Huszonegy évesen, a 2019-es budapesti világbajnokságon lett minden idők egyik legfiatalabb aranyérmese a párbajtőröző Siklósi Gergő. Most már vezeti a világranglistát is, és a tokiói olimpia egyik nagy esélyese, eközben a Honvéd elnökségi tagja. Hogyan robbant be a világ elitjébe az őrmester, és mivel foglalkozik, amikor nem a páston edz vagy vív?
Siklósi Gergely (fotó: telex.hu/Huszti István)
Siklósi Gergő 1997. szeptember negyedikén született, évet vesztett, vagyis saját bevallása szerint inkább évnyertes, mert hétévesen kezdte az iskolát, amikor már készen állt rá, és könnyebb volt megugrania az elé kerülő akadályokat. Elsős volt, amikor bement az osztályba az olimpiai bronzérmes és hétszeres világbajnok párbajtőröző Szalay Gyöngyi, aki vívásra toborzott gyerekeket. Siklósi hazavitte a cetlit, mondta a szüleinek, hogy van egy ilyen lehetőség – így indult az útja a vívóvilág csúcsára.
„Biztosan néztem Zorro-filmeket is gyerekkoromban, de nem az volt a döntő inspiráció. Foglalkoztatott a sport, de dzsúdóban nem mertem bemenni a szintvizsgára, hogy sárga övem legyen. Kicsit úgy néztem ki, mint akit beoltottak a sport ellen, duci is voltam.
A fociban sok kötényt kaptam, általában engem választottak utolsónak, ha összeállt egy csapat. De a vívásban minden klappolt, önmagam lehettem, megtaláltam a társaságomat.”
Az első pengéjét az athéni olimpia évében, 2004-ben gyártották, amikor Nagy Tímea a címét megvédve újra bajnok lett párbajtőrben. Másfél évig használta, amíg el nem törte. Mivel a két évvel idősebb nővére, Enikő is vívott, Szalay megengedte Gergőnek is, hogy a nagyobbak között vívhasson. Így került a két évvel idősebbek közé, őket próbálta másolni. Az elején ő volt a legkisebb a csoportban, aztán olyan magasra nőtt, hogy sokan Enikő bátyjának gondolták.
Nemes egyszerűség, csendes nagyság
A vívásban a hétköznapok a menőzéstől mentesek voltak, ezért is tetszett neki a sport.
„A párbajtőrben nagyon egyszerűek a szabályok: az egész testfelület érvényes találatnak számít a kis lábujjtól a fejtetőig. Ha kivéded az ellenfél támadását, majd utána lazán a hátára dobod a pengéd hegyét, az egy látványos találat, és ilyenkor azt gondolják, mennyire profi ez a srác. Nem szeretem ezt az akciót, megalázónak érzem fölényesen hátba csapni az ellenfelet. A vívásnak nem ez a célja. Minden tus olyan lehet, mint a fociban egy ollózós gól, ha jó tempójú, és ha szépen kivitelezett. Lehet egy megelőző felszúrás is művészi. Engem ez fogott meg.
Ma sem csinálok sok extrát. Az volt a célom, hogy ha eljönnek egy versenyre a szüleim, a barátaim, azt mondják, hogy amit csinálok, az szép. Az egyszerűség esztétikája.”
Elsőre csak azt szerette volna bebizonyítani, hogy jobb az idősebbeknél, akikkel együtt edz. Ha volt egy nagyon jó edzése, azt már élvezte.
„Nemes egyszerűség, csendes nagyság. Ez egy kifejező mondás, a múltkor rá is kerestem, ki mondta. Akár még életvezetési tanácsnak, mottónak is megfelelő lenne, de nincs a táskámban egy hasonló bölcsességek teli kézikönyv, nem ilyesmiket olvasgatok két edzés között.”
21 évesen, a 2019-es budapesti világbajnokságon lett minden idők egyik legfiatalabb aranyérmese a párbajtőröző Siklósi Gergő. Most már vezeti a világranglistát is, és a tokiói olimpia egyik nagy esélyese, eközben a Honvéd elnökségi tagja. Hogyan robbant be a világ elitjébe az őrmester, és mivel foglalkozik, amikor nem a páston edz vagy vív?
Nem Zorro miatt kezdte
Siklósi Gergő 1997. szeptember negyedikén született, évet vesztett, vagyis saját bevallása szerint inkább évnyertes, mert hétévesen kezdte az iskolát, amikor már készen állt rá, és könnyebb volt megugrania az elé kerülő akadályokat. Elsős volt, amikor bement az osztályba az olimpiai bronzérmes és hétszeres világbajnok párbajtőröző Szalay Gyöngyi, aki vívásra toborzott gyerekeket. Siklósi hazavitte a cetlit, mondta a szüleinek, hogy van egy ilyen lehetőség – így indult az útja a vívóvilág csúcsára.
„Biztosan néztem Zorro-filmeket is gyerekkoromban, de nem az volt a döntő inspiráció. Foglalkoztatott a sport, de dzsúdóban nem mertem bemenni a szintvizsgára, hogy sárga övem legyen. Kicsit úgy néztem ki, mint akit beoltottak a sport ellen, duci is voltam.
A fociban sok kötényt kaptam, általában engem választottak utolsónak, ha összeállt egy csapat. De a vívásban minden klappolt, önmagam lehettem, megtaláltam a társaságomat.”
Az első pengéjét az athéni olimpia évében, 2004-ben gyártották, amikor Nagy Tímea a címét megvédve újra bajnok lett párbajtőrben. Másfél évig használta, amíg el nem törte. Mivel a két évvel idősebb nővére, Enikő is vívott, Szalay megengedte Gergőnek is, hogy a nagyobbak között vívhasson. Így került a két évvel idősebbek közé, őket próbálta másolni. Az elején ő volt a legkisebb a csoportban, aztán olyan magasra nőtt, hogy sokan Enikő bátyjának gondolták.
Nemes egyszerűség, csendes nagyság
A vívásban a hétköznapok a menőzéstől mentesek voltak, ezért is tetszett neki a sport.
„A párbajtőrben nagyon egyszerűek a szabályok: az egész testfelület érvényes találatnak számít a kis lábujjtól a fejtetőig. Ha kivéded az ellenfél támadását, majd utána lazán a hátára dobod a pengéd hegyét, az egy látványos találat, és ilyenkor azt gondolják, mennyire profi ez a srác. Nem szeretem ezt az akciót, megalázónak érzem fölényesen hátba csapni az ellenfelet. A vívásnak nem ez a célja. Minden tus olyan lehet, mint a fociban egy ollózós gól, ha jó tempójú, és ha szépen kivitelezett. Lehet egy megelőző felszúrás is művészi. Engem ez fogott meg.
Ma sem csinálok sok extrát. Az volt a célom, hogy ha eljönnek egy versenyre a szüleim, a barátaim, azt mondják, hogy amit csinálok, az szép. Az egyszerűség esztétikája.”
Elsőre csak azt szerette volna bebizonyítani, hogy jobb az idősebbeknél, akikkel együtt edz. Ha volt egy nagyon jó edzése, azt már élvezte.
„Nemes egyszerűség, csendes nagyság. Ez egy kifejező mondás, a múltkor rá is kerestem, ki mondta. Akár még életvezetési tanácsnak, mottónak is megfelelő lenne, de nincs a táskámban egy hasonló bölcsességek teli kézikönyv, nem ilyesmiket olvasgatok két edzés között.”
(A teljes írás a Telex.hu oldalain követhető)
