Három meccset játszott 13 órán belül a női junior-válogatott az A csoportos világbajnokságon. A svédeket és a dél-koreaiakat is sikerült legyőzni, a döntőbe jutásért azonban Kanada megálljt parancsolt. A vasárnapi reggeli bronzcsatában ismét a koreaiak következnek.
Nagy-Pál Tamás • „Hosszú nap volt” – sóhajtott nagyot Palancsa Zoltán szövetségi kapitány. Teljes joggal, hiszen Svédországgal, Dél-Koreával és Kanadával is megmérkőzött a válogatott az A csoportos női junior-világbajnokság utolsó előtti napján.
Háromból két meccset nyertek Kalocsai Veráék
„Csak magunknak köszönhetjük” – tette gyorsan hozzá, hiszen ha az első játéknapon hozzák a kötelezőt Törökország ellen, akkor nem kellett volna szombat reggel Svédország ellen tie breake-et játszani a négy közé jutásért.
Persze, az első mérkőzésen még mindenki fitt volt, mi több, Palancsa Dorottya is felépült, így a lányok szépen játszva, végig irányítva győzték le magabiztosan 9-4-re a svédeket.
Ezzel — egyetlen európaiként – a világ négy legjobb csapata közé jutott a válogatott.
Dél-Korea következett, és a meccs tétje az volt, hogy melyik alakulat játszhat elődöntőt az Egyesült Államoktól meglepetésre vereséget szenvedő Kanadával. Izgalmas meccs volt, felváltva kerültek előnybe a csapatok.
„Nem volt meg az a fegyelem, amit kértem a lányok, így tudtak rendre fordítani a koreaiak. A meccs végére azonban érvényesült az akartunk. Ismét végig irányítottunk, mondtam is a lányoknak a szünetben, hogy az eredménnyel ne törődjenek, mi fogunk nyerni.”
Így is lett, az alapszakaszban elszenvedett 9–6-os vereség után 12–11-es sikerrel sikerült visszavágni.
Este az a Kanada következett a döntőért, amelyik akkor is borzasztóan kemény ellenfél lett volna, ha a lányok nem ennyire fáradtak mind fizikailag, mind szellemileg. „Taktikailag jó döntéseket hoztunk, de a tervet nem sikerült megvalósítani. Másfél óra sajnos kevés volt a regenerálódásra. A három meccs egyetlen nap alatt még ebben a sportágban is ritka.”
Ettől függetlenül az elején egyenlő partnerként küzdöttek a lányok. A második endben Dorottya a három pontért dobhatott, de izgalmában átcsúsztatta a követ a házon. „A negyedikben pedig dupla kiütéssel négy pontot szerezhettünk volna, ehelyett 5-2-es hátrányban mentünk a szünetre. Rohantunk az eredmény után, kockáztattunk, és kizártuk magunkat a pontszerzésből. A 9-4-es különbség jelentősnek tűnik, de nem volt ennyi a két csapat valós teljesítménye között.”
A bronzéremért folytathatja így a válogatott, az utolsó nap reggelén ismét Dél-Korea lesz az ellenfél. Az ázsiaiak komoly előnyben vannak, hiszen csak egyetlen mérkőzést játszottak ezen a napon. „Ha azt nézzük, jobban jártunk volna, ha kikapunk tőlük, mert nem kellett volna este jégre lépnünk. Ők meg már valószínűleg órák óta alszanak. De a sport ilyen, mindig nyerni akarsz, nem engedheted meg magadnak, hogy leadd bármelyik meccset. Ha sikerül megfelelően feltöltődnünk, akkor ismét legyőzhetjük őket. Mi vagyunk a jobbak.”
Ebben az esetben érem kerülne a lányok nyakába, talán mondani sem kell: világraszóló siker lenne.
Bár már az is az, amit eddig elértek.
