Galambos Péter június elején szerzett Európa-bajnoki címének apropóján Szierer János evezős szövetségi kapitánnyal beszélgettünk a sportágról, a megnövekedett lehetőségekről, az utánpótlásban észrevehető biztató jelekről, valamint az augusztusi olimpiai kvalifikációs világbajnokságról és magáról az olimpiáról.
Galambos Péter (Fotó: Czucz Bálint)
Meglepetés volt Önnek, hogy Galambos Péter könnyűsúlyú egypárban Európa-bajnoki címet szerzett Luzernben?
Olyan eget verő meglepetés azért nem volt, hiszen Péternek évek óta jó esélye van arra, hogy a dobogó tetejére álljon egy világversenyen, hiszen szerzett már több bronz- és ezüstérmet világ- és Európa-bajnokságokon is. Az idei szezonja eddig egyébként nagyon jó, a világkupán és a válogatókon is kiemelkedően eredményeket ért el, akárcsak az ergométeres országos bajnokságon, amiben fontos szerepet játszik, hogy tavaly október óta nem volt sérülése és betegsége se, így ideális felkészülés van mögötte.
Akkor eddig elégedett az évvel?
Ha az Európa-bajnoki címet nem nézem, akkor a felnőttekkel nem igazán. Nincs katasztrófa, nem dőlünk a kardunkba, de őszinte leszek, ennél többet, jobbat vártunk. Tavaly úgy láttuk, mindenki előrelépett, de idén nem folytatódott ez a tendencia. Ami azért is volt számunkra meglepetés, mert a téli teszteredmények nem utaltak ilyesmire.
Milyen az utánpótlás helyzete?
Az U23-as korosztálynak eredményesebb volt az eddigi éve, igaz, nekik még nem volt komolyabb nemzetközi megméretése. De vannak biztató jelek, a plovdivi evezős-világkupán az Ács Kristóf, Bácskai Máté, valamint a Gadányi Zoltán, Preil Vivien normálsúlyú kétpár is ötödik lett. Mivel mindegyik versenyző az U23-as korosztályhoz tartozik, különösen szép, hogy ilyen eredményekre voltak képesek a felnőttek között.
Az elmúlt években javult az utánpótlás?
Igen, ebben határozott előrelépést láthatunk, öt éve élvezzük a kiemelt sportágfejlesztési program előnyeit, amely adott egy lökést a mi sportágunknak is. Ez annak is köszönhető, hogy a szakma még az elején összeült, meghatároztuk a lehetséges kitörései pontokat, és amellett, hogy a támogatásból igyekeztünk egyre jobb körülményeket biztosítani a felnőtt élversenyzőinknek, főszerepet szántunk az utánpótlásnak is. Öt év után ez a folyamat kezd beérni. A serdülő és az ifjúsági versenyeken nagyobb létszámban versenyeznek a fiatalok, ráadásul az ifjúsági nyolcasunk a tavalyi korosztályos világbajnokságon hatodik, az idei Európa-bajnokságon ötödik helyezést ért el. Óriási előrelépés, hogy egyáltalán van U23-as nyolcasunk, hiszen korábban még sosem vettünk részt nyolcassal világversenyen. Az ifiben pedig három nyolcas hajót is tudunk menedzselni nemzetközi szinten, amiről néhány éve még álmodni sem mertünk volna.
Nézzük meg egy kicsit a nagyobb összképet. Milyen helyet tölt be a magyar evezés a sportágban?
Ha világviszonylatban nézzük, csak egy kicsi szelete vagyunk az egésznek, hiszen kicsi ország vagyunk, ez pedig egy nagyon-nagyon drága sportág. Financiálisan és lehetőségekben nem tudjuk felvenni a versenyt a tradicionális evezős országokkal, mondjuk az angolszász nemzetekkel.
Összehasonlításképpen azért be lehet sorolni minket?
Persze. A legmagasabb szintet a már említett angolszász országok képviselik, Anglia, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, és ide sorolható még Németország is. A második szinten van Románia, Franciaország és Olaszország, a harmadikon pedig Szerbia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Oroszország és Ukrajna. Magyarország a negyedik szinten van.
A Magyar Evezős Szövetség áprilisi megbeszélésének nagy visszhangja volt.Mi történt pontosan?
Fel akartuk rázni a sportágat, ezért új csapatokat akartunk kialakítani, ami megosztotta a hazai evezős társadalmat. Volt, aki szerint erre a variálásra nem volt szükség, és akadt olyan is, aki szerint ezt már régen meg kellett volna lépni. A nem túl biztató tavaszi eredmények viszont megadták az apropót arra, hogy meghozzuk ezt a döntést. Teret akartunk adni olyan versenyzőknek is, aki az elmúlt években nem fértek oda az élmezőnybe, de megvan bennük a tehetség, hogy megérdemeljék a bizalmat. Arról nem beszélve, hogy sosem tesz rosszat a sportágnak, ha változtatni akarunk a becsontosodott felállásokon annak érdekében, hogy előrelépjünk. Az új összeállításoknak köszönhetően mindenki megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítson.
Mire számít az augusztus végi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon?
Az álmunk az, hogy két-három csapattal és négy-hét fővel képviseltetjük magunkat az olimpián, amire van is esély. A linzi világbajnokság lesz az első lépcső az olimpiai kvalifikációban. Ezen kívül jövőre lesz két pótkvalifikációs verseny, áprilisban az európai versenyzőknek az olaszországi Varesében, majd májusban egy végső kvalifikációs verseny a svájci Luzernben, az idei kontinensbajnokság helyszínén. Galambos és Pétervári-Molnár Bendegúz mellett egy női és egy férfi párossal is szeretnénk kijutni Tokióba, sőt, egy férfi kétpárevezőssel is megpróbáljuk.
Ebbe a folyamatba már be lehet vonni az U23-as korosztályt?
Az elsődleges cél az, hogy idén még csak U23-as világversenyeken szerepeljenek, de ha a korosztályos világbajnokságon érmet szereznek, akkor jövőre ők is próbálkozhatnak a már említett olimpiai pótkvalifikációs versenyen. Akkor ugyanis már van értelme élesben is bevetni őket a felnőttek között, a legmagasabb szinten is.
(MET / Vincze Szabolcs)
