Az MKKSZ rendkívüli közgyűlése után Dr. Baráth Etele elnökkel az új szervezeti struktúráról és a december 5-én beadandó kapitányi pályázatokról beszélgettünk.
Múlt hét végén került sor a szövetség közgyűlésére, ahol jelentősen megújult az alapszabály. Hogyan foglalná össze a legfontosabb változásokat?
– A legfontosabb, hogy tartottuk ígéretünket. Két év óta folyamatosan mondtuk, hogy az olimpia után mindenképpen szükség lesz a szakmai munka megújítására és arra, hogy a minden szempontból profivá érett sportág szabályozó rendszereit – beleértve az edzői, versenyzői szerződéseket, az érdekeltségi rendszereket – újragondoljuk. Nem is késlekedtünk, hiszen hazaérkezve Pekingből gyakorlatilag rögtön hozzákezdtünk a munkához, ennek eredményeképpen elkészült egy stratégiai vázlat, ami alkalmas volt arra, hogy a szervezet tekintetében alapja legyen az alapszabály módosításának. Nagyon fontos, hogy a szervezeti változás egy egységes gondolkodás jegyében zajlik, hiszen a társadalmi irányítás mellett a hivatali szervezeti struktúra is átalakul. A jövőben jelentősen megnő a szakmai bizottság szerepe, hiszen itt zajlanak majd le a versenysporttal kapcsolatos viták – válogatási elvek, válogatott keret kijelölések -, amelyek minden esetben szavazással zárulnak, és megalakul a fejlesztési bizottság, amelyben szeretnénk, ha helyet kapnának a régiók, a különböző típusú klubok és a különböző szakágak képviselői.
A hivatali szervezet tekintetében a változások létszámbővülést is jelentenek?
– A válaszom egyértelműen nem. Azt hiszem, valahol tudat alatt már elébe mentünk a várhatóan a sportba is begyűrűző megszorításoknak. Az új rendszer egyik fő eleme, hogy megszűnik az eddig kicsit széttagolt, sok ellentétes érdeket hordozó kapitányi – vezetőedzői struktúra. Eddig a kapitány mellett négy vezetőedző dolgozott, külön vezetője volt a síkvízi és maraton válogatottnak. Az alapszabályban lefektetett új rend szerint a jövőben elválik egymástól az elsősorban adminisztratív jellegű tervező, elemző, ellenőrző munka, amely a szakmai igazgató hatásköre, és a mindennapokban a -terepen- zajló munka, amelyet a két kapitány, a felnőtt és az utánpótlás irányít mind a gyorsasági mind a maraton szakágban. A másik összevonás pedig az úgynevezett háttérterületeken történik, megszűnik a technikai igazgatói státusz, – amit Sztaics István távozása óta nem töltöttünk be -, és a műhely és a létesítmények is az eddig a nemzetközi versenyek szervezését irányító Vékássy Bálinthoz kerülnek. Így összességében egy jelentős karcsúsítás mellett egy, a reményeink szerint az eddigieknél hatékonyabb szervezet jön majd létre, amely biztos támaszt ad a válogatott kereteknek és az egyre bővülő klubhálózatnak.
Sokakat meglepett a két igazgató gyors kinevezése. Miért döntöttek úgy, hogy ezen két pozíció esetében nem írnak ki pályázatot?
– Ahogy már az előbbiekben is említettem, az új szervezet egyik fontos eleme, a különböző típusú feladatok szétválasztása. Ebben a tekintetben a főtitkár és a két igazgató egy csapatot képez, akiknek fő feladata a létrejövő új rendszerek mozgatása és működtetése, a válogatott keretek, a kapitányok, a klub vezetők és edzők munkájának segítése. A két igazgatói posztra olyan személyeket kerestünk, akik képesek csapatban dolgozni, és megfelelő ismeretük, rálátásuk van a szövetség sokrétű feladataira, így esett az elnökség választása két, úgymond már kipróbált emberre, akik az elmúlt években többszörösen bizonyítottak különböző irányítói, vezetői területeken. Fontosnak tartottuk azt is, hogy a szakmai igazgató személye már a kapitányi pályázatok kiírása előtt ismert legyen, hiszen az új szakemberek és az igazgató jó közös munkája meghatározó eleme lesz a következő időszak történéseinek. Az elnökség gyors döntéshozatalát segítette, hogy maga a közgyűlés is nagy többséggel támogatta, hogy csak a kapitányok esetében írjunk ki pályázatot.
A pályázatok – amelyeknek beadási határideje december 5-én van – hétfőn jelentek meg. Hány szakember jelentkezésével számolnak?
– Igazság szerint ebben a kérdésben, sok esetben mi is egy kicsit a sajtóból tájékozódunk. Természetes persze, hogy az utóbbi napokban több telefon is érkezik hozzám és az elnökség más tagjaihoz is, és az is, hogy még folyik a puhatolózás, hiszen a közgyűlés csak a napokban fogadta el az új struktúrát, és most vált ismertté az is, hogy Weisz Róbert felel majd a szövetség szakmai munkájáért. Én személy szerint – egy kicsit a jelöltektől is elvonatkoztatva – nagyon fontosnak tartom a beadandó pályázatokat, amelyek számomra egyfajta szerződésvázlatot jelentenek. Az abban megfogalmazott irányelvek, programok, vállalások adhatják ugyanis az alapját annak a megkötendő szerződésnek és az abban foglalt érdekeltségi rendszernek, amelyet a jövő szeptemberig és reményeink szerint aztán a londoni olimpiáig megkötünk a leendő kapitánnyal. Ilyen összefüggésben, úgy gondolom, valójában nem a személyek, hanem a programok versenyeznek egymással, és őszintén remélem, hogy az utóbbi időszak sok kritikai észrevételére és a felvetett problémák megoldására konkrét javaslatok és stratégiák kerülnek lefektetésre, amelyek garanciát adhatnak arra, hogy sportágunk továbbra is megőrzi vezető helyét mind a hazai sportéletben, mind kajak-kenu sport nemzetközi színterén.
