Stephan El Shaarawy, a csapat korábbi támadója örökre a szívébe zárta a Milant és nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy visszatérjen Olaszországba.
Az olasz válogatott támadó 2011 nyarán érkezett a Genoától és négy szezon alatt 102 tétmérkőzésen 27 gólt és 13 gólpasszt jegyzett. El Shaarawy a 2012/2013-as szezonban húzóemberré vált és 19 góllal zárta a szezont, azonban hosszú távon a sérülések miatt nem tudta fenntartani ezt a formáját. 2015 nyarán Sinisa Mihajlovic nem számolt vele, így előbb a Monacóban, majd a Romában játszott kölcsönben. Utóbbi alakulat fél év után végleg megvásárolta és a Milan 14,4 millió eurót kapott a játékjogáért.
El Shaarawy három és fél szezon után távozott és Kína felé vette az irányt. Jelenleg az élvonalbeli Shanghai Shenhua együttesében játszik, miután 2019 nyarán 16 millió euróért szerződtették.
A 27 éves játékos elmondta, hogy a Milan továbbra is fontos szerepet tölt be a szívében.
“A pályafutásom olyan időszakában voltam, amikor környezetváltásra volt szükségem. A Milant örökre a szívembe zártam, ezt mindenki tudja. A Rossoneri marad az én csapatom, de abban az időben bizonyos körülmények miatt úgy döntöttem, hogy távozom. Helyes döntést hoztam. Ugyanakkor a Milan az a csapat, amelynek gyerekkorom óta mindig is szurkoltam.” – mondta a Fáraó.
“Legerősebb játékos, akivel valaha játszottam? Több is van, Ibrahimovic a Milanban, Totti a Romában és Mbappé a Monacóban. Rajtuk kívül is sok kiváló játékossal játszottam együtt, mint például Kakával, aki a példaképem. Ha csak néhány nevet kell mondanom, akkor őket választom.”
“Legszebb gólom? Több is van, például a Zenit elleni találatom, ami az első gólom volt a Bajnokok Ligájában. Ezen kívül a Roma játékosaként a sarokkal szerzett gólom a Frosinone ellen, valamint a Chelsea elleni találatom is a legszebbek között van.”
El Shaarawy arra is kitért, hogy milyen állapot van Kínában a járvány után.
“Itt jelentősen javul a helyzet. A város kezd újraéledni, akárcsak az egész ország. Jól vagyunk. Ez a remény üzenete lehet a világ számára. Egyre nagyobb a nyüzsgés a városban és az emberek újra kimerészkednek az otthonaikból. Ez egy jó jel. A legtragikusabb pillanat az volt, amikor az egész régiót vesztegzár alá helyezték. Most már tudunk menni étterembe, bárba és ez nagy siker.”
“Ebben a helyzetben a klubbal együtt megpróbáltam megoldást találni. Januárban elhalasztották a bajnokságot és nem lehetett tudni, hogy ez meddig tart. Márciusban edzőtábor lett volna a nemzeti csapattal, de végül ezt is elhalasztották. Korábban kértem a klubbot, hogy találjunk megoldást, mert az Európa-bajnokság volt a prioritás számomra. Játszani akartam és a leállás nem lett volna eredményes. Jövőm? Meglátjuk. Most a Shanghai játékosa vagyok és arra kell koncentrálnom, hogy jól teljesítsek a csapatban. Most nem tudok a jövőmről beszélni.”
“Hiányzik Olaszország, a szüleim. Minden hiányzik, amikor egy másik világba kerülsz. Szerencsém volt, hogy a nemzeti csapatnak köszönhetően gyakran visszatértem Olaszországba és ezáltal nem veszítettem el a kapcsolatot.”
