A Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület (korábban KSI) a magyar utánpótlás-nevelés dísze és szellemi központja volt. A több mint fél évszázados történetéből a szakmai igényességet és a sikereket örökítette át. A Hét interjúja-sorozatunk mai vendége Hazsik Endre, a KSI SE ügyvezető elnöke.
Szekeres István • 1963-ban vezették be a magyar sportban az utánpótlás-nevelés egységes rendszerét, amely a köztudatba sportiskolai rendszerként ment át. Forradalmasította az utánpótlás-nevelést. A korábbi serdülő, ifjúsági korosztály helyett évjáratos képzés indult, és tanterv alapján működött. Sportegyesületek, de városok is alapítottak sportiskolát, a támogatásukra testnevelés tagozatos általános és középiskolák (később testnevelési osztályok) rendszere alakult ki. A fiatal sportolójelöltek délelőtt az iskolában – mindennapos, emelt szintű – testnevelésórán általános fizikai, majd délután a szakosztályban sportági képzést kaptak. Ezzel valósult meg a napi két edzés, amely akkorra már szerte a világban a sikeres felkészülés alapvető feltétele lett.
Májusban útjára indították a Központi Sportiskolát, amely utánpótlásbázis és az új típusú képzés módszertani központja lett. A hét alapító sportág élére olyan neves szakemberek kerültek, mint a labdarúgó Grosics Gyula, a vízilabdázó Gyarmati Dezső, a tornász Kertész Alíz, a közép- és hosszútávfutó „világcsoda”, Iharos Sándor.
A KSI országszerte megsüvegelt márkanév lett.
A rendszerváltás után súlyos anyagi gondok közé került egyesületek szinte elsőnek a sportiskolájukat szüntették meg. A sikeres utánpótlás-nevelési rendszer összeomlott. Természetesen a KSI szerepe is módosult, mi több, 2001-ben ifjúsági sportegyesületté alakult át.
A KSI SE ügyvezető elnöke Hazsik Endre. A vb-bronzérmes kajakos 1973-tól dolgozik szakemberként, a Bp. Honvédnak a négy társával újraindított szakosztálya az ő irányításával szerzett negyvennél több világ- és Európa-bajnoki címet, Vaskuti István személyében pedig olimpiai aranyérmese is van. Öt évig volt az olasz kajak-kenu szövetség szakmai igazgatója, 1991-ben tért haza, s akkor sikerrel pályázta meg a KSI főigazgatói posztját.
Néhány nap múlva belép a negyedszázados, jubileumi évébe.
Hazsik Endre A hét interjújának aktuális vendége.
– Mi maradt meg a régi KSI-ből?
– A szakmai igényesség és az abból születő sikerek.
– És mi az, ami számokkal is megfogható?
– Tíz sportágban tizenegy szakosztályt működtettünk, mert a tornában külön szervezeti egységet alkot a női és a férfiszakág. Ahhoz jött még a TAO-támogatott kézilabda és jégkorong. Több mint ezernyolcszáz fiatal sportol a színeinkben.
– Hajdanában városszerte, hirdetőoszlopokon és tömegközlekedési eszközökön megjelentek plakátok, Jelentkezz a KSI-be!-felszólítással, a sportágak elérhetőségével, és a megadott napokon jöttek is a szülők a gyermekeikkel…
– Ajjaj! Fiatal sportolóként még csak jártam errefelé, a hajdani Jégszínház környékén, amely ma is a bázisunk, és kígyózó sorokat láttam.
– Az volt a hagyományos toborzás virágkora. Ma működik még valamennyire?
– Semennyire. Az 1997-98-as tanév adatait ismerem, akkor mindössze tizenhét jelentkező akadt. Ma már nem számoljuk. Megváltozott a világ, gazdagabb és színesebb lett a gyermekeket megcélzó kínálat. Nem elég hívogatni őket. Hanem el kell menni értük.
• Fotó: Sz. I.
– Milyen kapcsolatot tartanak az iskolákkal?
– Élőt és szorosat, mert az a legfontosabb. Nem azt csináljuk, hogy megállapodás alapján kikérőket küldözgetünk, hanem részt veszünk az iskolák életében. Folyamatos konzultálunk, eljárunk szülői értekezletekre is, elvégre a sportoló gyerek a család, az iskola és az egyesület közös „szemefénye”. Arról sem feledkezünk meg, hogy a fiatal sportoló egyben a sport propagátora is. Nagyon sokan kezdenek el sportolni az osztálytárs, a barát példájára. Magam is azért mentem kajakozni, mert láttam, hogy a szomszéd srác, aki már versenyzett, milyen izmos és napbarnított. És nem mindegy, hogy a gyerek példájában benne van-e a sportág gondoskodása is.
– Említette a KSI-ben folyó munka szakmai igényességét. Hogyan nyilvánul meg a mindennapokban?
– Az edzőink kötelesek évente szakmai beszámolót írni, ami azonban nem puszta papírmunka. Érdemben elemzik a helyzetet, kategóriákba sorolják a fiatalokat. Annak figyelembe vételével tervezik meg a felkészülési programot: mi az év főversenye, kiket terveznek országos bajnokságba nevezni, kiket és miért indítanak válogatókon. Mondhatom úgy is, hogy minden sportolónkban személyre szabottan gondolkodunk. És ebből a megalapozott programból alakítjuk ki a költségvetésünket is.
– Hogy állnak anyagilag?
– Attól kezdve, hogy 2012-ben kiváltunk a minket fenntartó NSI-ből, nem túl fényesen. Nagyjából húsz százalékkal csökkent a működési költségünk. Ott a teljes adminisztrációs hátteret szolgáltatásként kaptuk, de a váltáskor sem ember, sem bér nem jött velünk a pótlására. Évi 102 millió forint áll rendelkezésünkre, de annak a nagy részét gyakorlatilag nem is látjuk, mert az automatikusan átmegy a létesítményeink bérleti díjába. A sporttevékenységre 27 milliónk marad. Abból a gyerekek versenyeztetését, edzőtáborait tudjuk finanszírozni, mezt, nadrágot is kapnak, de például cipőre már nem futja. Arról nem is szólva, hogy a kiváló szakembereink sem a munkájuk minőségének megfelelő bért kapják.
– A minőségről vannak fogalmaink a KSI sikerei révén…
– Tényeket is teszek mellé. Az idei utánpótlás-világversenyeken 87 sportolónk indulhatott. Ez szép szám, noha az évek során a minimumunk is hatvanöt volt. Hozzátartozik, hogy a mindenkori világversenyes szereplőinknek több mint a fele pontszerző volt, a 15-20 százaléka pedig érmes lett.
Hazsik Endre a 2014-es, Az év műhelye-díjjal • Fotó: Szalmás Péter/MOB
– De az is visszajelzés, hogy KSI-szakosztályok sorra nyerik el „A hónap műhelye”-díjunkat.
– Azért pedig külön hálás vagyok az önök szerkesztősége által is működtetett elismerési rendszernek, hogy 2014-ben a KSI SE nyerhette el „Az év műhelye”-díjat. Nyugodtan állíthatom, feltette a koronát a munkánkra.
– Milyen előjelekkel várja az egyesület a riói olimpiát?
– Nagy reményekkel. Az öttusázó Földházi Zsófia most a 4-6. helyen áll a rangsorban, és miután 32 versenyző jut el az olimpiára, az ő kvótáját már biztosnak mondhatjuk. Hasonló helyzetben van két cselgáncsozónk, Joó Abigél és Tóth Krisztián. A Vasbányai Henrik, Mike Róbert kenupárosunk, a kajakos Vad Ninetta, az öttusázó Kasza Róbert, a vb-bronzérmes ökölvívó Ancsin Katalin, a tornász Hidvégi Vid vagy a sportlövő Nemes Adrienn is megalapozottan tervezhet a jövő évi Játékokra.
– Hát, ez igen gazdag névsor!…
– Ilyen erős csapattal a KSI még nem várt olimpiát.
