A Szőnyi Palánkdöngetők két játékosa, Pfneiszli Péter és Ádám Milán a dán bajnokságban kezdi meg a következő szezont: az élvonalban szereplő Benløse csapatától kapott egyéves profiszerződést. Nagy a váltás a magyar élvonalhoz képest, hiszen a dán floorballban már majdnem profi körülmények uralkodnak.
Nagy-Pál Tamás • Amikor Pfneiszli Péter (címlapfotó: IFF) tizenöt évesen úgy döntött: a megannyi megyei válogatottság ellenére felhagy a labdarúgással, hogy a nagyközönség által alig ismert sportágnak szentelje az életét, még nem sejtette, hogy milyen kaput nyitott meg magának. Négy éve volt rá, hogy kizárólag a floorballal foglalkozzon, melynek köszönhetően tagja volt tavasszal az U19-es válogatottnak, amely bronzérmet nyert a B divíziós világbajnokságon.
„A későbbi aranyérmes dánok elleni 3-3-as döntetlen után odajött hozzánk az ellenfél szövetségi kapitánya, és sok sikert kívánt. Jólesett az elismerés, de azt nem tudtam, hogy ilyen komoly következményei lehetnek” – emlékezett vissza.
Márpedig lettek A szakember ugyanis a dán élvonalban szereplő Benløse vezetőedzője lett, s két-három héttel később Pfneiszlit és Ádám Milánt is megkereste az ajánlattal: folytassák csapatában a pályafutásukat.
„A gárda két éve a második, míg legutóbb ötödik lett a bajnokságban, amely sokkal profibb, mint a magyar liga, összehasonlíthatatlan pénzügyi háttérrel – mutatta be új klubját Pfneiszli. – A szakmai stáb nemcsak edzőkből áll, hanem masszőrök és fizioterapeuták is foglalkoznak velünk. A bajnokság valahol a félprofi és a profi között helyezkedik el. A hazai játékosok például fizetést is kapnak. Mi csak azért nem, mert nekünk a lakhatásunkat állják.”
A klubnak saját csarnoka van, nagyjából félezres – első hallásra nem tűnik nagynak, de minden egyes mérkőzésen telt ház van, vagyis az átlagnézőszám így is többszöröse a hazainak. „Nézegettem videón a bajnokikat. A tempó sokkal nagyobb, a játékosok motiváltabbak, összeszedettebbek, taktikusabbak. A mezeken szponzorlogók vannak, és nemcsak fiatalok szerepelnek a keretben, hanem néhány rutinos róka is.”
A dán klub mindent megpróbál megtenni azért, hogy a magyarok jól érezzék magukat, Pfneiszli például magával viheti a barátnőjét, aki szintén floorballozik, így a női csapatban kaphat helyet. „Biztosan könnyebb lesz így a beilleszkedés, de az igazat megvallva egyedül is belevágtam volna. Nincs bennem félelem, inkább csak vágyok arra, hogy megfeleljek ezen a szinten is. Remélem, minél gyorsabban beletanulok a játékrendszerbe.”
Egyéves szerződést kötöttek. „Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Ha jól megy a játék és igényt tartanak rám, akkor biztosan maradnék, feltéve, ha folytatni tudom mellette az egyetemi tanulmányaimat. De az még a jövő zenéje. Hogy van-e esélyem innen akár még erősebb profi bajnokságba jutni, mint például a finn vagy a svéd? Bármi megtörténhet, sok múlhat a szerencsén is. Egyelőre ennek is örülök, hiszen minden magyar játékosnak az a vágya, hogy külföldön játsszon. Amikor abbahagytam a focit, nem számítottam rá, hogy összejöhet. Itt a bizonyíték, hogy bármi lehetséges, csak tenni kell érte. Ezért minden társamnak csak annyit üzenek: hajrá!”
Jobbat mi sem kívánhatnánk neki dániai pályafutásához. Illetve dehogynem: jusson el északabbra is…
