Több kortársa mellett a mosonmagyaróvári Kiss Nikoletta is bekerült a felnőtt női kézilabda-válogatott Európa-bajnoki selejtezőre készülő bő keretébe. A 19 éves jobbátlövő alaposan meglepődött, de persze örül a lehetőségnek, amelyre sohasem mondana nemet – ellentétben a korosztályos együttessel.
reb • Nem késlekedett az Ambros Martín, Elek Gábor újdonsült szövetségi kapitányi páros, s hétfőn máris bő keretet hirdetett a márciusi, lengyelek elleni Európa-bajnoki selejtezőmeccsre. Ahogyan azt sejthettük – persze a játékosok képességei alapján is – sok-sok győri és ferencvárosi játékos kapott helyet a csapatban (Martín a Rába-parti, Elek pedig a fővárosi zöld-fehérek edzője).
Noha sérült, a 28-ak között számolnak Tóth Gabriellával (19), valamint és klub- és kortársával, felnőttválogatottba először meghívót kapó Hársfalvi Júliával is.
A harmadik utánpótláskorú játékos a társulatban a mosonmagyaróvári Kiss Nikoletta, akinél valószínűleg senki sem lepődött meg jobban:
„Egyik barátom küldte el a cikket, aztán egyre többen gratuláltak hozzá, én is csak így, azaz a sajtóból értesültem. Nem számítottam rá, nagyon nem… Őszintén, nem is értem hirtelen, mivel érdemeltem ki a megtiszteltetést.”
Azért azt felvetésünkre „elismeri”, jó őszi szezont zárt a Móvárral az élvonalban. Bár a csapat négy ponttal az utolsó előtti, azaz a tizenegyedik helyen áll, a társulat nagyon egyben van, ő pedig 17 mérkőzésen 67 gólt szerzett.
Ahhoz képest, hogy legutóbb májusban jött a lehetőség, hogy a Győri ETO juniorcsapata helyett a felnőttélvonalban szerepeljen, elég nagy az ugrás. Pláne úgy, hogy a legutóbbi szezont követően, ujjműtét miatt pihenőre kényszerült.
„Hosszú évek óta az első olyan nyaramat éltem át, amikor nem a korosztályos válogatottban készültem. Furcsa is volt, hogy sok szabadidőm van, de igyekeztem tanulni az érettségire, és ha már úgy alakult, pihenni, feltöltődni.”
Ezért aztán kimaradt a juniorválogatott U19-es Európa-bajnokságon elért negyedik helyéből. Igaz, később már akkor sem dolgozott a csapattal, amikor tehette volna. Az októberi összetartásról írt cikkünkben ifjabb Kiss Szilárd szövetségi edző szűkszavúan annyit mondott, a játékos Kiss lemondta a válogatottságot. Ahogyan akkor a szakember, most a jobbátlövő sem kívánt beszélni az esetről, csak annyit mondott: abban a társaságban kevésbé érezte jól magát, a klubcsapatával pedig rendkívül jó időszakot élt meg, ezért nem akarta megtörni a felfutást. Azért a kérdésünkre hozzátette, a felnőttválogatott meghívójára sosem mondana nemet.
„Még most is csak keresem a szavakat, annyira elképesztő a bő keretbe kerülés is. A posztomon rutinosabb, jó játékosok vannak, és akkor a kimaradókról még nem is beszéltem. Nem gondolnám, hogy a selejtezőn pályára lépő csapatban helyet kapok, de nekem már ez is óriási megtiszteltetés.”
Kiss pályafutása Vecsésen kezdődött. Csenki Györgyné keze alatt egészen fiatalon az NB II-es felnőttcsapatban szerepelt, ám ekkortájt már a serdülőválogatottban is helyet vívott ki magának. A szövetségi edző, Pádár Ildikó biztatta váltásra, mondván, klubcsapatában lemarad a korosztályos legjobbaktól. Ezután kézenfekvő módon a Ferencvárosba vezetett az útja (Pádár edző ott és klublegenda). Már a felnőttekkel tréningezett, amikor „a legrosszabb pillanatban elszakadt a vállam”. A kihagyás után még a kispadozott, amikor Győrből megkereste Róth Kálmán, és a Rába-partjára hívta. A többit pedig már tudjuk: juniorcsapat és mosonmagyaróvári felnőttegyüttes.
„Persze, nekem is az a célom, hogy egyszer a Győr első csapatában szerepeljek. De azt látni kell, hogy Móvárról még vagy három lépcső vezet oda. Egy évet még biztosan edződnöm kell az élvonalban, sokat tanulnom és fejlődnöm.”