Ekler Luca: Egyik edzőm jobb volt, mint a másik

A Magyar Edzők Társasága (MET) 2022-ben is megünnepelte az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET idén is körkérdést intézett ismert élvonalbeli sportolókhoz, amelynek mottója így hangzott: „Mondtál már köszönetet az edződnek?” A jochapress.hu is ragaszkodik a jól bevált úthoz. Ezért 2022-ben is leközli az adott a válaszokat. Ezúttal Ekler Luca paralimpiai olimpiai bajnok atléta gondolatait olvashatják edzőjéről, az egykori  világklasszis távolugróról, Szalma Lászlóról.

Az idei tokiói paralimpián az egyik nagy magyar siker szerzője, a rövidtávfutó és távolugró Ekler Luca ugyanolyan egészséges kisgyermekként született, mint a legtöbben mások. Bár 1998-ban Győrben látta meg a napvilágot, ám eddigi élete legnagyobb részét Szombathelyen töltötte. Sportolókkal teli családja ma is ott él, a sporttal való kapcsolatának kezdete is a Perint-parti városhoz kötődik.

– A legelső, sportos benyomásaimat már nagycsoportos ovisként megszereztem – mesélte a Testnevelési Egyetemen immár a mesterkurzus diplomáját is átvett Luca. – Általános iskolásként hamar elkezdtem teniszezgetni Anikó néni felügyelete mellett, miközben rendszeresen ott voltam a Pista bácsi vezette labdarúgó edzéseken is. Tízéves koromra már sok teniszversenyen is játszhattam, párhuzamosan ment a foci is. Egy edzésen jött a nem várt baj: egyre erősebb fejfájás gyötört, végül a mentők vittek el a kórházba.

– Ahol négy nap történései teljesen kiestek az emlékezetéből…

– Az elmesélésekből tudtam meg, hogy agyvérzést kaptam, a bal oldalam teljesen lebénult. A rehabilitáció egy éve során alapvetően rendbe jöttem, bár a finomabb mozgásokat sokkal nehezebb volt visszahozni a gyakorlatba. Abban nagyon bíztam, hogy előbb-utóbb valamelyik sportágban visszatérhetek a sportos élethez és a sok, adódott lehetőség közül végül az atlétikánál kötöttem ki.

– Konkrétan pedig a Haladás Sportiskolájában, Halmosiné Séfer Rozália csoportjában.

– Nagy szerencsémnek tartom, hogy Rozi nénihez kerülhettem, mert édesapám mellett tőle kaptam a legtöbb segítséget. Ha másnál kötök ki, talán végleg elmegy a kedvem a sportolástól. Rozi néni nagy hangjánál csak a humora volt erősebb. Ő tényleg mindig kitalált valamit, ami a legnyűgösebb pillanatokban is átsegített a holtpontokon. Jó hangulatú edzéseket vezetett, amelyek során soha nem erőltetett rá senkire semmit. Mindig mindenhol ott volt, akár a második anyukámnak is tarthattam.

– Egy idő múlva mégis elhagyta őt.

– Igen, mert egy napon úgy éreztem, az adott közegben már nem tudok tovább fejlődni. Ez 2014-ben, 16 éves koromban történt, amikor az idősebb atlétákkal foglalkozott Lengyel György csoportjába léptem át. Nála sokkal variábilisabbak voltak az edzések, Gyuri bácsi folyamatosan újításokon törte a fejét, én pedig igyekeztem minden lehetőséget kihasználni. Egyre többet versenyeztem, s ha Bécs és Budapest egy időben kínált erőpróbát, legtöbbször a közelebbi osztrák fővárost választottuk.

– 2017 több szempontból is választóvíz lett az életében.

– Igen, mert a 2017-es, londoni atlétikai vb eseményeit követve rájöttünk édesanyámmal, hogy – amiről addig fogalmunk sem volt – paraatlétikai világbajnokságot is rendeznek. Az évben felvettek a Testnevelési Egyetemre, egyidejűleg elkezdtük kutatni, az én sérülésemmel milyen lehetőségeim vannak a para-vetélkedéseken való részételre? Ez a bizonytalan állapot eltartott egy félévig, mire sikerült azokon a vizsgálatokon átesnem, amelyek alapján a T38-as kategóriába nyertem besorolást. Itthon és a nemzetközi minősítésem útvesztőiben egyaránt igen sok segítséget kaptam Oroszi Zsuzsanna versenybírótól.

Szalma László. Fotó:Teknős Miklós

– Közben folyamatosan edzett Szalma László tanár úr – korábbi nemzetközi klasszis távolugró – irányításával.

– Ő egy abszolút emberközpontú valaki, akivel – hasonló személyiségek lévén – mindmáig jól működik a kommunikáció. Nagyon jól érzi a gyenge pontokat, ilyenkor mindig átsegít a hullámvölgyeken. Hangulatos foglalkozásai során soha nem emeli fel a hangját, mindenkinek mindent türelmesen elmagyaráz. Olyan egyéniség, akire fel lehet nézni. Örülök, hogy sikerült megállapodnunk a párizsi olimpiáig történő együttműködésben.

(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)

Post Views: 20