Időnként óhatatlanul előfordul, hogy a sportolóknak a becsülettel elvégzett munka ellenére sem jön ki a lépés a világversenyen. Összeállításunkban azt járjuk körül, hogyan lendülhetnek túl a fiatalok a kudarcélményen.
Lakner Gábor • Sportkarrier nem létezik kudarcok nélkül, még a legnagyobbak életében is előfordul, hogy becsúszik egy-egy gyengébb eredmény. Fiatal versenyzőként, kevesebb élettapasztalat birtokában különösen nehéz elfogadni és feldolgozni a balsikert. Pláne, ha – a lelkiismeretesen végigdolgozott felkészülési időszak ellenére – a világversenyen nem a tervek szerint alakulnak a dolgok.
Hogy mi számít kudarcnak, az persze egyénfüggő. Előfordulhat, hogy valaki a szépen csillogó ezüstéremnek sem tud igazán örülni, mert képesnek érezte magát az első helyre. Miként az is lehetséges, hogy valaki számára már az is nagy eredmény, ha saját egyéni csúcsán javítva kevésbé előkelő helyen zárt egy versenyt. Összeállításunkban több szemszögből nézzük meg, hogy a fiatalok miből meríthetnek erőt egy-egy fiaskó után.
A versenyző
Majoros Bence csalódottan tért haza a pozsonyi ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnokságról. A magyarok ezúttal a dobogó közelébe sem jutottak, a 18 éves nyírbátori versenyző egyesben, párosban és vegyes párosban is a legjobb tizenhat között búcsúzott.
„Többet vártam magamtól, mert részint nagyon jól sikerült a felkészülésem, részint mert ez volt az utolsó nagy nemzetközi versenyem ebben a korosztályban, és szerettem volna éremmel búcsúzni. Az Eb után természetesen csalódott voltam, de néha így alakul az élet, és ezt el kell fogadnom. A lelkiismeretem tiszta, mindent megtettem a jó szereplésért, ez pedig erőt ad a folytatáshoz. Igyekszem pozitívan szemlélni a történteket, a családom és az edzőim is erre biztatnak. A motivációm nem lankad, ugyanolyan keményen edzek tovább, és hiszem, hogy legközelebb jobban kijön a lépés.”
A szövetségi edző
Az edzők szerepe kulcsfontosságú a kudarcélmények feldolgozásában. Az U20-as női kosárlabda-válogatottat irányító Krivacsevics Dragoljub az A-divízióból történt kiesés után a saját felelősségét helyezte előtérbe, így próbálta megóvni játékosait a jogtalan kritikától.
„Nehezen viselték a lányok a fiaskót, főként, hogy karnyújtásnyira voltunk a nyolc közé jutástól. A balul sikerült Eb után magamra vállaltam minden felelősséget, amit nemcsak gesztusnak szántam, hanem úgy is gondolom. Minden létező fórumon megvédtem a lányokat, akik nagyszerűen dolgoztak. Próbáltam őket azzal útjukra bocsátani, hogy mindannyian rengeteget fejlődtek a tornán, s az nagy hasznukra válik a klubcsapatukban. Emlékezzenek a pozitívumokra: az előrelépésre, a közösségi élményre és a részsikerekre.”
A szakemberrel beszélgetve az is kiderült, két héttel a torna után még mindig azon töpreng, mit tehetett volna másként egy-egy kulcsszituációban, amellyel a csapata javára fordíthatta volna a mérkőzést.
A teher tehát lekerült a játékosok válláról, a kapitányén azonban maradt.
A klubedző
A klubedző, aki minden nap együtt dolgozik versenyzőjével, kiemelt szerepet tölt be a fiatal életében. Németh Zsolt, a szombathelyi Dobó SE trénere vallja: a gyengébb eredmény után van szükség igazán a támogatásra.
„Mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy az utánpótláskorban elért eredmények másodlagosak. Hitvallásunk szerint az a lényeg, hogy milyen emberré válnak, és felnőttként hogyan teljesítenek. Éppen ezért nem búslakodom nagyon, ha becsúszik egy-két rosszabb eredmény. Azt javaslom, ők se tegyék, hanem összpontosítsanak a következő feladatra. Így van ez a kalapácsvető Gyurátz Réka esetében is, akit a csalódásként megélt Európa-bajnoki ötödik hely után vár az országos bajnokság és a felnőttvébé.”
A mesteredző legendás édesapja, Németh Pál mondását is idézte, miszerint egy versenyzőt két dolog motivál: a siker és a kudarc. Mindkettőből erőt kell meríteni az előrelépéshez.
„Amikor kudarc éri a gyerekeket, meg kell keresni annak okait. Rosszabb eredmény esetén sem szabad büntetni, éppen akkor van a legnagyobb szükség a törődésre. Mindannyian az én tanítványaim, akkor is, ha kicsit dobnak és akkor is, ha nagyot. Ezzel együtt, aki nem képes feldolgozni a kudarcot, az szerintem nem alkalmas az élsportra. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a befektetett munka a gyengébb eredmény ellenére sem vész el, arra lehet építeni a következő felkészülési ciklust.”
A szülő
A családtagok szerepe szintén nem elhanyagolható. Az otthonról kapott pozitív reakciók szintén biztosíthatják a lelki békét a kudarcok után. Gledura Gábor, a nemzetközi nagymesteri címre hajtó ifjú sakkozó, Benjámin édesapja ugyancsak a támogatás híve.
„Benjámin legnagyobb kudarcát tizenegyévesen élte át, amikor újdonsült Európa-bajnokként egyáltalán nem ment neki a játék a világbajnokságon. Nem szúrtuk le: igyekeztünk kiszakítani a sakkozás világából, és egy hétig nem engedtük táblához ülni. Nálunk bevált ez a módszer, két-három nap után már kevésbé bántotta a rossz szereplés. Azóta már jól átvészeljük a szerencsére nem túl gyakori gyengébb partikat. Fontos volt, hogy megértőek legyünk, hiszen ebben a sportágban gyorsan túl kell tennie magát a kudarcon.”
A pszichológus
Dr. Budavári Ágota, a Sportkórház pszichológusa szerint rendkívül fontos, hogy a sportolókat fokozatosan vezessék be a versenyzés világába, és ne dobják egyből a mély vízbe őket. Így elkerülhetők az olyan meghatározó kudarcélmények, amelyek elveszik a kedvet a további versenyzéstől.
„A versenyzők pályafutásának lépcsőzetes felépítése alkalmas a frusztrációtűrés növelésére. El kell fogadni, hogy az ellenfelek közül is majdnem mindenki tehetséges és mindenki ugyanolyan keményen dolgozik a sikerért. Az edzőknek és maguknak a versenyzőknek sem szabad túlzott elvárásokat támasztaniuk, illetve azt sem szabad elhinniük, hogy az első sikert követően már mindig győzni fognak.”
A szakember arra is felhívja a figyelmet: a sportolókban tudatosítani kell, hogy a versenyzés rendkívül soktényezős tevékenység, és nem mindegyiket tudják kontrollálni. A helyszínre, az ellenfelekre, az időjárásra senkinek nincs hatása.
„Az edzőknek elemezniük kell a kudarc okait, hogy mindenki tanulhasson belőle. Ezt nem szabad a helyszínen, indulatból megtenniük, néhány nappal később kell alaposan kivesézniük a történteket. Fel kell tárniuk az összefüggéseket, nem szabad megelégedniük az egyszerű összefoglalással.”
A megkérdezettek egységesen amellett foglalnak állást, hogy az okok feltárása, a bátorítás és a pozitív légkör mind-mind hozzásegítheti a fiatalt a mielőbbi továbblépéshez. Fontos megállapítás, hogy a befektetett munka soha nem vész el, arra lehet építeni. A külső szereplők megerősítése mellett az is sokat segít a lelki sebek gyors gyógyulásában, ha a versenyzők nem tartják magukban a kudarcélményt. A feldolgozáshoz azonban bizonyos fokú önismeretre van szükség, melynek elsajátítása nagy lépés a sikerhez vezető úton.