Az átigazolási időszak margójára.
Az átigazolási időszak elején a transfermarkt.de mértékadó oldal értékbecslései alapján megnéztük, hol áll jelenleg nemzetközi viszonylatban a Bayern kerete, most pedig, miután a játékosbörze befejeződött, a bajnokságok közötti különbségekre koncentrálunk.
Az első kézenfekvő mutató, mely alapján elvégezhető az öt legnagyobb bajnokság (spanyol, angol, német, olasz, francia – a koefficiens pontok alapján ez a sorrend) összehasonlítása az átigazolási aktivitás tekintetében, a bevétel-kiadás mérleg.
Ami a kiadásokat illeti, az angol bajnokság fölénye hatalmas: a maga mintegy 760 millió eurójánál a második helyen álló olasz élvonal 350 millió euróval költött kevesebbet idén. Az olasz, a spanyol és a francia bajnokság között csupán 30 millió euró a különbség, őket jelentősen leszakadva az orosz liga követi 272 millió euróval, míg a Bundesliga csak a hatodik helyen található 263 millió euróval. Az angol és a német bajnokság kiadása között csaknem háromszoros a különbség.
A képet ugyanakkor árnyalja, ha a bevételeket is megvizsgáljuk, és mérleget vonunk. A szigetországiak első helye így sem forog veszélyben (mínusz 486 millió euró), viszont a francia bajnokság érkezik be a második (mínusz 157 millió euró), a Bundesliga pedig a harmadik (mínusz 58 millió euró) helyre. A déli országok közül a Serie A pár millió euró bevétellel zárt, a spanyol adat viszont megdöbbentő: mintegy 102 millió eurós plusz lett a nyár mérlege, mindez ráadásul úgy alakult ki, hogy az utolsó napon a Real Madrid még 100 millió eurót elköltött Gareth Bale-re. A spanyol ligát ebben a tekintetben csak a két hagyományos kibocsátó ország előzi meg, azaz Hollandia és Brazília!
De nézzük meg a tendenciákat is. Az egyszerűség kedvéért ötéves intervallumot vizsgáljunk, azaz a 2009/2010-es szezont válasszuk kezdőpontként – ez az év volt mellesleg az első a világgazdasági válságot követően. Ha az öt bajnokság mérlegét nézzük, az angol bajnokság fölénye még nyomasztóbbá válik a maga mínusz 1,4 milliárd (!) eurójával, hiszen a második helyen található Bundesliga mellett már ,,csak” egy mínusz 273 millió eurós végösszeget láthatunk. A franciák futnak be a harmadik helyre (mínusz 266 millió euró), az olaszok a negyedikek (mínusz 217 millió euró), míg a spanyolok az utolsók (mínusz 121 millió euró). Az öt pontvadászat közül mindössze az angol és a német mondhatja el magáról, hogy a legutóbbi öt évben mindig többet költött, mint amennyi bevételhez jutott.
Az olasz liga esetében a mostani nyár volt az első, mikor pozitívba fordult a mérleg, a spanyolok azonban már 2012 nyarán is plusz 73 millió eurós mérleggel zártak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Real Madrid 366 millió eurót, a Barcelona pedig 192 millió eurót költött öt év alatt, és ezt összevetjük az összesített mínusz 121 millió euróval (lásd előbb), akkor rögtön láthatjuk, hogy a liga túlnyomó többsége már évek óta inkább játékosokat ad el, semmint vásárolna. A két topcsapat mellett mindössze két együttes mérlege negatív az ötéves intervallumot nézve. Ha a jelenlegi élvonalbeli együttesek kereteinek összértékét nézzük, még szembeötlőbbek a különbségek: a madridiak és a katalánok majdnem a liga összértékének felét teszik ki, mellettük még öt csapat rendelkezik számottevő játékoskerettel (100 millió eurón felülivel), a többi tizenhárom csapat messze leszakadva követi az élmezőnyt.
Ellenpéldaként nézzük meg az angol bajnokságot. A mínusz 1,4 milliárd eurós mérlegnek mindössze a felét teszi ki a két ,,olajcsapat”, a Chelsea és a City költekezése, mellettük a jelenlegi élvonal másik tizennégy együttese is mínuszos eredménnyel zárta az ötéves időszakot. Ennek eredményeképpen a mezőny is borzasztóan kiegyenlített: tizenhárom (!) olyan csapat van, amelynek összértéke meghaladja a 100 millió eurót, és további négy, amelyik a 85 millió eurót. Mindeközben az éllovas Chelsea értéke mintegy 100 millió euróval kisebb, mint a Barcelona – Real kettőssé.
A Bundesliga a két állapot között félúton található. Kiemelkedik a mezőnyből a Bayern (a spanyol kettős mögött a harmadik legértékesebb csapat), majd egy nagyságrenddel alacsonyabb szinten, de a Dortmund is, 100 millió euró felett pedig még három együttes, a Schalke, a Leverkusen és a Wolfsburg található. Ugyanakkor nincsen akkora törés a mezőny másik részét illetően, mint a spanyol élvonalban, a hatodik Mönchengladbach (94 millió euró) és a tizenhetedik Augsburg (37 millió euró) között 57 millió euró a különbség – éppen annyi, mint a spanyoloknál a hetedik Bilbao és a nyolcadik Sevilla között. A némethez hasonló a szituáció egyébként a Serie A-ban is, csak a sztárok kivándorlása miatt a szűk elit is gyengébbé vált.
A Primera División tehát kibocsátó országgá vált, a liga túlnyomó többsége olyan financiális helyzetben van, hogy csak az utánpótláshoz nyúlhatnak, de ennek eredményeképpen a légiósok aránya nagyon kevés, mindössze 40%, ami jó hír viszont a válogatottnak. A Premier League ezzel szemben duzzad az erőtől, még a kiesésre esélyes együttesek is jóval versenyképesebbek pénzügyileg, mint a legtöbb másik európai csapat, igaz, mindez közel 70%-os légiós többséggel jár, ami szintén látható a szigetországiak gyenge válogatottján.
A Bundesliga valahol középúton jár, ami talán hosszútávon a legkifizetődőbb. Miközben évről évre folyamatosan a bevételeket meghaladó mértékben költ a csapatok többsége (ez hol 115 millió, hol 5 millió eurós mínuszt eredményezett az elmúlt öt évben összességében), a gazdaságilag talán világszinten is legerősebbnek mondható Bayernen és a Volkswagen által támogatott Wolfsburgon kívül az óvatos költekezés a jellemző, miközben az utánpótlás folyamatos fejlesztése pedig szövetségi előírás – ennek eredményeképpen a liga játékosainak csupán kevesebb mint fele, 45%-a idegenlégiós.
