Bár évtizedek óta ismerem a Béres Csepp történetét, a Béres család középső generációjának családfőjét, a Béres Gyógyszergyár elnökét, dr. Béres Józsefet csak a közelmúltban ismerhettem meg egy sajtótájékoztatón. Éppen eleget lehet olvasni róla is az interneten, gondoltam, hátha sikerül vele egy interjút elkészíteni.
A legfontosabbra hamar rájöttem: idősebb dr. Béres Józsefet nem lehet megkerülni, hiszen a Béres Csepp feltalálója és a későbbi kibontakozás motorja kétségkívül ő volt. Ezért először arra kérem dr. Béres József elnök urat, mondjon néhány szót édesapja életútjáról, a megfigyeléseiből elindult találmányáról, életútja legfontosabb állomásairól.
Dr. Béres József
– Édesapám, Béres József Záhonyban született 1920-ban. Gyermekkorától a természet, a növényvilág, a rózsák és gyümölcsfák bűvöletében élt. A háború előtt kertésznek tanult. A háború és az 50-es évek viharai miatt, már elmúlt 40 éves, amikor agráregyetemet végzett. Kisvárdán előbb a gépállomás laboratóriumában, majd egy mezőgazdasági kutatóintézetben dolgozott egészen a rendszerváltásig. Talajtani és növényélettani kutatásai során állapította meg, hogy a nyomelemek milyen fontos szerepet játszanak a növényi rezisztencia (ellenállóképesség) fenntartásában. A nyomelemhiány kedvez a vírusok okozta megbetegedések kialakulásának, és a betegség következményeként csökken a terméshozam. Ennek a gondolatnak az ember szervezetére való továbbvitele és a betegségek megelőzésének egyik eszköze a Béres Csepp, melyet 1972-ben alkotott meg.
– Amikor Ön – mint ígéretes pálya elején járó, sikeres kutató – válaszút elé került, hogy édesapja mellé álljon, vagy folytassa tovább kutatói munkásságát, mi szólt a döntése mellett? És mennyire könnyen vagy nehezen hozta azt meg?
– Egyetemi tanulmányaimat 1977-ben fejeztem be az ELTE vegyész szakán. A gondolat felmerült, hogy vele dolgozzam, de ő ezt „elhessegette”, mondván, fiam, neked nem ilyen sorsot szánnék. Felvételt nyertem az MTA egyik kémiai kutatóintézetébe. 1990-ig dolgoztam ott, munkámat nagyon szerettem, a kémiai tudományok kandidátusa lettem. A rendszerváltás és részvénytársaságunk megalakulása alapozta meg azt az erkölcsi késztetést, ami döntésemet meghatározta, és édesapám mellé állított. Nemcsak engem, de feleségemet és néhány barátomat, kollégámat is. A szeretett pályától való elszakadás nehéz volt, de kellő határozottsággal hoztam meg ezt a döntést, és soha nem tekintettem vissza korábbi énemre, munkámra sóvárogva.
– Amikor folyamatosan lépett előre, majd átvette a cég vezetését, ezen az úton mi volt a legnehezebb feladata az elengedhetetlen döntések meghozatalánál?
– Talán mondhatom, vérbeli kutató voltam, s soha nem válok vérbeli üzletemberré. Egy „magányos” kutatónak nehéz megszoknia, hogy „tömegekért” felelős. Nem nehéz, de a legfontosabbnak ítélem meg édesapám szellemiségének és családunk érdekének képességeim szerinti képviseletét. Nem nehéz, de fontosnak ítélem meg, a legjobb emberekkel körül venni magunkat, akik osztoznak velünk ennek az örökségnek az értékében. Természetesen ők legyenek a hozzáférhető legjobb szakemberek is!
– Bár a Béres Rt. vezetésében komoly családi támogatókra számíthat, de azért külső szakembereket is kell felvennie és bevonnia a munkába. A kiválasztásnál mi a felvételi követelmények fontossági sorrendje?
– A legfontosabb az emberi minőség, de mellette szorosan felzárkózik a szakmai tudás. A fennmaradáshoz, a túléléshez bármelyikük feltételezi a másikat. Nem hisszük magunkat sem a legjobbnak, tévedhetetlennek, tőlünk is jobbakra van szükségünk. Az elmúlt 33 évben cégünk első és második számú szakmai vezetője mindig „külsős” volt.
– Kiket emelne ki a külső szaktekintélyek közül, akiknek nagy érdemei vannak a Béres-csepp elfogadtatásában, hazai és nemzetközi tekintélye megtartásában, illetve fokozásában?
– A 2000-ben történt gyógyszerré minősítés erkölcsi diadal volt a Béres Csepp történetében. Az odavezető úton a cég szakembereinek voltak leginkább elévülhetetlen érdemei. Mellettük jelentősen hozzájárultak a Béres Csepp gyógyszerré válásához egyes kijevi kórházak, klinikák orvosprofesszorai, továbbá hazai együttműködőink: Vízkelety Tibor, Bertók Loránd, Falus András, Tímár József, Kopper László, Mézes Miklós és Vizi E. Szilveszter professzorok. A készítmény névadója, Vizi professzor úr, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke, a preklinikai immunológiai vizsgálatok szervezésével segítette a készítmény gyógyszerré válását. Professzor úrral azóta is jó barátságot ápolunk.
– Jómagam a sport világában vagyok igazán otthonos, ezért villanyozott fel, amikor a megjelent cikkek egyikében Balczó András neve is felvetődött. Milyen kötődése van a háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázónak a Béres Rt.-hez?
– 1975-ben történt. Kósa Ferenc filmrendező együtt üldögélt Ratkó József barátommal és Balczó András öttusa olimpiai bajnokkal Tiszadobnál a Tisza-parton, és a világ dolgairól beszélgettek. Akkoriban határozta el Kósa, hogy filmet készít Balczó Andrásról. Valahogy szóba került az én sorsom is. Ratkó mesélt rólam, a tortúráimról, meg arról is, hogy a környezetében több beteg emberről tud, akiknek az életéről lemondtak már, és a készítményem szedése után jobban lettek. Egészen fellelkesültek, és nagyon szerettek volna valamit tenni az érdekemben. Balczó még azt is felajánlotta, hogy ne róla készítse el Feri a dokumentumfilmet, hanem rólam” – mondja édesapám, a feleségem, Béres Klára Cseppben az élet című, atyám életéről szóló könyvében. Hát, innen a kapcsolat, amely aztán élethosszig tart.
– Egyáltalán, érdekli Önt a sport bármely szakága? Ha igen, az érdeklődési körében mely sportágaknak jut hely? Esetleg gyakorolja is egyik-másikat?
– Versenyszerűen soha nem sportoltam. A sport gyakorlata viszont érdekelt. Kölyökként fociztunk, pingpongoztunk. Középiskolás koromban szerettem a 100 méteres síkfutást, a távolugrást. Egyetemistaként teniszezgettem, ez később is megmaradt. Aztán Salt Lake City mellett megtanultunk síelni. Mára maradt a sí, a séta, a pingpong olykor-olykor és a kerékpározás. De mindezek is csak csendesen, amatőrként.
– Édesapja kutatásainak kiemelt „szűrleménye” a nyomelemek fontosságának felismerése. A több mint fél évszázada kapható Béres-cseppeket ma már elsősorban gyógyszerként alkalmazzák. Ám egyre gyakrabban tapasztaljuk a cseppek szerepét a megelőzésben is, az egészséges emberek életében. Nem véletlen, hogy a BÉRES Rt. sokadszor is meghosszabbította a Magyar Olimpiai Bizottsággal kötött támogatói megállapodását. Ebben az együttműködésben jut szerep az Országos Sportegészségügyi Intézet orvosaival való együttműködésnek is?
– Igen. Pucsok József professzor úr tudományos igazgatósága alatt az OSEI-vel is volt együttműködésünk. A MOB-bal pedig már hat olimpiai cikluson keresztül él a kapcsolatunk.
– A Béres-termékek pozitív hatásai a felhasználóknál immár évtizedek óta igazoltak. E tények ismeretében kérdezem: mégis szükségük van bizonyos reklámtevékenységre is? Mi és mekkora a szerepe a reklámnak a Béres Rt. mindennapjaiban?
– A mai világban, mondhatjuk Magyarországon is, a rendszerváltás óta kialakuló újkapitalizmusban, kommunikáció nélkül „nem lehet létezni”. Ez teremti meg és tartja fent az ismertséget, részben ez adja el az „árut”.
– Meddig szándékozik a Béres Rt. élén dolgozni és mit tart a következő évek legfontosabb célkitűzéseinek?
– Amíg örömmel és hasznosan tudom szolgálni családunk és vállalatcsoportunk érdekeit. Legfontosabb pedig járni tovább és fennmaradni az elkezdett úton.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
