Hétfő hajnali egy óra körül érkezett haza a sanghaji asztalitenisz serdülő Világjátékokról András Csaba; két bronzéremmel a poggyászában.
STJ Hazaérkezett András Csaba a sanghaji asztalitenisz serdülő Világjátékokról. A BVSC-Zugló 14 éves sportolója igencsak hosszú utat tett meg. A kínai metropoliszból előbb Koppenhágába repült, onnan az osztrák fővárosba, majd a 12 órás légi utat követően Bécsből már autóval jött tovább. De mindössze szusszanásnyi ideje lesz a pihenésre, hiszen kedden már indul Szombathelyre, ahol másnap kezdődik az Arena Savariában az i •fjúsági és serdülő magyar nemzetközi bajnokság.
„Fantasztikus élményekkel gazdagodtam – mondta honlapunknak Csaba, aki az Európa-válogatott színeiben versenyzett Sanghajban. – A két bronzérem nem rossz eredmény, bár csapatban akár döntőt is vívhattunk volna. Az volt a baj, hogy a csoportmeccsek során kikaptunk Kínától, pedig a házigazdák csapata most verhető lett volna. A botlás miatt azonban az elődöntőben a másik ágon győztes Ázsiával kerültünk szembe, nem pedig Észak-Amerikával, amelyet a bronzcsatában végül simán legyőztünk. Ami viszont a párost illeti, ott tényleg remekül ment a játék a társammal, az olasz Carlo Rossival. Nyertünk a Song Zhuoheng, Yin Tianyue kettőssel szemben, s egy kínai duót megverni mindig dicsőség. Az elődöntőben a dél-koreai japán kettős, Cso Dae-szeong, Uda Jukidzsa ellen nem éreztük a játékot. Megzavart minket, hogy az első szett túl gyorsan elúszott. Egyéniben tizenharmadik lettem, a nyolcaddöntőben az egyiptomi Abdelvahab Marvantól kaptam ki, aki csak két hellyel áll mögöttem a korosztályos világranglistán. Sajnos, ezen a meccsen már éreztem a lábsérülésemet, és szerencsém sem volt. Annak viszont örülök, hogy a 13. helyért a kínai Gao Shentongnál bizonyultam jobbnak.”
Csaba azt mondja, egészen különös hangulata volt a versenynek.
„A serdülő Világjátékokat egy sportakadémián bonyolították le. Az ötemeletes épület minden szintjén pingpongtermek találhatók. Ott zajlott a mi versenyünk is. A teremben elképesztően párás volt a levegő, két perc intenzív mozgás után máris leizzadt az ember, s a párás időben a szofton is jobban csúszott a labda. A nagy meleghez nyilván az is hozzájárult, hogy valamennyi versenynapon telt ház előtt játszottunk. Hátborzongató volt megélni, mennyire értenek a kínaiak ehhez a sportághoz: egy-egy szép ütés láttán már azelőtt felmorajlott a nézőtér, hogy a labda célba ért volna. Az is szokatlan volt nekem, hogy a főasztal aktuális meccsét vagy tucatnyi kamera vette. A teremben nyolc asztalt helyeztek el, de a helyiség méretét jól mutatja, hogy akár huszonöt is elfért volna. Ami óriási meglepetést és persze nagyon nagy örömöt szerzett, hogy a díjkiosztón London egyéni olimpiai bajnokától, Li Hsziao-hsziától vehettük át az érmeket.”
A versenyzőket párosával szállásolták el, Csaba olasz páros partnerével, Carlo Rossival lakott együtt. A szobákra nem lehetett panasz, az ételekkel azonban a többség nem volt kibékülve. Eleinte a magyar ifjúnak furcsa volt a sokféle tengeri herkentyű, de gyorsan megszokta a kínai ízeket, noha az itthoni fűszerezést kissé hiányolta.
A szünnapon városnézés és múzeumlátogatás szerepelt a programban.
„Mi Sanghaj keleti részén laktunk. Elvittek a belvárosba és a metropolisz nyugati felére is. Sanghaj modern város, a felhőkarcolók mellett rengeteg a panelépület, kertes házat viszont egyet sem láttam. A belváros érdekes, de szerintem Budapest szebb. Ami az időjárást illeti, a hőmérsékletre nem lehetett panasz, 20-25 fok volt, bár eléggé borús időszakot fogtunk ki. Igaz, a kék eget a szmogtakaró miatt akkor sem igen lehetett látni, amikor sütött a nap. Tartottam az időeltolódástól, de meglepően könnyen ment az átállás. Igazán csak a harmadik napon és az út legvégén jött ki rajtam a fáradtság.”
Pedig pihenésre most sem lesz ideje a 14 éves sportolónak, mivel szerdától Szombathelyen az Arena Savariában az ifjúsági és serdülő magyar nemzetközi bajnokságon áll asztalhoz. Ráadásul mindkét korosztályban, s összesen öt számban.
„Serdülőben egyéniben, párosban és csapatban is indulok. Csapatban szeretnénk döntőt vívni, párosban jó lenne érmet szerezni, egyéniben pedig négy közé jutni. Az ifit afféle örömjátéknak számon. Igyekszem jót játszani, és minél tovább menetelni az idősebbek között.”
