Erdély Csanád (Fotó: MJSZ/Módra László)
A magyar férfi jégkorong-válogatott krakkói feljutásának legfiatalabb hőse, Erdély Csanád az U20-as válogatott edzőtáborában készül élete egyik legfontosabb szezonjára. A 19 éves játékos szeptembertől a legjobb amerikai junior liga, a USHL tavalyi bajnokcsapatában szerepel.
Csanád álma a világ legjobb bajnoksága, az észak-amerikai profijégkorong-liga (NHL). Beszélgetésünkkor elmondta: a dél-dakotai Sioux Falls igazi „hokifanatikus” város, amelynek juniorcsapata nagyobb csarnokban játszik, mint a legjobb magyar klub.
– Amikor egyeztettük a telefoninterjúnkat, elmondtad, hogy az U20-as válogatottal készülsz éppen a Megyeri úti jégcsarnokban. Nem furcsa ismét velük készülni a felnőtt válogatottban elért sikerek után?
– Igazából ez az én korosztályom, jó érzés ismét látni azokat az arcokat, akikkel felnőttem. Nem furcsa, de nyilván más, hiszen nem olyan a tempó, mint a felnőtteknél, de klubszempontból is nagyon jól jön ez a felkészülési hét, és jó edzőmeccseket fogunk játszani.
– Ezt a három mérkőzést a lengyelek ellen játssza a válogatott szerdán és csütörtökön. Eszedbe jut majd a krakkói lengyelverés? [Azzal a győzelemmel vívta ki a felnőttválogatott a jövő évi A csoportos világbajnokságon való részvételt – a szerk.]
– Amikor megláttam, hogy a lengyelek ellen játsszuk az edzőmeccseket, egyből mondtam magamban, hogy akkor jön a visszavágó. Viccet félretéve: kíváncsi vagyok a lengyelekre, igaz ezt a korosztályt két éve Székesfehérváron 11–0-ra vertük. Remélem, hogy most is mi fogjuk dominálni a meccseket. [A szerda délelőtti találkozón 6-1-re nyert a Rich Chernomaz vezette magyar válogatott, Erdély lőtte az első gólt – a szerk.]
– Amikor májusban beszélgettünk, azt mondtad, hogy a válogatott tagjai tetoválással örökítik meg magukon a krakkói sikert. Lett ebből valami?
– Ez még várat magára, mert nem lett kitalálva teljesen, hogy mivel, hogyan. De ebben én nem vagyok kompetens, a csapat idősebb tagjai döntenek majd.
– Az viszont már kiderült, mikor indulsz Sioux Fallsba?
– Igen, hétfőn repülök. Kedden kaptam meg a vízumomat, az utolsó darabot a kirakósban, úgyhogy minden készen áll.
– Májusban már egy hétre meglátogattad a USHL-ben játszó Sioux Falls Stampede csapatot, amely áprilisban draftolt téged. Milyen volt az első kint tartózkodásod?
– Nagyon-nagyon élveztem, legszívesebben kint is maradtam volna a szezonkezdetig. Nagyon jó családhoz kerültem, akiknél lakni fogok ebben a szezonban. Élhető a város, tipikus amerikai hely, tele nyugodt emberekkel. Nem gondolná az ember Dél-Dakotában járva, de Sioux Falls igazi jégkorong-fanatikus település, lenyűgöző, hogy egy junior csapat meccseire hét-nyolcezren kilátogatnak minden alkalommal. Ez elég sokat jelent.
– Mi más, mint Fehérváron?
– Jóval nagyobb a csarnok, de ezt meg lehet szokni. A jégkorongcsapat mindenhol jégkorongcsapat, csak a körülmények mások. Mivel ez junior együttes, kicsit jobban megértjük egymást, hiszen mindannyian egy három-négy évet átölelő korosztályba tartozunk. Szerintem amit a vezetőség és a tulajdonosok megtehetnek egy ilyen bajnokesélyes csapatért, azt meg is tették, és minden alánk van tolva. Csak a játékkal kell foglalkoznunk.
– Az alatt az egy hét alatt szereztél már barátokat?
– Azt azért még nem mondanám, de néhány sráccal megismerkedtem. Korábbról ismertem a szlovák csapattársamat, aki tavaly a Fehérvár EBEL-ellenfelénél, a Red Bull Salzburgnál hokizott.
– Mikor kezdődik a szezon?
– Szeptember 26-án rajtolunk, rögtön a legnagyobb riválisunkat, a Sioux City Musketeerst fogadjuk, úgyhogy telt ház lesz, ez száz százalék. Az előszezon meccsei pedig, azt hiszem, szeptember 6-án kezdődnek.
– A legutóbbi beszélgetésünkkor még az osztrák első osztály (EBEL) és a USHL melletti pro és kontra érvekről beszélgettünk, végül utóbbit választottad. Mit vársz a ligától, a csapattól és saját magadtól?
– A liga a világ egyik, ha nem a legjobb juniorbajnoksága, innen bármelyik NHL-csapatba be lehet kerülni, a USHL-ben nincsenek farmcsapataik az NHL-es kluboknak. Nyilvánvalóan óriási tempó lesz, olyan srácok is vannak itt, akik két-három év múlva az NHL játékosbörzéjének első körében kelhetnek majd el. A csapattól mindenki azt várja, hogy legjobb formáját hozva, nyerje meg ismét a bajnokságot. Mivel még nem láttam együtt a csapatot, nem tudom megmondani, hogy ez mennyire reális. Magammal szemben az elvárásom az, hogy sérülésmentes felkészülésem legyen, és ott legyek a rajtnál.
– Májusban azt mondtad, hogy az NHL-hez az kell, hogy minden klappoljon, ne legyen sérülésed, kedveljen az edződ, és legyen szerencséd. Eddig hogy állsz a fentiekkel?
– Nagyon szimpatikus edzőm van, aki tizenöt évig dolgozott a Coloradói Egyetem csapatánál, azaz óriási szakmai múlttal rendelkezik. Az edzőnek nem emberileg kell kedvelnie, hanem játékosként kell számítania rád. Az előszezon pont arra jó, hogy kiderüljön, mennyire vagy bevethető játékos, mennyiben tudod szolgálni a csapatot. A befektetett munka és az eredmények arányában kaphatod meg az edzői bizalmat.
(mno.hu/Földi Bence)
