Nyolcvankilenc éves korában, szerdán elhunyt Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi elnöke.
A spanyol sportdiplomatát vasárnaptól a Quirón de Barcelona klinikán ápolták súlyos szívelégtelenséggel. A kórház közleménye szerint a keringési és légzési rendszer összeomlása miatt állt be a halál 13:25-kor. Az intézmény pár perccel korábban tudatta, hogy visszafordíthatatlan folyamat indult el.
"Nem találok szavakat, hogy kifejezzem az olimpiai család fájdalmát. Nagyszerű embert veszítettünk el, egy mentort, barátot, aki hosszú életét az olimpiának szentelte" – fogalmazott Jacques Rogge, a NOB jelenlegi elnöke.
Juan Antonio Samaranch 1920. július 17-én, Barcelonában született. A közgazdász végzettségű sportdiplomata "civil" életében több bankban végrehajtó bizottsági tag, majd Spanyolország moszkvai és ulánbátori nagykövete volt.
A NOB tagjává 1966-ban vált, 1968 és 1975, valamint 1979 és 1980 között a testület protokollfőnökeként, 1970-től 1978-ig, illetve 1979 után végrehajtó bizottsági tagként, 1974-től 78-ig alelnökeként, 1980 és 2001 között pedig elnökeként tevékenykedett, azóta örökös tiszteletbeli elnök volt. Befolyását visszavonulását követően is megőrizte, többek között utóda, Jacques Rogge megválasztásában is szerepet játszott.
Rendkívül feszült politikai légkörben vette át a világ legjelentősebb sportszervezetének irányítását. A moszkvai olimpiát a kapitalista, a négy évvel későbbi, 1984-es Los Angeles-i játékokat pedig a szocialista országok többsége bojkottálta. Ráadásul az 1984-es rendezésre egyedül az amerikai város jelentkezett, azaz az olimpiai mozgalom nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Samaranch egyik fő érdemének éppen azt nevezik, hogy pénzügyileg megerősítette a NOB-ot, és ismét vonzóvá tette mindenki számára a játékokat. Ezzel párhuzamosan elérte, hogy a versenyeken továbbra se legyenek hirdetések, és a különböző sportágak eseményeinek lebonyolítási rendjéről a döntő szót továbbra is a NOB mondja ki – még ha ezt a körülményektől, a pénzügyi-gazdasági környezettől nem teljesen függetlenül teszi is.
Ugyancsak a tevékenységével összefüggő pozitívumok közé sorolják, hogy a játékokba egyre inkább bevonta a profikat, s az olimpia univerzálissá vált, a világ legjelentősebb, legtöbb embert érdeklő eseményévé nőtte ki magát.
Leköszönéséig ugyanakkor elemzők szerint a NOB felépítése nem követte a játékok fejlődését, a korrupció megakadályozásában sem volt hatékony Samaranch, és nem vette elég komolyan a doppingellenes harcot sem. Szintén felrótták neki, hogy a fasiszta Franco-rezsim alatt pozíciókat töltött be, egy orosz könyv pedig azt írta, hogy a szovjet titkosszolgálat (KGB) ügynöke volt.
A sportéletben a NOB-on kívül is több tisztséget töltött be: a Spanyol Olimpiai Bizottság tagja, sportállamtitkár, a Spanyol Korcsolyázó Szövetség elnöke, a Mediterrán Játékok szervezetének alelnöke volt, illetve vezette a spanyol küldöttséget az 1956-os Cortina d,Ampezzó-i téli, valamint az 1960-as római és 1964-es tokiói nyári olimpián.
Hat nyelven – katalánul, spanyolul, franciául, angolul, oroszul és németül – beszélt. Tíz éve megözvegyült, felesége, Maria Teresa Salisachs-Rowe – akit 1955-ben vett el – 2000-ben hunyt el. Gyermekei: Maria Teresa és Juan Antonio Samaranch Salisachs.
