Megint kidőlt egy jegenye, egy igazi sportember a sorból. Ezután már csak idézni lehet őt, Béres Ernőt, kivételes pályafutását és legfőképpen azt a határtalan sportszeretetet, ami az ő egész lényét áthatotta. Péntektől már csak feleleveníteni lehet sikerekben gazdag életútját, meg örülni annak, hogy idős korában is kellemes beszélgetőpartner volt, aki soha nem nagyította fel önmagát.
Béres Ernő (fotó: jochapress)
A magyar atlétika hőskorában élt és keményen edzett azért, hogy ő is legelöl lehessen, hogy ő is öregbíthesse a magyar atlétika jó hírét, nemzetközi tekintélyét. A Vasas SC egykori atlétája be is küzdötte magát az 1953 október 23-án az első világcsúcsot futott 4×1500 méteres váltó tagjai közé, amely nemzedék legjobbjai a következő három évben nem kevesebb, mint 37 világrekordot állítottak fel.
Béres Ernő 1936-ban, nyolcéves korában kezdett sportolni. Szertornázott, úszott és vívott is, hetedikes gimnazista korában óriáskörözni is tudott a nyújtón. Atletizálni a Váci Vasutasban kezdett, majd a II. világháború befejeztét követően a Dunakeszi Magyarság atléta szakosztályához igazolt. Első edzőjétől, Villási Károlytól azért pártolt el, mert szerinte keveset követelt tanítványaitól.
1948-ban felvették a TF-re, ahol Bácsalmási Péter irányításával készült. 1950-ben az ő tanácsára indult hatezer helyett a 14 ezer méteres távon a mezei futó bajnokságon, ahol első bajnoki címét szerezte. Ezt a sikert 1951-ben és 1952-ben megismételte. A helsinki olimpiai kiküldetéshez azonban mindez még kevés volt, ehhez meg kellett nyernie az 5000 méteres bajnokságot. Sikerült, kijutott a finn fővárosba, ahol 5000 méteren hetedikként ért célba.
Balról Csutorás Csaba, Földessy Ödön, Béres Ernő (jochapress)
Igazából ezután került a kor világhírű edzője, Iglói-Ignácz Mihály (Náci bácsi) kezei alá, ahol már ott volt Iharos Sándor és a később feltűnt – Béres szerint a legtehetségesebb – Rózsavölgyi István is. Büszke volt rá, hogy a Garay Sándor, Béres Ernő, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor négyesben tagja lehetett az első világcsúcsot felállított váltónak. Iglói, az Árpád Gimnázium testnevelő tanára csak mellékállásban edzősködött, ráadásul a honvédosokkal leginkább külön foglalkozott. Kőkemény valaki volt, aki mindig a maximumot követelte, aminek meg is lett az eredménye.
Béres Ernő amikor döntés elé került, inkább a testnevelő tanári hivatást választotta, az abszolút profi atletizálást nem vállalta. Viszont egészen a legutóbbi időkig elkötelezettje maradt sportágának – a rendszeres futások, kocogások, hosszú séták mellett sokáig versenybíróként is szolgálta szeretett sportágát.
Egész életét családcentrikus módon élte. A nyugodt háttérnek és a rendszeres margitszigeti sportolásnak tulajdonította, hogy legalább 10-15 évvel többet élt, mint mások.
Béres Ernő 1928 – 2023 (fotó: jochapress)
A lebontott Népstadionban ő futotta az utolsó 400 méteres kört és ő tette volna meg ugyanezt a távot az idei, atlétikai világbajnokságra épülő, új stadionban is. A történtek után maradnak az emlékek, a visszaemlékezések és mindazok öröme, akik ismerhették ezt a békés, szeretetre méltó sportembert, Béres Ernőt.
Isten áldja haló poraiban is!
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
