Még véletlenül sem szeretném megsérteni Magyarország legnagyobb szurkolótáborát (sem ezt a beköszönést sokadszorra elsütő Knézy Jenőt), de a világ-és Európa-bajnoki címvédő játéka lassan unalomba fullad. Egyébként: négy között a spanyolok.
A tiki-taka, avagy a labda végtelen ideig történő járatása eleinte kuriózum volt. Miután a Barcelona hódított az újfajta játékstílussal, a világ is leborult e filozófia láttán. Mégis, nekem a 2008-as és a 2010-es válogatott szimpatikusabb volt, és ebben lehet, hogy szerepet játszik az is, hogy akkoriban volt csatár a pályán. Ma nincs. Lehet azzal bolondítani a szurkolókat, hogy Fabregas csatár, de egyértelműen látszik, hogy nem az. en nem vagyok a minél több támadót a csapatba egyszerű jelmondat híve, de amikor a keret tagja a két Fernando, Llorente és Torres, illetve a kapu előtt hiéna Negredo, akkor kissé sótlannak érzem a 4-6-0 fellálást. A görög csapat játéka nem kelt kifejezett szimpátiát, mert rendkívül racionális a felfogása, azaz keveset kockáztat, alig cselez és fegyelmezetten védekezik. Vizsgáljuk meg a spanyolokat: játékuk rendkívül racionális, sokat passzolnak (hátrafelé), sokat cseleznek, hogy az ellenfél ne jusson labdához. Félreértés ne essék, természetesen nem a hispánokat kárhoztatom, hiszen ők azt nyújtják, ami bizonyítottan a sikerükhöz vezet, ám ez már nem az a performansz, amely lebilincselné a közönséget, a semlegeseknek pedig nem biztos, hogy élvezetesebb, mint egy görög-ír, vagy bármilyen „adok-kapok meccs”.
A franciákról annyit, hogy, amikor a csapatösszeállítást befolyásolják öltözői villongások és széthúzások, akkor kevés esély mutatkozik a tökéletes gépezet megbénítására. Az első félidő fojtogató spanyol labdatartása után a második játékrész második felében már Blanc csapata is hozzájutott a gömbhöz, mi több, fölénybe került, de ez nem a véletlen műve volt, és nem is egyfajta csoda; ez is a spanyolok akaratából történt, hiszen tudatosan ráálltak a kontrákra: ez irányba mutatott Torres (csatár a pályán, na, ne!) becserélése is, hiszen a labdát megtartani képes ék a gyors ellentámadásokhoz volt hivatott hozzájárulni, a középpályás dominancia pedig háttérbe szorult. A végére összeállt Pedro, Torres, Cazorla trió jóval szimpatikusabb.
A franciák tisztelegtek híressé vált szórakoztató iparáguk előtt, azaz moziztak, de rendesen! A spanyolok elődöntője előtt pedig még véletlenül se nyugtassuk le magunkat…
Spanyolország-Franciaország 2-0 (1-0)
Negyeddöntő, Donyeck
Jv.: Rizzoli (olasz)
Gól: Xabi Alonso (19., 90.)
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Xabi Alonso, Busquets, Xavi – Silva (Pedro, 65.), Fabregas (Torres, 67.), Iniesta (Cazorla).
Franciaország: Lloris – Reveillere, Koscielny, Rami, Clichy – Debuchy (Menez, 64.), Cabaye, M’Vila (Giroud, 79.), Malouda (Nasri, 65.), Ribéry – Benzema.
