A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.
A jochapress.hu – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal dr. Hammerl Lászlóról, az 1964-es tokiói olimpia sportlövő bajnokáról olvashatnak.
Hammerl László egy manlicherrel
Mielőtt a számomra legmeghatározóbb személyről, Kisgyörgy Lajosról beszélnék, szólnom kell két másik edzőről is – kezdte dr. Hammerl László.
– Az első a nevelőedzőm, Pintér László, aki észrevette, hogy van érzékem a lövészethez. Édesapám a Ganz gyár mérnöke volt, és neki kellett összeállítania a csapatot az abban az időben szokásos gyári lövőversenyre. Az egyik tag megbetegedett, és tízévesen nekem kellett beugranom helyette, mert tudták rólam, hogy a légpuskát már ügyesen kezelem. Egyéniben második lettem, a csapat pedig győzött, és Pintér László rábeszélte Aput, hogy járjak lőni a Marczibányi térre.
Laci bácsi 1952-től 1956-ig foglalkozott velem, az alapokat ő tanította meg nekem. Érthetően magyarázott, jó tanító volt. 1956-ban leállt a lövőélet, minden fegyveres sport egy évre szünetelt. Az újrakezdéskor, 1957-től Faragó István, az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) szakosztályvezetője lett a szövetségi kapitány, és mint válogatott kerettaggal foglalkozott velem. Katonaember lévén szigorú fegyelmet tartott az edzéseken, tőle a tervszerűséget, a programok és pontos edzéstervek fontosságát tanultam meg.
Mint szövetségi kapitánnyal, az első világversenyemre, az 1959-es milánói junior Eb-re vele utaztam. A legnagyobb hatással azonban a Gyuri bácsiként ismert Kisgyörgy Lajos volt a pályafutásomra, aki 1963 őszétől a legeredményesebb időszakomban volt mellettem szövetségi kapitányként. Együtt éltük át a nagy sikereimet. Tőle a csapatépítés, a jó hangulat, a fizikai felkészítés és az edzőtáborok fontosságát tanultam meg. Rengeteget alakított a lövészfelfogásomon és az életszemléletemen is. Közvetlen ember volt, barátként kezelt minket. A lénye, ahogy magyarázott és amit mondott, magával ragadott mindenkit. Ízig-vérig sportember volt, ő is lőtt, magyar bajnok is volt. Síelt is, és ő vezette be nálunk a mátraházi edzőtáborozásokat, ahol mindennap síeltünk is.
Mindenkit megtanított síelni, de aki nem kötött fel lécet, az gyalogolt a hóban. A felkészülésünk szerves része volt a fizikai felkészítés, mindennap volt tornatermi munka, az erdőben lefutottuk a három kilométeres Balczó-kört, és síeltünk. Szövetségi kapitányként én is megtartottam Gyuri bácsi módszereit, a mátraházi táborozást és a fizikai munkát. Minden idők legjobb szövetségi kapitányának tartom őt, sokat tett a lövészetért. Megkövetelte a munkát, de ez számunkra nem volt megterhelő, és benne volt a “lazulásban” is, értett a sportolói lélektanhoz. Világversenyeken is oldani tudta bennünk a feszültséget, jó hangulatot teremtett.
Dr. Hammerl László (fotó:jochapress)
Kapitányként én is vallottam, hogy legyen csapategység, megfelelő hangulat, mert lövészetben a legtöbb dolog a fejben dől el, és ehhez elengedhetetlen a jó hangulat. Gyuri bácsi a hangulatteremtés nagymestere volt! Mindig kitalált valamit, amivel feldobta az edzéseket. Sportvetélkedőket is szervezett nekünk, hogy bővüljön az ismeretünk. Hatalmas ember volt, mindenki szerette, tisztelte őt. A nagy versenyek, így a tokiói olimpia előtt is minden nap hajtott minket a lőtérre, mondván: “ha nem is akarsz lőni, legalább szokd a helyszínt!”
Első olimpiámra, Tokióba azért jutottam ki, mert ő hitt bennem. Sosem felejtem el jellegzetes hangját, beszédstílusát, és azt a mondatot, ahogy az olimpiai győzelmemet közölte velem: “Aranyoskám, lehet, hogy megnyerted”.
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
Post Views: 33
