Bár Frankfurtban életemben csak egyszer jártam, a technika jóvoltából most rövid időn belül két beszélgetést is lefolytathattam onnan. A frankfurti nemzetközi repülőtér várójában ugyanis ismételten sikerült telefonon elérnem Szántó Évát, a Nemzetköz Evezős Szövetség (World Rowing) vb-tagját, aki a nyári olimpia első hetét követően hazajött, dolgozott, „mini” szabadsága is volt és ismét nekivágott a Budapest-Frankfurt-Tokió repülőútnak, hogy a paralimpián is elláthassa tennivalóit.
Szántó Éva. Fotó: jochapress
– Előbb arra kérem, mondjon néhány mondatot, milyen volt az Ön számára a nyári olimpia első hete?
-Arra számítottam, hogy sok munkám lesz – válaszolta Szántó Éva. – A váratlanul „beköszöntő”, de a szervezők meteorológiai csapata által megfelelően előre jelzett tájfunra viszont előzőleg nem számítottunk, ezért módosítani kellett a versenyprogramot, amely átalakítása rengeteg plusz-szervezéssel, egyeztetéssel járt együtt.
– És az egyetlen magyar evezős, Pétervári-Molnár Bendegúz evezéséről mi a véleménye?
– Ő egyértelműen jobb volt, mint 2016-ban, Rio de Janeiróban! Az általa előzőleg emlegetett célok talán kicsit optimistábbak voltak a realitásoknál, de az elért 10. hely a mezőny rendkívüli erősségének ismeretében mindenképpen értékes. Amennyiben továbbra is kitartóan dolgozik és a technikája is tovább javul, úgy a 2024-es olimpián ismételt előrelépésre is képes lehet.
– Önnek személy szerint melyik versenyszám küzdelmei tetszettek leginkább?
– A könnyűsúlyú női kétpárevezősök elképesztő döntőt produkáltak, amelynek hajrájában mind a hat egység egy hajóhosszon belül ért célba. Közben óriási taktikai csata folyt a 2000 méter során. A végig vezető hajó a hajrában fogott egy „rákot”, s végül úgy lett harmadik, hogy a negyedik helyezettet mindössze 0.01 másodperccel előzte meg! A többi versenyszámban az új-zélandiak három győzelmükkel kiemelkedtek, a sportágban nagyhatalomnak számító amerikaiak viszont ez alkalommal érem nélkül maradtak. A horvátok teljesítményét emelném még ki, két hajóval vettek részt az olimpián, és egy arany, egy bronzéremmel zártak.
– A döntőket látva miként ítéli meg a magyar evezés felzárkózási lehetőségeit?
-A világszínvonal eléréséhez rendkívül koncentrált mennyiségi és minőségi munkára van szükség. Fontosnak tartanám a tehetséges evezősök támogatási rendszerének megfontolt alkalmazását, mind a felsőfokú tanulmányokat folytató versenyzők, mind pedig a tanulmányaikat már befejezett, a munka világában helytálló válogatottak vonatkozásában.
– A második félidőben, a paralimpián mit vár, mire számít?
– Sajnos ezekben a versenyekben nem lesz magyar részvevő, akiért szoríthatnánk. Bár Pető Zsolt az elmúlt év versenyein legfőbb riválisait meg tudta előzni, de a kvalifikációs vetélkedések során mégis lemaradt a részvételről. A paralimpiai viadalok átlagszínvonala ugrásszerű fejlődésről tanúskodik, így amennyiben itt is eredményesek akarunk lenni, úgy sokkal célirányosabb kiválasztásra, minőségi felkészülésre esz szükség.
(jochapress /Jocha Károly)
