Meglepetést okozott, elismerést váltott ki és elgondolkozásra késztet. Az FTC új ingert hozott a magyar jégkorongba azzal, hogy a magyar központú bajnokságból, az Erste-ligából érkezve megnyerte a Magyar Kupát a lényegesen erősebbnek és esélyesebbnek hitt trió, az osztrák, illetve szlovák bajnokságban edződő Fehérvár, MAC és DVTK előtt. Felvetődik a kérdés: van-e értelme, létjogosultsága fenntartani a magyar hoki széttagoltságát.
FTC – Fehérvár döntő (fotó: MTI/Vajda János)
Nem példa és előzmény nélküli a Magyar Kupa légköre és tétje a magyar jégkorongban. Évekkel ezelőtt a Fehérvár töltötte be a fóka szerepét, amire az eszkimók vadásztak. A magyar hoki 2007 óta Ausztriában szereplő kirakatcsapata 2012-vel bezárólag rendszeresen csatlakozott a magyar bajnokság rájátszásához. Többnyire az ősi vetélytárs Dunaújváros, majd a Miskolc igyekezett megtréfálni, sikertelenül, hiszen a Volán végül mindig nyert, s a 2012–13-as idénytől aztán már teljesen kihagyja a magyar bajnokságot.
A hazai csatáknak mindig parázs volt a hangulatuk, és akár tét nélkül is nagy a jelentőségük. Pontosan árulkodik erről a 2009. márciusi eset, amikor Ted Satort azért menesztették Fehérvárról, mert a csapat kikapott Csíkszeredán egy végeredményben csupán hírverő mérkőzésen.
2013-tól a Magyar Kupa kínálta azt a lehetőséget az itthon szereplő kluboknak, hogy összemérjék magukat a Volánnal. Az eredmények azt mutatták, egy-egy mérkőzésen fel lehet borítani a papírformát, a Miskolcnak és a MAC-nak is sikerült elkapni az esélyesebb riválist. A két feltörekvő gárda aztán olyannyira megerősödött, hogy másfél éve szintén elhagyta a magyar bázist, s azóta a szlovák ligában vitézkedik.
Újabban a Ferencváros törekszik az erőviszonyok megváltoztatására. Tavaly még könnyűnek találtatott, hiszen az elődöntőben 5-1-re kikapott a MAC-tól, idén viszont elhódította a kupát, az elődöntőben a MAC-ot ezúttal 1-0-ra győzte le, majd a fináléban a Fehérvárt is meglepte (6-3).
– Nálunk Finnországban azt mondják, rombolni könnyebb, mint építkezni. Mi megpróbáltunk építkezni, a Fradi azonban okosan játszott, és végül győzni tudott. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, gratulálnunk kell az ellenfelünknek – Hannu Järvenpää, a Fehérvár (immár lecserélt) finn mestere a Jégkorongblognak nyilatkozva a maga részéről igyekezett bagatellizálni a csapata kudarcát, a Fradi sikerét.
Majoross Gergely, a MAC vezető-, egyben a válogatott másodedzője nem fukarkodott méltatni az FTC-t
– Több összetevője van a Ferencváros sikerének – vágott bele Majoross. – Egyrészt a tavalyi győzelmünk kicsit csalóka, az 5-1-es végeredmény dacára nem volt sima meccs. Másrészt kétségtelenül csökkent a különbség a Ferencváros és a másik három csapat között. Az anyagi lehetőségek terén is, így a MAC és az FTC költségvetése között sincs ordító differencia. Ennek megfelelően jobb a mi játékosállományunk, de már nincs osztálykülönbség. Harmadrészt a Fradi a tavalyi bajnoki címnek és a szintén sikeres idei alapszakasznak köszönhetően magabiztos és elszánt volt, míg mi a magasabb kihívások adta relatív sikertelenség miatt közel sem mutattunk ilyen meggyőző karaktert. Ez nem csak idén fordult elő, a Magyar Kupában rendszeresen ezt látjuk. Negyedrészt, és ez a legfontosabb, Fodor Szabolcs és stábja kiválóan készítette fel a Ferencvárost erre a hétvégére, az ő csapatuk volt a legmotiváltabb, a legéhesebb a sikerre. Azt a hokit játszották, amivel a lehető legnagyobb esélyt adták maguknak, és fantasztikus sikert értek el. Minden stábtag, játékos, vezető és bármilyen résztvevője a munkának hatalmas dicséretet érdemel. Gratulálok nekik ezúton is.
Sportszerűségből jeles.
Majoross Gergely nem tekinti eretneknek azt a felvetést sem, hogy a kiegyenlítődő erőviszonyok mellett van-e értelme a magyar hoki szétszabdaltságának, magyarán, nem kellene-e egy bajnokságba terelni a magyar klubokat.
– Nem vagyok tagja a szövetség szakmai bizottságának, ezért hivatalos véleményt nem fogalmazhatok meg, de mindenképpen nehéz a kérdés – folytatta a MAC edzője. – Azt kell eldönteni, mi élvez prioritást. Az erős magyar bajnokság vagy a válogatott szereplése? Hagyományosan az utóbbi, amihez viszont elengedhetetlen, hogy a válogatott játékosok színvonalas bajnokságokban szerepeljenek. A lengyeleké az ellenpélda, az ottani bajnokság erősebb, mint a magyar Erste-liga, ám a túlnyomó többségben otthon játszó hokisokból álló válogatott a divízió I/B-ben tanyázik. A szlovének megint más utat járnak, ott lényegében bajnokság sincs, mindent az elitképzésre tesznek fel, hogy a legjobbjaik nívós ligákba jussanak el, amiből a válogatott is profitál.
Az előző idény sajnos azt mutatta, hogy a DVTK és a MAC szlovákiai szerepléséből a válogatott nem húzott hasznot, de Majoross szerint egy év tapasztalata alapján korai lenne mérleget vonni. Azzal azonban egyetért, a kérdést érdemes napirenden tartani, ütköztetni a véleményeket. Pláne, ha a jelenlegi tendencia folytatódna.
(mno.hu / sport / Novák Miklós)
