Csodagyereknek tartották. Czvitkovics Péter tizenöt és fél évesen mutatkozott be az NB I-ben, de elszaladt vele a ló. Megmutatta magát az éjszakában, egy év alatt tíz kiló izmot pakoltak rá az MTK-ban, ezzel elveszítette a dinamikáját. Később visszaküzdötte magát, már túl volt a Debrecennel a Bajnokok Ligája-szereplésen, amikor egy belga kiscsapatnál szembesült azzal, hogy félrevezették: nem tésztát kell ennie a meccsek előtt, mert az kifejezetten káros az egészségére. A négyszeres bajnok, tízszeres válogatott középpályás ma az NB III-as III. kerületi TVE-nél edzősködik, határozott véleménye van a magyar utánpótlásképzésről, és sokra tartja Szoboszlai Dominikot.
Czvitkovics Péter (fotó: Mirkó István)
– Megbecsülik anyagilag?
– Vannak megtakarításaim, nem aggódom a megélhetésem miatt, meg tudok élni az edzősködésből. De miért kérdezi?
– Korábban kijelentette, hogy oda megy focizni, ahol a legjobban megfizetik. Miért érte meg beleállni egy ilyen érzékeny témába?
– A profi labdarúgó pályafutása véges, ha valaki a harmincas évei elejéig nem tudja megalapozni a jövőjét egy jó szerződéssel, akkor eljön az idő, amikor a neki ígért pénz alapján dönt a jövőjéről. Én erre gondoltam. A belga Kortrijkhez 28 évesen kerültem, az jó átmenet lehetett volna egy nagy dobbantáshoz, de az végül nem jött össze. Most a III. kerületi TVE-nél a felnőtteknél vagyok asszisztensedző, és szeptembertől besegítek az utánpótláskorú tehetségek képzésébe.
– Van elég tehetség? Változtatna valamit a hazai utánpótlásképzésben?
– Ez összetett és nehéz kérdés. Ebben a témában nagyon sarkosan fogalmazok: több tehetségre lenne szükség a focisulikban és az akadémiákon, mert most már itthon is elérhető a komoly képzés. Az U17-es korosztályból a felnőtt futballba való átmenetet nagyon kevés gyerek képes megugrani. Szerintem a 19 éveseknek felesleges akadémiák közötti bajnokságot szervezni, hiszen aki tehetséges, annak már felnőtt szinten kellene futballoznia. A legfontosabb az, hogy a 17, 18 éves gyerekek minél hamarabb integrálódjanak a felnőtt futballba, akár megyei első osztályban vagy az NB III-ban tudjanak játszani.
Tapasztalják meg a saját bőrükön, hogy milyen az, amikor pénzért kell játszani, felelősséget kell vállalni a pályán. A többség ezt nem tudja: azt hiszi, hogy lejátszik egy meccset a hétvégén, a suliban kidumálja az élményt a haverokkal. Ezzel nincsen semmi baj, egy ideig. De amikor a család vagy a csapattárs, például egy kétgyerekes édesapa bevétele a tét, az már komolyabb dolog.
Ugyanakkor az sem jó, ha a 17 éves gyerekek abbahagyják a focit, mert nem tudnak felnőtt szinten teljesíteni. Kizárólag az ő fejlődésük érdekében kellene megtartani az U19-es korosztály bajnokságát, de ez nem szabad, hogy az akadémiák közötti bajokság legyen. Ezzel nyerhetnének egy kis időt a fiatalok, mielőtt bekapcsolódnak a felnőtt futballba. A másik probléma az utánpótlás-neveléssel az, hogy nagyon sokan kizárólag a fizikális képzés felől közelítik meg, és maga a technika, a taktika teljesen háttérbe szorul, miközben a mai futballban már mindent együtt kell kezelni, nincs egyik a másik nélkül! Ha tizenhárom éves koráig nem tanulja meg a gyerek a technikai alapokat, akkor nagy valószínűséggel nem lesz belőle kiemelkedő játékos.
– Szoboszlai Dominiknak sikerült, ő kerülő úton fut be komoly karriert.
– Igen, a világ legjobb bajnokságában, a világ egyik legjobb csapatában játszik. Ha pár évig Liverpoolban marad, akkor is büszkék leszünk rá. Én is hallom, sokan azt mondják róla, hogy nagyképű. De én nem így látom: Dominik magabiztos. Tudja, hogy mire képes, és mások véleménye miatt nem fog megváltozni. A német kupadöntő után két karórával a kezén pózolt. Lehet, hogy ez valakinek nem szimpatikus, és akkor mi van? Ez az ő élete, és ő huszonkét éves korára elég sok mindent letett már az asztalra. Nem véletlen, hogy az Izland elleni Eb-pótselejtező 93. percében megindult a saját térfeléről, és győztes gólt szerzett.
( A teljes írás a magyarnemzet.hu/sport tárhelyen olvasható.)
Post Views: 3
