ezért inkább a kritikus teremhiányt említeném, ugyanis a Gerevich Aladár Sportcsarnokban a rengeteg jó vívó mellett az öttusázók időben eléggé limitált lehetőséget tudnak kapni. A vidéki válogatottak otthon az edzőpartnerek hiányával is küzdenek. Az egy tusra történő vívás pedig speciális gondokat jelent mindenki számára. De a futással kombinált lövészetet is ebbe a kategóriába kell sorolnom, hiszen a leadott lövések közötti időintervallumot még jelentősen lehet csökkenteni.

– Ön úgy tűnik, továbbra is meg van fertőzve egykori sportágával. Másra marad még egyáltalán ideje?

Bretz Gyula (fotó:jochapress)

– Nincs könnyű dolgom, ami az időbeosztást illeti, mivel az atlétika, az úszás, a jégkorong, a vívás a labdarúgás és a díjugratás egyaránt leköt. Nyolc évig zongoráztam is, így operaénekes fiam révén a klasszikus zene is kétszeresen érdekel. A hét unokám közül az ötödik, a Bendegúz például a MAFC-ban kosarazik, mellette kürtön tanul, így őt is igyekszem követni, amikor csak lehet. És ami ki ne maradjon: levett kalappal állok háromszoros olimpiai bajnok kardvívónk, Szilágyi Áron egyedülálló teljesítménye előtt!

(jochapress / Jocha Károly)