Immár hosszú hetek óta újra és ismét feltűnik a reklám, amelynek mottója egy új könyv, amelynek címe ez lesz: „Én, a szexmániás”. Szerzője (írója) nyilvánvalóan nem egyedül Szepesi Nikolett, a Budapesti Spartacus egykor tehetséges és sokra hivatott hátúszó specialistája, aki bár a sportban feltehetően még többre is vihette volna, így is elmondhatja magáról, hogy Európa-bajnoki bronzérmes és Magyarország örökös bajnoka. Ez a megtisztelő titulus mindazoknak jár, akik legalább tizenötszörös felnőtt országos elsőséggel rendelkeznek.
Szepesi tehát úszásban már örökös első, s ahogy a könyv előzeteseit olvasgatom, egy másik műfajban sem ragadt le a járási bajnoki szinten. Jogos (?) büszkeséggel, (bár burkoltan) jelzi: komoly skalpokkal rendelkezik. Nem akárkiket vonzott testközelbe, hiszen vadászterülete elsősorban az élsportolókra terjedt ki – ha hinni lehet a feltételes módbeli utalásoknak.
A hölgy – aki kalandozásainak írásos megjelenítésére adta a fejét – ma közel 26 esztendős. Emlékszem, a 2000-es olimpia idején fényképeztem először és utoljára Nikit, az akkor még alig tizenhárom esztendős fiatal lányt. Ma már azt mondom, szerencsére többedmagával volt, mert ki tudja, mi történik, ha netán kettesben vagyunk valahol…Félretéve a huncutkodást, merem állítani, Nikinek már akkor is „olyan” volt a nézése, ami sok mindent ígért. Az idő múlásával ezek az ígéretek nyilvánvalóan mind gyakrabban testet is öltöttek egy-egy, jól megszervezett vagy éppen villámgyorsan improvizált ütközet keretei között.
Amiket elmond az előzetesekben, azokat – sajnos – nem lehet kézből és egyértelműen kontrázni. Jómagam is fültanúja voltam az athéni olimpián, amikor egy, az átlagot meghaladó hangerejű, sajtóbeli kolléga érkezett a déli órában és emelt decibellel közölte, hogy X sportoló kétvállra küldte Y sportolónőt. A nevek ismeretében kijelenthetem: ennek a sikeres találkozásnak éppen nem Niki volt a női főszereplője, de mivel Athénban ő is ott volt, feltehetően már akkor megkezdte a minőségi skalpok gyűjtését, amit azután egyre magasabb fokra fejlesztett.
Ez is egyfajta teljesítmény – mondhatná bárki, s ezzel sem vitatkozom. A mai Guinnes-rekordok sorába annyi minden belefér – miért éppen a szexbajnokokat száműzzék onnan? Az egyik kérdésem csak arra korlátozódik: miért tartozik mindez a nagyközönségre? Ki így, ki úgy, de majd mindenki bizonyítani akarja az életben, hogy ő bizony több is, meg jobb is a másiknál. Szepesi Niki történetesen a szaltózásban és a szaltóztatásban tudott kiemelkedni a mezőny nagy átlagából. Tiszteljük, becsüljük, gratulálunk neki, de miért kell mindezt könyvben megjelentetni?
Persze több, egyaránt komoly oka lehet a most kitárulkozni készülő Nikolettnek. Az egyik mozgató rugó a becsapottság érzéséből táplálkozó visszavághatnék. Mert mi másra gondoljon a gyanútlan emberfia, mint a revánsvágy e „spéci” formában történő kiélésére? Akkor, amikor őt úgy megalázták, hogy hat perc alatt „megkefélték” – amint írja – és „a gazember még meg sem csókolt”. Hát igen, amikor valaki villámpartit provokál, abba nem mindig és nem minden fér bele. Ugyanott ugyanis főhősnőnk azt is nehezményezi, hogy egy bizonyos szerző (a nevét most direkt mellőzném) művében arról értekezik, hogy a szexuális menetelésnek az átlagos, jól bevált ideje tizenegy perc. A „gazember” pedig Nikit mindössze hat perc alatt elintézte, s ráadásul még az illúziót is megspórolta…
