Az 1996-os, atlantai olimpiára egypárevezősben is kijutott az evezős Szögi László (50), aki számos sikere közül kiemelten értékeli az Egyetemi és Főiskolai Világbajnokságon szintén egypárevezősben megszerzett aranyérmét. A Magyar Evezős Szövetség fejlesztési igazgatójának történt kinevezése csak a kívülállók számára jelenthet meglepetést. A sportág berkeiben ugyanis pontosan tudták, hogy az utóbbi években a Csepel EK-ban mastersként evező és a szakmai kérdésekben is aktív Szögi személye jó választás.
Szögi László (fotó: jochapress)
Az új, három fős (Lőrincz Attila felnőtt-, ifj. Pergel László ifjúsági kapitány és Szögi László fejlesztési igazgató) új szakvezetői trió utóbbi tagjával sikerült egy érdemi beszélgetést összehozni.
– Utoljára 2001-ben indultam válogató versenyen – kezdte összefoglalóját Szögi. – Az 1994-es EFS-győzelmem mellett a világbajnoki 7. helyet emelném ki, amit Haller Ákossal kétpárban értem el, illetve az egyesben megszerzett vb-8. helyemet is komoly sikerként éltem meg. Atlantában 24 induló között a 15. helyen zártam. Van egy nem olimpiai számban elért vb-5. helyem is: a kormányos kettesben Bartal Rolanddal és Orosz Andrással ültem egy hajóban.
– Versenyzőként Szolnokon kezdtem – folytatta, – majd Szeged és Győr után az MTK következett. Új-zélandi és angliai kitérő után (Angliában egy- és kétpárban is nyert bajnokságot) a Csepelben indultam utoljára felnőtt kategóriában, ott fejeztem be. Mastersként jelenleg is Csepelen forgatom a lapátot. Az idei ob-n hat számban indultam, ötben szereztünk első helyet. Feleségemmel, Barz Gittával a vegyespárosban és a vegyes négypárban is együtt versenyzünk.
– Milyen szakmai előélettel rendelkezik?
– Edzői tanácsokat ugyan az MTK-ban és Csepelen is rendszeresen adtam, de státuszban sehol nem voltam. Elősorban a téli időszakban voltam aktív, ilyenkor írtam többeknek is edzéstervet. A tavaszi idénykezdet után viszont munkahelyi kötelezettségeim miatt a vízi edzések rendszeres levezetésére nem volt időm és a nemzetközi versenyeken sem tudtam megjelenni, versenyeken már csak alkalomszerűen tűntem fel. Civilben gépészmérnök vagyok, az utóbbi tíz évben vasúti fék-tesztmérnökként dolgozom.
– Mikor vállalt bármilyen konkrét feladatot?
– 2015-ben a Csepelben felkértek, majd megválasztottak elnökségi tagnak idén márciusig e minőségemben igyekeztem magamat hasznosítani.
– Az előző szövetségi kapitány, Molnár Dezső felmondásával alapvetően új helyzet állt elő.
– Az eddigi ifikapitány, Lőrincz Attila lett a felnőttek „főnöke”, ifj. Pergel László pedig az ifik vezetésére kapott megbízatást. Az elnökség keresett még egy valakit, aki „lefedné” a teljes élsportot és a fejlesztés területeit. Végül engem, mint kluboktól független, a szakmában mégis járatos valakit kértek fel a fejlesztési igazgató tennivalóinak ellátására.
– Hárman közös nevezőre jutottak?
– Megegyeztünk az alapelvekben és komoly szándékunk van a közös elvek mentén történő együttműködésre.
– Mit vár a szövetség ettől az új hármastól?
– Elsősorban azt, hogy legyen minőségi előrelépés, és mellette bővüljön a sportág bázisa is. A rendelkezésre álló pénzből nem lehet bővíteni a hajóállományt (cél a szinten tartás), a drágább edzőtáborok is elérhetők lesznek az arra érdemeseknek. Az edzői életpályamodell kialakítása és tartalommal megtöltése is fontos feladatunk lesz. Általános elv kell legyen a pénzek hatékonyabb elköltése.
– A tömegbázis növelése egy külön – és nagyon fontos – téma.
– Toborzásra mindenképpen szükség van. E folyamat eredményességét lehet segíteni például egy olyan videó elkészítésével, amelyet az általános iskolás 7. 8. -os diákok szüleinek játszanak le, amolyan kedvcsinálóként. Az evezés elkezdésének optimális ideje a tizenegytől 14 éves korig, tehát az elérhető gyerekek jelentős része már rendelkezik más sportágakban szerzett élményekkel, ahol valamiért nem tudtak megragadni. Remélhetőleg sokan jönnek majd ebből a korosztályból. A testnevelő tanárok mozgósítása, megnyerésük az evezés ügyének, az én közreműködésemmel (a Magyar Evezős Szövetség támogatásával) mindenképpen sikeresebb lehet, mintha az edző bekopog egy iskola tanári szobájába.
– A középiskolásokhoz feltehetően más úton lehet közelebb kerülni?
– Közülük elsősorban azok jelenthetnek bővítést, akik más sportágban már nem látnak maguk előtt perspektívát. Jó példa erre a férfi egypárevezés idei felnőtt világbajnoka, a német Oliver Zeidler, aki először 22 éves korában nyert egypárevezősben világbajnokságot, három évvel azután, hogy az úszásról evezésre váltott, idén már a 2. egypárevezős aranyát nyerte. A középiskolásoknál már nem a szülőket vesszük célkeresztbe, hanem direkt a fiatalokat. Az evezés nagy előnye egyébként éppen az, hogy ugyanolyan kapcsolatépítő sport, mint a tenisz.
– Mekkora létszámbővítést bírna el azt egyes klubok jelenlegi befogadóképessége?
– Nyilván nem lehet megduplázni a létszámot, de nagyságrendileg 20 százalékos bővítésre átlagosan képesek lehetnek. Fontosnak tartom a kluboktól független szabadidős evezés fejlesztését is. E téren komoly lendületet adhatna a Tisza-tónál lévő, sarudi Élményfalu bekapcsolódása az evezésbe. A tengeri evezésre is van lehetőségünk a Balatonon, a tatai tavon, a velencei tavon, de még a Dunán is, amikor a motorcsónakok jól felkavarják a vizet… Az „Aktív Magyarország” program kínálta lehetőségekbe is szeretnénk bekapcsolódni.
– Mi mindennel kell még foglalkoznia?
– Például a támogatási rendszer átalakításával. Ugyan sok verseny van, de azok vonzáskörzetek szerinti megosztása, az utazási távolságok csökkentése jelentős létszámnövekedést hozhatna a rajhoz állóknál. Ha négy helyen gyűlne össze 200-200 részvevő, az sokkal jobb lenne, mintha egy központi rajthelyen indulnának háromszázan.
– A központosítást folytatják?
– Megállapodtunk abban, hogy Magyarországon nincs annyi evezős és nincs annyi pénz sem, hogy lehetséges lenne kiépíteni a központosított modellt.
– Minden sportágban egyre nagyobb szerep jut a tudományos méréseknek és azok kiértékelés utáni hasznosításának.
– Ezeket nekünk is használnunk kell, a műszeres segítség ugyanis nagyot lendíthet a színvonalon. Szerencsére számos erőmérésre (lábtartón, lapáton, a kocsin való útmérésre, a tulipánokon való elfordulásmérés) nekünk is van műszerünk, s ezen biomechanikai mérések révén a technikai fejlesztés mellett például arra is válaszokat kaphatunk, hogy kik azok az emberek, akik csapathajóban, egymással összeülve jó teljesítményre lehetnek képesek. Ezeket a méréseket rendszeresen akarjuk elvégezni és kielemezni.
– A szövetség új stratégiai terve mekkora idő-intervallum tennivalóit fogalmazza meg?
– Tíz évre tervezünk úgy, hogy minden szezont követően kiértékelésre kerülnek az egyes feladatok, hogy időarányosan mi valósult meg a célkitűzésekből? A helyzet egyértelmű: csak kemény és következetes munkával érhetjük el az evezés előbbre lépését.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
