Két hete még nem szerepelt a terveiben a riói indulás, most pedig már a formaruha-méretvételen is túl van a 17 éves Holló Balázs. Az Egri Úszó Klub versenyzője még alig hiszi el, hogy a 4×200-as gyors váltó tagjaként indulhat az olimpián.
reb • Szokták mondani, az ország úszósportjának erejét a váltók jelzik. Pusztán ennek alapján is megállapíthatjuk, stabil lábakon áll idehaza a sportág, hiszen az augusztusban kezdődő játékokon négy magyar staféta is rajthoz állhat. Annak köszönhetően pedig nyolc váltóúszót nevezhetnek a szakemberek, és az érintett asportolókkal szemben az egyetlen elvárás az, hogy legalább B szintet teljesítsenek az adott váltószám távján. A lehetőség esélyt ad a fiataloknak.
Holló Balázs a múlt heti, ifjúsági országos bajnokságon elért idejével (1:51,28, a szintidő 1:51,75) a vívta ki az indulást riói játékokon.
Kovács Ottó és immár a riói induló tanítványa, Holló Balázs
„A verseny közben akkor érzem, hogy jól úsztam, ha kihajtottam magamat. Kétszázon viszont nem fáradtan el, ezért egy ideig fel sem mertem nézni az eredményjelzőre. Aztán lassan-lassan felpillantottam, hogy mégis mennyivel maradtam el a B szinttől… És akkor láttam, hogy bőven alámentem. Még most sem tudom felfogni” – idézte fel a kedves pillanatokat Balázs, aki afféle bónuszként aznap a 400 m vegyest is megnyerte.
Lassan azonban felébredhet az álomból, hiszen néhány napja már az olimpiaiformaruha-próbán is átesett.
Bár az egri versenyző szerint egyébként az igazi az lenne, ha egyéni számban rajtolhatna Rióban, a hiányérzet morzsáját sem lehet felfedezni benne, hiszen két hete még a láthatáron sem szerepelt az olimpia. Időközben azonban hallottak a lehetőségről a mesterével, Kovács Ottóval, így a hódmezővásárhelyi ifjúsági ob-n egyértelműen a szint teljesítését célozták meg.
A versenyző amúgy biztos abban: maradt még benne energia.
Holló az édesanyja biztatására, négy-öt évesen kezdett úszni. Ahogyan fogalmaz, akkor még szerette, hiszen csak lubickolt a vízben, mára persze a kemény edzések és a szárazföldi munka miatt már nem elsősorban ezzel a szóval írná le a sportághoz fűződő viszonyát. A monoton tempózást énekléssel dobja fel, még a verseny alatt is.
„Szeretném, ha össze tudnék hozni néhány edzést a klubtársammal, Cseh Lászlóval. Néhányszor készültünk már együtt, és nagyon inspiráló a közös munka. Egerben jellemzően nálam fiatalabb vagy velem egykorú, de nem gyorsabb úszók tempóznak, márpedig én az a típus vagyok, aki szereti, ha versenyezhet, ha húzzák.”
A brazíliai utazás előtt a hazai rendezésű ifjúsági Európa-bajnokságon kell helytállnia.
„Mindenképpen a dobogóra utazom, de inkább nem mondok ki semmit. Tavaly esélyesként utaztam az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra, ám talán túlságoson izgultam, illetve a felkészülés sem sikerült tökéletesen, így nem ment az úszás. Hódmezővásárhelyen a döntő már félsiker lenne, a többit meglátjuk.”
Sokakat feldob, hogy családjuk, barátaik előtt versenyezhetnek, csakhogy Holló nem tartozik közéjük. Nem szereti például, ha a szülei a lelátón szurkolnak. A külföldi viadalokon jobban tud koncentrálni.
Rióba viszont biztosan nem utazik vele senki a családból. Viszont: „szerencsére ott lesz Márton Richárd, akivel jóban vagyok. S talán, ha már ott vagyunk, már elhiszem, hogy a világ legnagyobb sporteseményen szerepelhetek.”
