KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE POZSONYBÓL. Szerencsésen megérkezett az ifjúsági leány kézilabda-válogatott a kedden kezdődő világbajnokság helyszínére, Pozsonyba. A társaság várja már a versenyt, de ettől még igencsak nehezen pörgött fel a vasárnap este hatos, másfél órás edzésre…
Roska Emese Boglárka Szakadó eső, szürke-nyálkás időjárás – az Isten is alvásra, forró teázásra, olvasásra, filmezésre vagy egyéb fakultatív pihenős programra teremtette az ilyen, egyébként a hátunk közepére sem kívánt napokat. Kivéve ha az ifjúsági leánykézilabda-válogatott tagja vagy, mert akkor reggel tízkor irány Pozsony. A csapat és a stáb esernyővel nem bíró tagjai „biztató kezdésként” már a buszba pakoláskor alaposan eláztak, pedig az Aquincum Hotel fedett részétől csupán néhány lépés vezetett a járműig.
Edzés után, egységben a csapat
Az égi áldást leszámítva zökkenőmentesen kezdődött (és zajlott) a kedden a szlovák fővárosban kezdődő ifjúsági világbajnokságra készülő magyar csapat útja: a játékosok a relatív korai indulás miatt csendesen pihenve tették meg a majd’ háromórás utat. A legnagyobb izgalmat az új pokémonos őrület jelentette: néhányan már letöltötték a mobilos applikációt, Háfra Noémi pedig úgy gyűjtött össze két figurát, hogy ki sem tette a lábát a buszból (pedig elvileg az utcán járva kellene összeszedni őket).
Pozsonyba érve kellemes meglepetésként érte a küldöttséget, hogy a tavalyi szkopjei (khm…) gyenge vendéglátást követően ezúttal kulturált hotelben kapott szállást – nem mindegy, amikor várhatóan két hetet tölt itt, ráadásul közben a válogatottnak „holmi” világversenyen kell teljesíteni.
Az ebédet és a csendes pihenőt követően este hattól a rendkívül nyomott levegőjű Mladost-csarnokban kapott edzésidőpontot a társaság. A másfél órás gyakorláson a dinamikus feladatokra helyezték a hangsúlyt, nem véletlen, hogy legtöbbször a „nagy lendülettel” szófordulat hagyta el a szövetségi edző, Hajdu János száját, amivel gyorsabb játékra biztatta a tanítványokat.
Valamivel később már jóval indulatosabb felszólításokkal ösztökélte nagyobb koncentrációra a láthatóan álmatag társulatot.
„Nem pörögtünk fel kellően – magyarázta két támadás között a kispadra küldött kapus, Dányi Bernadett. – Keveset pihentünk, hiszen csütörtökön késő este értünk haza ugyaninnen, a Szlovákia elleni edzőmeccsről, szombaton este pedig már tréningeztünk.”
A buszúton egyébként éppen Dányi kiáltott fel, miszerint el sem hiszi, hogy eltelt a négy hét, s végre elutaztak a nyár fő eseményére.
„Az első balatonboglári héten minden olyan lassan zajlott, azt hittük, sosem lesz vége a felkészülésnek. Aztán a másodikra már minden felgyorsult, most pedig úgy látszik, mintha egyetlen szemvillanás alatt telt volna el az egy hónap.”
Most pedig már csak másfél nap van hátra, hogy kedden délelőtt fél tízkor a Kína elleni mérkőzéssel nekünk is elrajtoljon a várva várt U18-as világbajnokság.
