Ugyan nem lett sem olimpiai-, sem világbajnok, ám Csányi Rajmundot ettől függetlenül mindmáig a magyar férfi torna egyik legmeghatározóbb egyéniségeként tartják számon. A jochapress.hu szentendrei visszavonultságában kereste fel a kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, egykori tornászt.
„Nem vagyok egészséges, ráadásul a korom is elszaladt már, így pedig a két tényező együtt kicsit sok” – mondta el mintegy bemutatkozásként a Bukarestben született, életének nyolcvanadik évében járó egykori kiválóság. „Előbb 1957-ben, Párizsban lóugrásban lettem második az Európa-bajnokságon, majd négy esztendővel később, Luxemburgban kedvenc szeremen, a nyújtón ismét ezüstérmet szereztem. A dolgok alakulásának érdekessége, hogy még 1968-ban, 32 éves koromban is sikerült országos bajnoki győzelmet aratnom, miközben már évek óta edzősködtem is.”
– Mely klubokban fordult meg és kik voltak a legsikeresebb tanítványai?
„Öt éven át dolgoztam az Angyalföldi Sportiskolánál, majd 18 szezon következett a Központi Sportiskolában. Edzői pályafutásomat a Budapesti Honvédban fejeztem be. Tanítványaim közül Takács Gyula Eb-2. tudott lenni, az 1972-es, müncheni olimpián bronzérmes női válogatottban Kéry Anikó és Kelemen Márta is nálam készült fel, de a kezem alatt lett többszörös magyar bajnok Bánrévi Imre, Tihanyi Endre és a lányom, Csányi Erika is.”
– Akik ismerték az Ön versenyzői pályafutását, mindannyian beszélnek arról az eleganciáról, amely az Ön tornáját jellemezte. Most inkább arról szeretném kérdezni: mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres edző lehessen?
„Legfontosabb teendő az eredményes kiválasztás. Amikor az ember először látja a gyerekeket, számos szempontot igen kritikusan figyelembe kell venni. Előbb azonban ismerni kell a világ legjobb tornászainak az alkatát, amihez lehet hasonlítani a jelentkező kezdőket. Ám mindezeknél a szempontoknál is van egy sokkal fontosabb valami. Ez pedig a relatív erő, amit a testsúly figyelembevételével állapíthatunk meg. Csollány Szilveszter például már kisgyerekként is egy kimondottan erős valaki volt. Nem véletlenül lett éppen gyűrűspecialista. Menet közben igen fontos tényező a mozgásformák megtanulásnak sebessége: az, hogy a fiatal tornász milyen gyorsan sajátít el egy új elemet. Minél előbb el tudja dönteni egy edző a kezdő alkalmasságát, annál kevesebb időt tölt el hiába, annál több marad a valóban tehetségesekkel való foglalkozásra.”
– Az Ön sikerei kiknek az edzői munkásságát dicsérik?
„Szíjj Zoltántól, majd dr. Sántha Lajostól tanultam a dolgokat; különösen fogékony voltam a TF-es években, amikor Sántha Lajos volt az edzőm. Megtiszteltetésnek tartom, hogy később együtt is dolgozhattam vele.”
– Igazi sportcsalád az Öné, hiszen lánya, Csányi Erika és unokája, Divéki Luca is válogatott tornász lett. Arról pedig csak nagyon kevesen tudnak, hogy felesége, Orbán Erika is élvonalbeli sportoló volt.
„Feleségem ugyan nem lett válogatott, ő a Gázművek együttesében kézilabdázott, majd később átment az MTK-ba. Szintén testnevelő tanárnő, és mindmáig megmaradt a sportok iránti érdeklődése, nyitottsága.”
– Az is érdekelne, Csányi Rajmund mely sportágak történéseit követi elsősorban?
„Mindenevő vagyok, leginkább a tévé jóvoltából. Néha ugyan elmegyek az unokám, Luca versenyeire, hogy lássam őt élőben is, aki évek óta tartja a helyét a magyar válogatottban. Egyébként leginkább a síelők eseményei kötnek le; már alig várom, hogy október végén meginduljon a majd féléven át tartó monstre programsorozat! De legalább ennyire érdekelnek a nagy tenisztornák is. Vannak kedvenceim is, így elsősorban Féderer és Djokovic, a korábbiak közül pedig a svéd Borg és Edberg játéka tetszett különösen. A nőknél a Steffi Graf által képviselt, eredményes játék imponált leginkább.
– És a labdarúgás?
„Nevetni fog, mert ott is sok meccset nézek meg, s a magyarokat is rendszeresen figyelem. Imádom a jó focit! Barcelona drukkernek mondom magamat, de nem Neymar miatt, aki egy hatalmas színész. Őt még nem láttam védekezni, Messit viszont nem is egyszer. Neki nincs szüksége ahhoz, hogy összeessen, anélkül is tud gólt lőni!”
