Bár a zuhanyhíradó híreivel szemben kiderült, hogy a „csodaedzők” egyike, az orosz Sztanyiszlav Csercseszov mégis szerződést hosszabbított a Ferencváros soknemzetiségű labdarúgó csapatával, az alapvető véleményem nem változott. Ezek a messziről jött emberek túl sok – és számos esetben már bebizonyosodott, hogy indokolatlan, megalapozatlan – védettséget élveznek. Hatalmas nimbusz öleli őket körül, ami azután nem ritkán köddé vész a gyakorlatban. Talán a Ferencváros öt (!) veresége is ezt a felvetést igazolja.?.
David Davis
Az aktualitás miatt labdarúgással kezdtem, kézilabdával szeretném folytatni. Röpködnek a nevek, itthon és külföldön egyaránt. Természetesen sokadmagammal együtt engem elsősorban a hazai változások érdekelnek, a kézilabdában történő dolgok pedig különösen. A Veszprém férfiaknál a spanyol invázió egy pillanatra alábbhagyott, a másik külföldi,
Momir Ilics maradása tény. Szegeden viszont Carlos Pastor „uralkodása” tizedik éve egyben az utolsó, így – sokak örömére – változás következik be az együttes kispadján.
Hogy milyen edző volt Pastor és milyen ember? Erről a legkülönfélébb vélemények keringenek, De most már nem is ez a lényeg. Előre kell tekinteni, így az lenne a fontos, hogy egy megfelelő jelölttel állapodjanak meg. A nevek természetes módon röpködnek: van, amelyik jó megoldás lehet, van, amelyiknek viszont már a puszta felvetése is hátborzongató.
Maradjuk egy, az utóbbi kategóriába sorolható szakembernél, David Davisnél, aki 2018-ben érkezett az immár huszonéve a Bajnokok Ligájának elnyerését célbavevő Veszprém csapatához, ahol finoman szólva sem varázslatos dolgokat produkált. Aki figyelte Davis játékos pályafutását, nem tagadhatja, hogy ő egy ugyancsak világklasszis szintet képviselt balszélső volt. Legnagyobb sikereit a spanyol Ciudad Real játékosaként érte el, ahol háromszoros BL-győztes csapat tagjának vallhatta magát.
Amennyire kiváló játékos volt a színesbőrű Davis, annyira középszerű az edzői eredménylistája.
Nagy BL-csaták közvetítéseit figyelve szembetűnő volt gyakori tehetetlensége egy-egy nehéz szituációban, amikor inkább csak közelről nézte a történéseket, mintsem érdemi húzásokkal ért volna el csapata játékában fordulatokat.
Mindez nem különösebben izgatta fel veszprémi megbízóit, akik töretlenül bíztak a nemzetközi szinten középszerű mesterben. A negatív csúcsot a 2020/2021-es bajnoki szezonban érte el Veszprémben, ahol a három, kiemelt cél (BL, bajnokság, Magyar Kupa) csak egyet, a hazai kupát tudta elnyerni. A bajnokságot a Szeged ellenében elvesztette, a BL-ben pedig – a veszprémi játékosállomány és a kiemelt körülmények ismeretében – egyenesen leégett, hiszen már a legjobb négy közelébe sem tudott kerülni.
A bomba ezután következett be, Veszprém ugyanis két évre szóló szerződéshosszabbítást kínált a lejtmenetben lévő Davisnak, aki bolond lett volna azt nem elfogadni-aláírni. A dráma egyébként valószínűsíthető fordulatban teljesedett ki, ugyanis Nagy László és „kisegyüttese” a mélyen várakozás alatt szerepelt Davis-szel megkötött kétéves szerződést néhány héttel később felmondta!? Hogy ez a felmondás mennyibe került a Veszprémnek, arról természetesen nem nyilatkozik a klub. Miként arról is csak találgatni lehet, hogy annak a bizonyos „fájdalomdíjnak”, amit Davis a szerződés felbontásáért abszolút indokolatlanul felvehetett, ugyan mi lett a további sorsa?
Mindenki azt gondol, amit akar, ám akinek egy gyűszűnyinél több esze van, annak elég konkrét elképzelései lehetnek. Itt most már az a döbbenetes, hogy egy ilyen középszerű szakember neve hogyan kerülhet egyáltalán szóba egy, a sok év óta a BL Final Fourba igyekvő, milliárdos költségvetéssel dolgozó klubnál, mint amilyen a Szeged??
Amit viszont nem először hiányolok: a magyar viszonyokat jól ismerő, Szegeden és Budakalászon is játszott, a magyar nyelvet jól beszélő Roberto Parrondo neve miért nem került szóba, még véletlenül sem? Sem a férfi kézilabda válogatottnál, sem most, a Szeged együttesénél. Hogy a kőkeményen mellőzött magyar edzők bármelyikéről ne is beszéljek.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
