(fotó: ifj. Thaly Zoltán)
Kilenc mérkőzést vívott eddig egymással a magyar és a horvát válogatott. Eddig négyszer találkoztak Budapesten és kétszer az Üllői úton.
Először 1940. május másodikán találkozott a két csapat. Az Üllői úton játszott találkozó idején Horvátország még nem volt önálló állam, ezért a kezdés előtt a rendezők eljátszották a jugoszláv, a horvát és a magyar himnuszt, valamint a Rákóczi indulót is. A Nemzeti Sport – talán némi túlzással – Európa legerősebb két csapatának nevezte a mérkőzőket az 1:0-s magyar siker után, kiemelte a védelmek remek teljesítményét, s megállapította, hogy „idei ellenfeleink közül a horvát volt a legjobb”. (Az esztendő első négy hónapjában a svájciakkal és a németekkel játszott Ginzery Dénes legénysége.) A Csikós – Pákozdi, Sárosi III, Polgár – Király, Balogh I – Kincses, Sárosi dr., Toldi, Dudás, Gyetvai összetételű, már a WM-rendszert próbálgató tizenegy a győztes gólt a 86. percben szerezte meg, Dudás János, az akkor már végnapjait élő Hungária balösszekötője révén (1:0).
Még ugyanabban az esztendőben következett a folytatás, december 8-án, Zágrábban. Az volt sorozatban a magyar csapat negyedik döntetlenre végződött mérkőzése az őszi idényben. A Horvát Bánság elleni, 1:1-re végződött találkozón, ahogyan az előző mérkőzéseken is, az „angol rendszerben”, azaz középhátvéddel, az akkori szóhasználat szerint kullanccsal állt fel a magyar csapat. A Képes Sport, amely az angol módi harcos ellenzője volt, nem is felejtette el megjegyezni, hogy bár a két játékossal megerősített Gradjanski ellen az eredmény nem rossz, szembetűnő, hogy milyen milyen kevés gólt tud szerezni a válogatott. (A négy őszi mérkőzésen négyet.) A horvátok ellen a Csikós – Pákozdi, Polgár, Bíró – Sárosi III, Lázár – Kincses, Sárosi dr., Sárvári-Spielmann, Bodola, Gyetvai összeállításban játszott a csapat, Franjo Wölfl vezető gólját a nagyváradi Sárvári-Spielmann egyenlítette ki.
1942. június 14-én, a néhány hónappal korábban kikiáltott Független Horvát Állam ellen, a Tóth Gy. – Olajkár II, Szűcs, Kispéter – Pázmándy, Sárosi III – Füzér, Zsengellér, Szusza, Bodola, Tóth III összeállítású csapat játszott, soraiban két újonccal, a diósgyőri Füzér Jánossal, s a góllal debütáló, újpesti Szusza Ferenccel. A 60. perctől vezetett a magyar csapat, de Pleše révén a horvátok a 78. percben kiegyenlítettek. Több gól nem esett, pedig az utolsó nyolc percben a vendégek balösszekötője, Kocijan kiállítása miatt emberelőnyben játszott a magyar válogatott. A sajtó nem volt boldog a döntetlennel. Follnus János például így írt a Képes Sportban, Győzelem helyett szomorú döntetlen címmel: „Keserű emlékeink eggyel szaporodtak. A vasárnapi horvát–magyar válogatott mérkőzés, amelyről majd mindenki azt hitte, hogy ha talán elkésve is, de gyógyító írt fog nyújtani a magyar labdarúgás még teljesen be sem gyógyult sebeire, a hideg zuhanynál is erősebben kijózanította a bizakodókat. A tizenegy magyar játékos a lehető legkedvezőbb körülmények között készült fel a diósdi edzőtáborban. A lelki előkészítés sem lehetett hiányos. „A magyar csapat tanulni nem tanult, felejteni viszont sokat felejtett. Jellemző volt a játék képére, hogy ha egyes játékosokat vettünk szemügyre, legtöbbjük szemmel láthatóan igyekezett, sőt, sokszor feltűnőbb hiba nélkül végezte a kötelességét, keveset törődve azzal, hogy beilleszkedjék egy tizenegy tagból álló csapat egységes elgondolásainak, egységes céljának keretébe.”
Hosszú, a történelem szabta szünet következett, a két válogatott csak több mint fél évszázaddal később, az önálló horvát állam újbóli kikiáltása után találkozott. 1994. május 18-án, Győrben, Verebes József csapata nem volt jó passzban, az előző 11 hónapban nyolc mérkőzésből csak egyet nyert meg, a Luxemburg ellenit a Népstadionban. A Végh – Márton – Lipcsei, Hahn (Mészöly) – Puglits (Kuttor), Halmai, Bognár Gy. (Jagodics), Keresztúri, Keller – Kovács J. (Herczeg), Vincze összeállítású csapat ellen az elkövetkező négy évben világhírűvé vált, vagy már akkor is nagyhírű játékosok léptek pályára, mint Ladić, Jerkan, Štimac, Bilić, Prosinečki, Asanović, Jarni és Bokšić. Viszont a legjobban közülük egy szinte ismeretlen cserecsatár, Mladenović játszott, aki a második félidőben két gólt is szerzett. Az akkor éppen a bécsi Austria alkalmazásában álló Keresztúri András érdeme volt, hogy a magyar válogatott döntetlenre hozta a mérkőzést: a középpályás két gólt szerzett (2-2). 1996. április 10. az eddigi legsúlyosabb vereség dátuma. Eszéken, Csank János irányításával, 4-1-es vereséget szenvedett a magyar válogatott. A horvátok Brajković, majd Šuker góljával 2-0-ra vezettek, Nagy Norbert szépített. A második félidőben aztán már felülkerekedett az Eb-re készülő hazai csapat, az óriástermetű Pamić, majd Stanić is szerzett egy-egy gólt. A magyar válogatott a Hajdu – Telek – Sebők, Jagodics – Lendvai (Madar), Horváth A. (Szekeres T.), Illés, Arany (Lisztes), Nagy N. – Orosz, Egressy összeállításban játszott. Újonc kapitányhoz újoncok dukáltak, Sebők Vilmos, Lendvai Miklós, Madar Csaba, Horváth Attila és Egressy Gábor is ekkor játszott először a nemzeti tizenegyben.
2008-ban 1-1-es döntetlent hozott a magyar-horvát csata (fotó: ifj. Thaly Zoltán)
2002. május 8-án Pécsen találkozott a két válogatott. A távol-keleti világbajnokságra készülő horvát csapat ellen Gellei Imre a Király (Babos) – Bódog (Korolovszky), Dragóner, Juhár, Löw – Sowunmi (Böőr), Pintér (Rósa), Dárdai, Tóth N. (Kuttor) – Tököli (Fehér M.), Waltner (Gera) csapatot játszatta. A mezőnyjátékosok közül Lőw Zsolt és Pintér Zoltán először szerepelt a legjobbak között, de Bódog Tamás, Korolovszky Gábor, Böőr Zoltán, Rósa Henrik, Waltner Róbert és Gera Zoltán is legfeljebb az ötödik válogatottságánál tartott. Hamar kialakult a végeredmény, a hazai közönség előtt játszó Dárdai Pál balszerencsés öngólja, valamint Niko Kovać találata után a horvátok már a 24. percben 2-0-ra vezettek, s végül nyertek.
2004. szeptember negyedikén játszott először tétmérkőzést egymással a két válogatott. A zágrábi világbajnoki selejtező Lothar Matthäus tizedik mérkőzése volt, egyben a német kapitány első tétmérkőzése a magyar csapat élén. Együttese a közvélemény reménykedésétől támogatva lépett pályára, amelyet táplált a nyugatnémetek, majd a skótok elleni idegenbeli barátságos mérkőzések sikere. A vb-selejtező azonban már a tizedik percben számunkra rossz fordulatot vett: Huszti Szabolcs piros lapot kapott. Az emberelőnyben játszó horvátok az akkoriban európai sztárnak számító Dado Pršo góljával szereztek vezetést, majd Ivan Klasnić növelte az előnyüket. A végeredményt Gyepes Gábor öngólja állította be. A Király – Bodnár, Juhász, Stark (Gyepes), Tóth A. (Kovács P.) – Simek (Lőw Zsolt), Molnár B., Rósa D., Huszti– Gera, Szabics összeállítású csapatnak nem volt esélye a pontszerzésre.
A visszavágó jobban alakult, megszakította a horvátok elleni vereség-sorozatot. Pedig a Matthäus-éra utolsó tétmérkőzése előtt nem volt jó passzban a csapat, a máltaiak elleni győzelem után a svédek és a bolgárok ellen is kikapott. Tulajdonképpen tét nélküli mérkőzésen született a 0-0 a Puskás Stadionban. A Király – Gyepes, Stark, Vanczák – Bodnár, Korsós Gy., Huszti – Böőr, Bárányos (Buzsáky), Hajnal – Kovács Z. összeállítású együttes megérdemelten szerzett pontot az esélyesebb horvátok ellen.
Legutóbb 2008. május 31-én, a Szusza Ferenc Stadionban találkozott a két válogatott. Ez volt Erwin Koeman második mérkőzése magyar kapitányként, az ugyancsak Eb-résztvevő görögök legyőzése után a horvátok elleni 1-1 „vállalható” eredménynek számított. Érdekesség: Niko Kovać szerezte mindkét gólt, előbb bevette Fülöp Márton kapuját, majd róla jutott a labda a horvát kapuba. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Fülöp – Bodnár, Juhász, Vaskó, Bodor – Dárdai (Szélesi), Vadócz, Hajnal, Gera, Dzsudzsák (Orosz) – Huszti.
Az eddigi mérkőzések:
1940. 05. 02., Budapest: Magyarország–Horvátország 1:0 (0:0), barátságos
1940. 12. 08., Zágráb: Horvátország–Magyarország 1:1 (1:1), barátságos
1942. 06. 14., Budapest: Magyarország–Horvátország 1:1 (0:0), barátságos
1994. 05. 18., Győr: Magyarország–Horvátország 2-2 (0-0), barátságos
1996. 04. 10., Eszék: Horvátország–Magyarország 4-1 (2-1), barátságos
2002. 05. 08., Pécs: Magyarország–Horvátország 0-2 (0-2), barátságos
2004. 09. 04., Zágráb: Horvátország–Magyarország 3-0 (1-0), vb-selejtező
2005. 10. 12., Budapest: Magyarország–Horvátország 0-0, vb-selejtező
2008. 05. 31., Budapest: Magyarország–Horvátország 1-1 (1-1), barátságos
