Rosszkor jött sérülések miatt rendre lemaradt a korosztályos kézilabda-válogatott világeseményeiről a 19 éves Tóth Attila, akinek mostanában viszont jól megy a játék, s úgy érzi, a nyári U20-as Európa-bajnokságig már semmi rossz sem történhet vele.
reb • „Könnyebb lenne felsorolnom, milyen nem” – feleli nevetve Tóth Attila, amikor arról kérdezzük, milyen sérülések akadályozták az elmúlt években, hogy csakis a kézilabdával foglalkozzon. A paletta valóban széles, akadt gond a lovaglóizmával, a bokájával, ujjproblémák gyötörték, egyszer el is tört az ujja. Olyan sérülések ezek, amelyek a kedvét ugyan nem vették el a sportágtól, csak éppen mindig kihagyásra kényszerítették.
„Kijutott a jóból, de ez benne van a kézilabdában – folytatja az MVM Veszprém 19 éves jobbátlövője. – Persze, nem örültem, amikor jól sikerült alapozás után megsérültem, és két éve az Európa-, tavaly pedig a világbajnokságot kellett kihagynom. Úgy fogtam fel azonban, hogy fiatal vagyok, bőven lesz még időm bizonyítani, egyébként is, a felnőttválogatottság a nagy cél.”
Tóth Attila • Forrás: MVM Veszprém
Azért persze az sem hátrány, hogy a korosztályában számítanak rá. Márpedig a juniorválogatott nemrég két mérkőzést játszott a spanyolok ellen, s bár nyerni nem sikerült, Tóth jól teljesített a hasznos felkészülési meccseken, a szövetségi edző, Gyurka János is dicsérte.
A pályafutását Gödöllőn kezdő játékos szerint az elmúlt időszakban végre elkerülték a sérülések, az iskolában is rendezte a sorait, így jöhetett ki most jól a lépés. S jó hír: úgy érzi, az elkövetkező időszakban nem lesz dolga az orvosokkal. „Különben sem szabad sérülésekre gondolni, mert azzal vonzom őket.”
Sokkal inkább táplálkozik azokból az élményekből, amelyeket a veszprémi felnőttcsapatban szerzett. Több hónapig Xavier Sabaté együttesével edzett, és a SEHA-liga mérkőzésein kapott lehetőséget.
„Leírhatatlan érzés volt először lépni a sztárok közé. Kezdetben persze kívülállónak éreztem magam, idővel azonban befogadtak. Nehéz elmondani, mennyi nyugalmat, önbizalmat adtak a meccsek előtti beszélgetések azokkal, akikre felnézek.”
A szezon hajrája, a nagy feladatok időszaka azonban Tóth szerint nem arról szól, hogy „csak úgy” beépítgessenek fiatalokat a felnőttek közé, így már nem Nagy Lászlóékkal készül.
„Legyen bármekkora tehetség a játékos – és nem is magamról beszélek most –, szükség van arra, hogy sokat játsszon valamelyik kisebb klubban, aztán eljuthat az első csapatig Veszprémben.” Hogy neki képbe került-e már valamilyen ajánlat, arról egyelőre nem szeretne nyilatkozni.
Az esetleges döntés egyébként azért sem egyszerű, mert az iskolában tizenegyedikes, és jövőre érettségizik. Márpedig nem veszi félvállról a tanulást: édesapja hatására a mérnöki pálya, saját indíttatásból pedig a sportpszichológia érdekli.
De mindenekelőtt: a kézilabda.
