A sport meghatározta az életét, gyerekként úszott, fiatalként versenyszerűen vízilabdázott, és orvosként sem szakadt el a közegtől: amellett, hogy negyvenévesen visszatért a medencébe, évek, évtizedek óta foglalkozik a sportolókkal – hivatása és sportszeretete miatt is. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora és a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója a koronavírus-járvány idején is kiemelt figyelmet fordított a sportélet szereplőire. A Nemzeti Sport készített vele interjút.
– Az elmúlt hónapokban leállt a sportélet is. Mit mondott, tanácsolt a sportolóknak a járvány elején?
– Nagyjából felkészítettem őket arra, mi várható, mire kell vigyázni, és nagyjából mennyi ideig fog tartani. Akkor még kissé más volt a helyzet, hiszen kerestük annak a lehetőségét, hogy vajon az úszóknál meg lehet-e tartani az országos bajnokságot – hát nem lehetett.
– Mit látott a sportolókon? Ijedtséget?
– Némi gyakorlatunk már van a járványok kapcsán, de azért így, szemtől szembe még nem álltunk vele. Végig azt mondtam, hogy bagatellizálni nem szabad, de keresztül fogunk rajta menni – nagyobb veszteség nélkül. Addig persze úgy igazából senki sem ijedt meg, amíg a határunktól ötszáz kilométerre, Olaszországban nem vált súlyossá a helyzet. Akkor mindenki elgondolkozott.
– Meglepte, hogy az úszóknál több pozitív eset is volt?
– Igen, ráadásul tudtam arról, hogy tesztelik őket. Lehetett közöttük egy szuperfertőző, vagyis egy ember fertőzte meg a többséget. A szuperfertőzőket kell nagyon hamar elkülöníteni – ez a védekezés legfontosabb eleme most.
– Mi az orvosi magyarázata, hogy az úszók szervezete a fertőzés után nem termelt ellenanyagot?
– Valamennyit biztosan termelt, csak nem sokat. Ez mindig a kórképtől függ. Az úszók közül szinte mindenkinél könnyű lefolyású volt a betegség, vagyis van védettségük, csak nem olyan jelentős: nincs olyan mennyiségű antitest a szervezetükben, hogy másnak is tudjanak adni belőle.
– A sportolók heteket hagytak ki: vajon mit mutatna az állapotfelmérés mondjuk a március eleji helyzethez képest?
– Nagyon más képet. Ahhoz, hogy valaki formában maradjon, megtartsa az edzettségét, legalább a tréningek negyven százalékát el kell végeznie. Ugyan a karantén ideje alatt szárazföldi edzést végeztek a sportolók, de ez nyilvánvalóan nem elég – az úszók közül nagy valószínűséggel most senki sem úszna világcsúcsot. A szakirodalom azt mondja, hogy az egy hónapos szünetet három hónapos munkával lehet pótolni.
A teljes interjú itt olvasható el.
(nso.hu / mno.hu)
