Charles De Ketelaere elmondása szerint eddig nem úgy sikerült az első milánói szezonja, ahogy azt eltervezte, azonban keményen dolgozik annak érdekében, hogy beverekedje magát a Milan kezdőcsapatába. A 22 esztendős belga válogatott futballista tavaly nyáron érkezett a Brugge együttesétől és eddig 31 tétmeccsen bő 1200 játékperc alatt mindössze 1 gólpasszt osztott ki a Milanban.
„Az első néhány hónapom csalódást keltő, tulajdonképpen negatív volt. Egyértelműen nem erre számítottam. A Brugge-ben futott kiváló szezonom és a Milanba való átigazolásom után – amit egyáltalán nem bántam meg – azt reméltem, hogy még jobb teljesítményt tudok nyújtani, mint korábban. Ennek sok oka van, a környezet, az alkalmazkodás, a magasabb szintű futball, a pályán kívüli élet.” – mondta De Ketelaere.
„Első gólpassz? Furcsa módon nem gondolom, hogy azon a mérkőzésen sokkal jobb lett volna a teljesítményem, mint a többi meccsen, amelyeken gyengének írtak le. Ez csak azért van, mert az első kezdőként lejátszott meccsemen adtam egy gólpasszt. Mindenesetre én másképpen ítélem meg a teljesítményemet, mint az emberek vagy a sajtó. Megpróbálom a szakmai oldalát nézni és ez alapján fejlődni a mérkőzéseken.”
„Elismerem, hogy így vagy úgy számos kritikát kapok, de soha nem ezekre koncentrálok. A Brugge-nél is rengeteg kritika ért, pozitív és negatív értelemben egyaránt. A Milannál kezdetben pozitívak voltak a megjegyzések rólam, aztán negatívvá alakultak. Soha nem hagyom, hogy a negatív kritikák elragadjanak, ahogyan az sem fog a fejembe szállni, amikor egy nap pozitívra fordulnak a dolgok. Sok csapattársam azt tanácsolta, hogy egyáltalán ne olvassam a sportújságokat. Természetesen érzem és nagyra értékelem a csapattársaim szeretetét illetve támogatását. Szeretném megmutatni, hogy éhes vagyok a sikerre, a futballnak élek és jó teljesítményt akarok nyújtani. Ha hinnénk a médiának, akkor úgy tűnne, mintha minden nap sírva jönnék Milanellóba.”
„Úgy gondolom, hogy az utóbbi időszakban sokat változtam. Profibb módon vigyázok a testemre és edzés előtt illetve után is jobban odafigyelek rá, ezáltal jobban érzem magam. Sokkal többet edzek és nagyon odafigyelek az étkezésre is. Hiszek magamban és az a benyomásom, hogy fejlődtem és egy kicsit jobb lettem, mióta elhagytam Belgiumot. Emberileg érettebb lettem, megtaláltam a nyugalmat magamban. Tisztában vagyok azzal, hogy mire vagyok képes a pályán és nem hagyom, hogy elragadjanak az érzelmek.”
„Sok különbség van a belga és az olasz futball között. Itt magasabb a színvonal és nagyobb az intenzitás, továbbá nehezebb bejutni az ellenfél büntetőterületére. A játék taktikusabb és nagyobb koncentrációt igényel a mérkőzések alatt. Az edzéseken is többet dolgozunk a taktikán, mint a belga bajnokságban.”
„Maldini? Nagyon közel áll a csapathoz és kiváló a kapcsolatom vele, ahogy a csapattársakkal is. Olaszul beszélgetünk egymással és érezteti velem a bizalmát. Ő egy olyan személy, aki a Milant szimbolizálja. Nagyon fontos számára a klub.”
„Válogatott? A nemzeti csapatban való szereplés mindig annak az eredménye, amit a klubcsapatodban viszel véghez. Ha sikerül fontos játékossá válnom a Milanban, akkor a válogatottban is nagyobb szerepem lesz. Világbajnokság? Személy szerint nagy csalódás volt számomra. Mindössze 15 percet játszottam, de a csapat eredménye és a szurkolók miatt még inkább csalódott vagyok. Sohasem olyan ember voltam, aki csak magára gondol, hanem mindig a csapatot helyeztem előtérbe.”
„Nem tűztem ki magamnak időszakokat. Arra törekszem, hogy úgy fejezzem be a szezont, hogy minden egyes nap a lehető legkeményebben dolgozom és kiharcoljam a helyemet a kezdőcsapatban. Egyelőre csak ez forog a fejemben.”
