Egyértelműen csalódás, hogy nem jutott az Eb-selejtező elitkörébe az U19-es fiúválogatott, de egyáltalán nem meglepetés. Európa elrobogott mellettünk, négy éve már a 18-19 évesek is csak a középmezőny legalján férnek el.
Nagy-Pál Tamás • Négy ponttal az Európa-bajnokság selejtezőjének első szakaszában, Horvátország és Montenegró mögött a csoport harmadik helyén végzett az U19-es válogatott (címlapfotó: mlsz.hu), így minden valószínűség szerint nem kvalifikálja magát az elitkörbe. Nagyon (de nagyon) minimális esély még van a továbbjutásra, ugyanis a többi kvartett küzdelmei még el sem kezdődtek, s a legjobb harmadik is továbblép, de ahhoz minden bizonnyal hat pontra lenne szükség.
Meglepetés-e az, hogy a korosztályos gárda nem jutott el Európa 28(!) legjobb csapata közé? Oda, ahová az albán, grúz, walesi vagy az izlandi, izraeli, máltai, esetleg a bolgár, ciprusi, luxemburgi trió egyike biztosan eljut?
A válasz elkeserítő: az elmúlt évek eredményeinek a tükrében egyáltalán nem.
Két oldalról is meg lehet közelíteni a történetet, mindkettőből kiviláglik, hogy számítani lehetett rá.
Először is nézzük meg ennek a korosztálynak, vagyis az 1997-esnek a múltját! Nem túl veretes.
Vagy mégis, csak nem úgy, ahogy gondolnánk. Két évvel ezelőtt ugyanis az U17-es Eb selejtezőjének ugyanezen szakaszában úgy vérzett el, hogy mindössze egyetlen pontot szerzett, azt is Wales ellen. Skóciától és Szlovéniától is kikapott a gárda, a csoport utolsó helyen ragadt, esélye sem volt a továbbjutásra.
Mély nyomot hagyott a kereten a kiesés, ami pár hónappal később bizonyosodott be, amikor Olaszországban nagyon csúfos, 6-0-s zakóba szaladt bele a csapat. A Tuboly Frigyestől a gárda irányítását átvevő Pisont István honlapunknak fakadt ki a mérkőzés után (ITT) és elmondta: teljesen újjá kell építeni ezt a korosztályt.
Már márciusban látszott, hogy az bizony nem sikerült. A csapat a norvégoktól 3-1-re kapott ki felkészülési mérkőzésen, Pisont ismét kikelt magából (ITT), majd le is mondott szövetségi edzői posztjáról.
Közben megérkezett Bernd Storck sportigazgató, aki Sören Osterlandot bízta meg a korosztály vezetésével. Sok ideje nem volt megismerkedni a csapattal, erre hivatkozva a Barcelonában futballozó Tajti Mátyást nem is nevezte a tornára. Ha a mostani és a két évvel ezelőtti Eb-keretet összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy mindössze öt név egyezik (Demjén Patrik, Major Barnabás, Pávkovics Bence, Korozmán Kevin, Szatmári István), vagyis cserék valóban történtek, újjáépítés viszont nem.
Mert bár a kazahok elleni négygólos siker és a horvátok elleni kettős emberhátrányban kiharcolt 1-1-es döntetlen bőven belefér a vállalható kategóriába, de mit sem ér, miután Montenegró sima 3-0-lal intézte el fiainkat.
És hogy mi volt a másik előjel?
Az, hogy utoljára 2011-ben szerepelhetett az elitkörben a mindenkori U19-es válogatott. Akkor némileg egyszerűbb volt a helyzet, mert a csoportfavorit Portugália mellett a Feröer-szigetek és San Marino volt az ellenfél. Azóta ez a harmadik kiesés (2013-ban nem kellett selejteznie Magyarországnak, hiszen a következő évi Eb házigazdája volt).
Hogy mindez mit jelent? Azt, hogy már négy éve annak, hogy 18-19 éves játékosaink nemhogy az európai élmezőny, de még a középmezőny aljára is alig férnek – holott az előtte lévő évtizedben még azzal vigasztalhattuk magunkat: legalább az utánpótlásban fel tudjuk venni a versenyt, olykor még a legjobbakkal is.
Most már ezzel az illúzióval sem számolhatunk.