A történelem, a népesség, az infrastruktúra és számos egyéb tényező határozza meg, hogy a különböző csapatsportágakban az ország mely területén működik meghatározó klub. Az biztos, az évtizedekkel ezelőtti fővárosi fölényből kevés maradt, bár az utánpótlás nem mindig képezi le a felnőttek között tapasztalható erőviszonyokat.
reb • „Amikor még játszottam, azt mondták: ha vidéki csapat a fővárosba utazik, már a Budapest-táblánál elveszíti a mérkőzést” – említi a korábbi labdarúgó, jelenleg a Bozsik-programot vezető Vojtekovszki Csaba.
Erős a fölvetés, de nem a valóságtól elrugaszkodott, hiszen évtizedekkel ezelőtt nyomasztó volt a fővárosi egyesületek uralma a csapatsportágakban. A gyárak, a minisztériumok által támogatott klubok uralták a mezőnyt, az például abszolút kuriózumnak számított, hogy 1987-ben – első vidéki együttesként – a Körmend nyerte meg a férfi kosárlabda-bajnokságot.
Madártávlatból is egyértelmű: kivételes helyzetben a felcsúti utánpótlás
Csakhogy a rendszerváltás törést okozott, s a korábbi fölény szertefoszlott, az elmúlt évtizedekben pedig sokkal inkább beszélhetünk vidéki előnyről. Kíváncsiak voltunk, hogy e tekintetben mi a helyzet a különböző csapatsportágak utánpótlásában.
A labdarúgásban legutóbb 2008-ban nyert fővárosi együttes bajnoki címet a felnőttek között (MTK), ám a korosztályos futballban továbbra is budapestiek a jobbak: a Magyar Futball Akadémia vagy az Agárdon székelő, ám az MTK kötelékébe tartozó Sándor Károly Akadémia viszi a prímet, bár a kivételes anyagi helyzetben lévő, felcsúti Puskás Akadémia csapatai azért olykor-olykor ott vannak a végelszámolásnál.
Ha már a kosárlabdát említettük, láthatjuk, hogy a felnőtt NB I-ben sem a nők, sem a férfiak között nincs meghatározó budapesti csapat az élvonalban. Az fiatalok között más a helyzet, hiszen például a lányoknál a Vasas és a Csata DSE is nívós, eredményes műhely, és a nagy múltú Honvéd fiúcsapatai szintén jól teljesítenek.
„A tizenhárom akadémiából öt Budapesten található, amely azért azt jelzi, hogy az utánpótlásban mások az arányok – összegez Bodnár Péter, a kosarasok főtitkára. – Ez természetes is, hiszen egy-egy kerület akkora, mint némelyik vidéki város, másként nem is lehetne megoldani a nevelést.”
A kosárlabdázók egyébként 2015-ben hívták életre a Budapest-programot, amelynek a távlati célja, hogy öt év múlva mindkét nemben fajsúlyos fővárosi együttes működjön. Ennek érdekében komolyan ügyelnek az együttesek utánpótlás-nevelésére és menedzselésére.
A NEKA változtatott az arányokon
Kézilabdában a Ferencváros női együttese éppen a legutóbbi szezonban törte meg a Győr hegemóniáját, de a férfiak között nem látunk hasonló kaliberű klubot, pedig hajdanán mindkét nemben a budapestiek vitték a prímet.
„Az utánpótlást meghatározza a felvevőbázis – kezdi dr. Marczinka Zoltán, a szövetség szakmai és sportigazgatója. – Ha Budapestet és Pest megyét együtt nézzük, csaknem hárommillió emberről beszélhetünk. Az optimális helyzet az, ha a csapatok jövőt tudnak kínálni a fiataloknak, csakhogy élvonalbeli klubok szűntek meg az elmúlt évtizedekben. Míg korábban a tehetségek vidékről is a fővárosba jöttek, manapság inkább fordított az irány.”
Szerinte fontos tényező, hogy a két töréspontnál, az általánosból a középiskolába, majd onnan az egyetemre menve hol választ helyet a továbbtanulásra a fiatal. Márpedig vidéken is mind több a felsőoktatási intézményt. A sportágnak hasznos az országos lefedettség, ugyanakkor azt örvendetesnek tartanák, ha férfivonalon is létezne erős csapat Budapesten. A sportági utánpótlásban pedig megkerülhetetlen a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia, amely más vidéki bázisok közül is kiemelkedve uralomra tör a leány és fiú utánpótlásban is.
„A főváros-vidék arányon nem feltétlenül kell változtatni – mondja Szabados István, a röplabdaszövetség ifjúsági és utánpótlás-bizottságának az elnöke. – Az sokkal nagyobb gond, hogy fehér foltok vannak a térképen, vagy az, hogy a hangsúly a női mezőnyben Kelet-Magyarországra tolódott el.”
Az utánpótlásban is az élvonalhoz hasonló a helyzet: a férfiaknál a vidék az úr, a nőknél a főváros a meghatározóbb.
„A hetvenes évekig csupán Budapesten játszották a hokit, de több szakosztály megszűnt, a pályák száma nem nőtt, ráadásul a Volán is Székesfehérvárra költözött” – mondja Kovács Zoltán, a jégkorongszövetség főtitkára. Az arányok esetleges kiegyenlítetlenségénél sokkal nagyobb problémának tartja, hogy nem minden megyeszékhelyen van szabvány méretű pálya. Egyébként – összecsengve a kézisekkel – ahogyan lejjebb megyünk a korosztályokban, úgy bővül a fővárosi csapatok száma.
A vízilabdában némileg eltérő a helyzet, hiszen dr. Szívós István utánpótlás-igazgató szerint nem szűntek meg jelentős fővárosi nevelőegyesületek, az uszodák építésével párhuzamosan pedig megalakultak az új vidéki bázisok. Az utánpótlásban nagyjából kiegyenlített a mezőny, hiszen az egyes korosztályokban az UVSE, a KSI, a BVSC, az Eger és olykor a Szentes harcol az aranyéremért.
Noha a klubokról, szakosztályokról nem vezet nyilvántartást a Magyar Olimpiai Bizottság, Tóth József utánpótlás-osztályvezető megkeresésünkre érdekes statisztikát készített a különböző korosztályos válogatottakba játékosokat adó egyesületekről.
Ebből kiderül, jégkorongban és vízilabdában egyértelműen a budapesti csapatok vannak fölényben, míg kézilabdában és a kosárlabdában a vidék az uralkodó. Tóth összeállításából kiderül, hogy az utánpótlássportra nagy hatást gyakoroló taotámogatás megjelenése előtt (2008-2009-2010-ben), illetve már a megjelenés után, a legutóbbi három évben (2013-2014-2015-ben) miképpen alakult a játékosokat adó klubok aránya. A kosárlabdában például 77 százalékról 70-re csökkent a vidéki fölény, és a vízilabda Budapest-fórja is hasonló tendenciát mutat (70-ről 62-re esett vissza). Érdekesség azonban, hogy kézilabdában tovább nőtt az olló, (74-ről 81 százalékra), amely nagy részben annak tudható be, hogy elkezdte működését Balatonbogláron a NEKA.
S hogy mindebből milyen következtetést lehet levonni? Nos, annyi biztos, hogy az évtizedekkel ezelőtti fővárosi fölényből kevés maradt az élsportban, de az utánpótlás nem mindig képezi le a felnőttek között tapasztalható erőviszonyokat, s jóval kiegyenlítettebbnek látszik. Mondhatjuk úgy is: a korosztályos sport „egészségesebb” képet mutat.
