Az U18-as válogatott kosárlabdázó, Gereben Lívia nyáron Kecskemétről Szekszárdra igazolt, hogy az élvonalban folytathassa pályafutását. A csapat szárnyal, a játékos kitűnően érzi magát új állomáshelyén.
Lakner Gábor • Gereben Lívia fontos döntést hozott nyáron: kecskeméti nevelőegyesületét elhagyva az élvonalbeli Atomerőmű KSC Szekszárd együtteséhez csatlakozott. Az U18-as válogatott kosárlabdázó a fejlődése érdekében határozott így.
„Nehéz volt a döntés, hiszen jelentősen befolyásolja a jövőmet a klubváltás. Többször jártam próbajátékon Szekszárdon, ahol mindenki kedvesen fogadott, jó hangulatban teltek az edzések, és láttam, hogy komoly szakmai munkát végeznek. Az edzőről, Zseljko Djokicsról korábban is sok jót hallottam, találkozva vele pedig meggyőződtem arról, hogy ő adhatja a legtöbbet a fejlődésemhez. Végig úgy éreztem, hogy az ő csapatában szeretnék játszani.”
Lívia az alapozást nem tudta teljes egészében a társaival végezni, ugyanis a nagypályás és a 3×3-as Európa-bajnokságon is az U18-as válogatott tagja volt. Azonban gyorsan felvette a ritmust, és a kezdeti izgalom is a múlté már.
„Fiatal vagyok, így kicsit tartottam attól, mi vár rám. Nem féltem az ismeretlentől, de bevallom, izgultam valamennyire. Aztán ahogy jött az első edzés, az első felkészülési mérkőzés, az első bajnoki, mindez tovaszállt. Próbálom teljesíteni Zseljko kéréseit, és bár tudom, hogy sokat kell még dolgoznom, úgy érzem, jó irányban indultam el.”
A szekszárdi szakvezető figyel fiatal játékosára, rendszeresen beszélgetnek arról, miben és hogyan lehet előrelépni.
„Zseljko a kettes-hármas poszton számít rám, ahol jól is érzem magamat. Nyilván nem lehet reális célkitűzés, hogy egyből harminc percet a pályán töltsek, de elégedett vagyok azzal a tíz-tizenöttel is, amennyi egyelőre jut. A játék gyorsabb és fizikálisabb, nekem is az ellenfelekhez kell még erősödnöm. Dolgoznom kell a bal kezemen, a dobásaimon és a passzaimon is, amellett igyekszem megmutatni, hogy védekezésben is lehet rám számítani. Az első évadban az a cél, hogy megszokjam az NB I-et, és minden téren előrelépjek.”
A szekszárdi csapat jól kapta el a rajtot, egyedül a PEAC ellen kaptak ki hosszabbításban, amellett legyőzték a címvédő soproniakat, hétvégén pedig Miskolcról távoztak győzelemmel.
„A PEAC elleni vereségből erőt merítettünk, nem fogtuk fel tragédiaként, hogy a hosszabbításban alulmaradtunk. Jól kezdtünk, aminek örülünk, de messze még a vége. Nem szabad belekényelmesednünk a helyzetbe, ugyanúgy kell készülnünk az összes csapat ellen. Kiegyenlített a mezőny, sok a meglepetés, de szeretnénk a négy közé jutni, ott pedig már bármi megtörténhet.”
Lívia az iskolapadban is jól teljesít, nem csak a kosárlabdapályán. A matekot különösen kedvelő – még két hétig – 16 éves játékos nyáron „Magyarország jó tanulója–jó sportolója” kitüntetésben részesült. A tanulmányait most sem hanyagolja el, de változtatnia kellett.
„Mivel az élvonalban délelőttönként is edzünk, nem tudok iskolába járni. A családommal egyeztetve úgy döntöttem, magántanuló leszek. Két edzés között Szekszárdon magántanárokhoz járok, és rendszeren utazom Kecskemétre, konzultálni. Nem lesz ezzel gond, fel tudok készülni a vizsgákra.”
Gereben Lívia pályafutása – úgy fest – valóban jó irányt vett, beszélgetésünkből egyértelművé vált, hogy jól érzi magát új csapatában is.
„Nem bántam meg a döntésemet, valóban remekül érzem magamat, és mindig tűkön ülve várom, mikor játsszuk a következő bajnokit. A csapattársaimon ugyanezt látom, mindenkinek csillog a szeme, ha játszhatunk. Jó közösségbe és jó helyre kerültem, remélem, ilyen lesz a folytatás is. De miért ne lenne ilyen?”