Megint itt hagyott bennünket egy világklasszis sportember. Úszó volt, a pillangózás egykori királya. A 100 méteres pillangóúszás többszörös világcsúcstartója, olimpiai bronzérmes, Európa-bajnoki arany- és ezüstérmes volt. Tehát nem tizenkettő egy tucat valaki. Tumpek György a 94. évében hunyta le végleg a szemét.
Tumpek György néhány hete még fogadott (fotó: jochapress)
Nem könnyű dolog az ilyen idős emberekre emlékezni, hiszen már a korban következő generációt is távozások sorozata aprítja. Elment Mészöly Kálmán (81) és elment Csapó Gábor (72) is, és a sort a fiatalabbak sokaságával lehetne folytatni. Sajnos.
Tumpek György nagy sztár volt annak idején, az ötvenes években. Ha valakiről, hát róla nyugodtan elmondható: valóban legalulról, kőkemény munkával küzdötte fel magát a világszinvonalra. A II. világháborút követően az első versenyén cérnavékonyan jelent meg. Négy évre volt szüksége ahhoz, hogy kőkemény fizikai munkával és konok elszántsággal elnyerje azt a sportos alkatot, amely révén azután már komolyabb célokat is maga elé tűzhetett.
Érdekesség, hogy előbb hát-, majd gyorsúszó akart lenni, de ezekben a számokban az előtte tornyosuló klasszisok ismeretében nem sok sikerre számíthatott. A nagy lehetőséget a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) 1953 január 1-én életbe léptetett döntése hozta meg számára. Ekkor legalizálták ugyanis az úgynevezett delfin lábtempót.
Tumpeket ez a lehetőség többszörösen is motiválta. Az 1952-es olimpiáról ugyanis tisztázatlan okok miatt „itthon felejtették”. Már 1953-ban elkezdte „szórni” a világcsúcsokat, hogy azután 1954-ben, Budapesten aranyérmet vehessen át az úszó- és vízilabda Eb versenyei során.
Bár az 1956-os, Melbourne-i olimpia programjában csak a számára sokkal kedvezőtlenebb, hosszabb táv, a 200 méteres pillangóúszás szerepelt, ennek ellenére onnan is elhozott egy bronzérmet. 1958-ban vonult vissza, hogy egyetlen klubjában, a Budapesti Honvédban azonnal edzőként folytassa. Igazán átütő sikereket nem ért el, amiért évtizedekkel később egy versében burkoltam, ám egyértelműen önmagát is okolta. Így is tekintélyt parancsoló az ismertebb tanítványainak felsorolása, hiszen közöttük volt a későbbi, kiemelkedően sikeres kapitány, Kiss László, továbbá Kiss Éva, Kiricsi János, Gulrich József, Kucsera Gábor és a vízilabdázóként világbajnok, olimpiai ezüstérmes, később az ausztrál női pólóválogatottat ötkarikás győzelemre vezető Görgényi István is.
Fiatalon, már 1986-ban nyugdíjba ment és visszavonult szigethalmi házába. Amíg mozgékonyabb volt, igen gyakran horgászott, majd érdeklődése leszűkült az általa ápolt és gondozott kertjére, amelyben számos, szépen termő fügefát is „dédelgetett”. Gyakori beszélgetéseink egyikén, a 90. születésnapján még hibátlanul emlékezett élete kiemelkedően érdekes és izgalmas eseményeire. Legutóbb, néhány hete viszont már a komolyabb elfáradás jelei is félreérthetetlenül mutatkoztak nála. Még így is sikerült örömet okoznia nekem, amikor a fia, Tumpek Zoltán által, róla készült könyv utolsó előtti példányát nekem dedikálta.
A mai generációk tagjai közül csak kevesek által ismert, markáns egyben színes egyénisége. Tumpek György élete gyertyája december 21-én, szerdán csonkig égett. Hosszú, változatos életútja lezárult.
Nyugodjon békében!
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
Post Views: 1
