Dr. Lakat Károly születésének 95. évfordulóján emléktáblát lepleztek le egykori lakóháza falán. A megemlékezésen részt vett több csapatra való egykori játékosa, a magyar futball legendái.
Ha a Tanár úr letekintett az égből, nagyon elcsodálkozhatott. Végtére is: egykori játékosai integettek fel az erkélye felé, időnként meg a hangszóróból a fradisták, s persze az ő kedvenc dalai szóltak a ház előtt, ahol 1953 és 1988 között élt. Ahogyan az emlékező beszédek is idézték, hajdanán azt mondta, „Magyar vagyok, keresztény vagyok, fradista vagyok, e háromból egy is elég lenne ahhoz, hogy ebben az országban ne vigyem semmire”, a megható hangulatú születésnapi emlékezés, az emléktáblaavatás a példa arra, hogy túl szerényen beszélt hajdanán a sikereiről. Miközben persze, igaza volt, félelmetes belegondolni, milyen sikerekre vezethette volna akár a válogatottat, ha nemcsak a játékosai és a szurkolók szeretik.
Lakat Károly dr. így is futballtörténelmet írt. Győrben született, Szegeden vált futballistává, s a Ferencvárosban teljesedett ki a karrierje. Alapembere lett minden idők egyik legjobb Fradijának, amely 1948–1949-ben több mint száz gólt szerezve nyert bajnoki címet. A kiváló fedezetből – akiről Puskás Ferenc azt tartotta, hogy senki ellen sem volt olyan nehéz dolga a pályán, mint ellene, ezért is szerette volna, ha „a Tanár” átigazol Kispestre – még kiválóbb edző lett. Pályafutása csúcsát az 1964-gyel kezdődő évtized jelentette, amelyben világrekorderré lépett élő (máig élő csúcsa labdarúgó-edzőként az olimpiai tornákon nyert két arany- és egy ezüstérem), két bajnoki címet gyűjtött a Ferencvárossal, kétszer is KK-nyert a Tatabányai Bányásszal. Ő volt az aktuális klubedzője a díj odaítélésekor az egyetlen magyar aranylabdásnak, Albert Flóriánnak, s azzal büszkélkedhetett, hogy egy 1968-as novemberi napon egyszerre három játékosa, a „Császár”, valamint Novák Dezső és Szűcs Lajos is játszott a világválogatottban. Ha engedik Marseille után a valójában neki „járó” szövetségi kapitányi posztot elfoglalni, bizonyára kisebb lett volna a franciaországi kikötővárosban kapott vereség okozta trauma. Ám csak 1979-ben, már túl a pályafutása csúcsán adatott meg neki, hogy szövetségi kapitány legyen.
Születésének 95. évfordulóján egykori kedvenc játékosai közül legalább öt csapatra való futballista emlékezett rá az emléktáblaavatáson. Sajnos, sokan (így Albert Flórián, Varga Zoltán, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Kocsis Lajos, Farkas János) már csak az égből nézhették egykori Mesterük ünneplését. Akár konstatálhatták azt, hogy a hatvanas-hetvenes években micsoda vagyonokat fizettek volna ki egy olyan tizenegyért, amelynek tagjai tiszteletüket tették a Tanár úr ünneplésén: Géczi – Szabó Gy., Mészöly, Ihász – Juhász I., Szűcs – Szőke, Göröcs, Kozma, Rákosi, Nagy L.
Az avatáson méltatta Lakat Károly dr. emlékét, a Ferencvároshoz fűződő kapcsolatát is (a megszólalás sorrendjében) Nyilas Elek, a Tempó, Fradi Alapítvány elnöke, a Ferencváros BL-csapatának egykori játékosa, dr. Springer Miklós, a klub első elnökének unokája, az FTC Baráti Körének alelnöke, valamint Kubatov Gábor, az egyesület jelenlegi elnöke.
