"… az utóbbi tíz évben az úgynevezett hobbi- vagy bravúrsportok szépen elszívták előlünk a fiatalokat". Mérei László, az atlétikai szövetség szakmai igazgatója nyilatkozta ezt lapunk tegnapi számában, annak kapcsán: vajon Magyarországon miért tart ott a sportág, ahol.
– Tényleg ez lenne a helyzet?
A Mérei által használt terminológia másik, közkeletűbb elnevezése: extrém sportok.
Népszerűségük kétségkívül nőttön-nő, miközben a hagyományosnak mondott – az egyszerűség kedvéért: többségükben az olimpiai műsorban szereplő – ágazatok a bázis folyamatos szűkülésére panaszkodnak.
Már az "extrémlista" sem rövid; elég, ha rákattintunk az adekvát honlapra: a labdajátékokon, az úszáson, az atlétikán és a küzdősportokon felnőtt szemlélő csak ámul.
Ízelítőül – korántsem a teljességre törekvés szándékával – csupán néhány a terjedelmes lajstromból: ejtőernyőzés, hegy- és sziklamászás, barlangászat, siklóernyőzés, vízisízés, wakeboardozás, snowboardozás, BMX-kerékpározás, gördeszkázás, görkorcsolyázás, falmászás, bázisugrás, raftingolás, jet-skizés, siklóernyőzés, búvárkodás, paintballozás, ördögbotozás, kitesurfölés, mountainboardozás…
"Ez a trendi" – sűríti tőmondatba véleményét az új idők őrületeiről Horváth Kinga wakeboard Európa-bajnok, a vízisí- és wakeboardszövetség főtitkára, az "extrémterület" kiváló ismerője, aztán bővebben is kifejti azt.
– A fiatalok valóban mind nagyobb számban választják a korábban nem is ismert sportágakat, mert ők és szüleik is rájöttek: ezekben különösebb megerőltetés nélkül, szinte játszva és gyorsan juthatnak sikerélményhez. Maga a tevékenység állandó örömforrás, miközben a tradicionális sportokban rengeteg lemondás árán, vért izzadva érhetnek el eredményeket. Alighanem ez a titok nyitja.
Példaként saját sportágát (a hódeszkázás vízi változatát) említi, mely azzal büszkélkedhet, hogy az utóbbi években – tekintettel a rendkívüli érdeklődésre – tíz új pályát avatott Dunaharasztitól Balatonfüreden át Szegedig. Ugyanakkor elismeri: a klasszikus értelemben vett versenysporthoz a wakeboardosok zömének semmi köze; a meghatározó többség hobbiból, a nyári szabadidő kellemes időtöltéseként űzi azt.
Horváth Kinga amúgy hajlik arra, hogy két típusra ossza az extrém sportokat: a különösen veszélyes (vagy inkább annak vélt), illetve a szolidabb változatba tartozó ágazatokra. Az előbbiben találjuk – például – az ejtőernyőzést, a sziklamászást vagy a barlangászatot (érdekes módon idehaza éppen ezek tekinthetők viszonylag hagyományosaknak), az utóbbiban a BMX-ezést, a gördeszkázást, s persze a wakeboardozást is.
A szakember szerint a többségükben vitathatatlanul igen költséges sportokra ma már nemcsak a leggazdagabbak, hanem a középosztálybeliek közül is egyre többen és többet áldoznak. Kialakult e sportágak jól behatárolható szponzori tábora is: ezt a kört elsősorban a szükséges felszereléseket gyártók, a különféle energiaitalok készítői és forgalmazói alkotják.
– Az olimpiai sportok és a mi sportágaink között semmiféle ellentét nem feszül, hiszen azok nem riválisai, hanem kiegészítői egymásnak – teszi hozzá, de megjegyzi azt is: – Óvatosan azért kijelenthető, hogy a tendencia arra utal: az arányok változóban vannak, a mai világban egyre többeket foglalkoztatnak a különleges kihívások, s mind erősebb az olyan sportok iránti igény, amelyeket pusztán a jó közérzetükért, s nem az érvényesülésükért űznek az emberek.
Az extrémsportolóknak úgy jó, ahogyan most van – tudjuk még meg Horváth Kingától. Nem akarnak az olimpiai programba kerülni, nem vágyják a nyilvánosságot és a felhajtást.
– Én éppen azt szeretem az egészben, hogy nincs benne pénz, elvárás és média. Csak a sport van, önmagáért.
Extrém gondolat?
Hamarosan Európa legmodernebb extrémsport-központjainak egyike épül Óbudán. A magyar cég által jegyzett, Kunigunda utcai létesítményben helyet kap egy igazi különlegesség is: az úgynevezett függőleges áramlási irányú ejtőernyős szélcsatorna. Információnk szerint a Londonhoz közeli Milton Keynesben (ahol az érdeklődőknek két hónappal korábban kell jegyet váltaniuk) található hasonló szerkezet: a négy méter átmérőjű csőben ugyanolyan (200-250 km/óra) sebességgel áramlik felfelé a levegő, amilyennel egy ejtőernyős zuhan, mielőtt kinyitja az ernyőjét, vagyis a vállalkozó kedvű személy egy helyben lebeg.
A centrum az extrém sportok mellett katonai ejtőernyősök kiképzésére, tudományos célokra, mozgássérültek rehabilitációjára és az ejtőernyőgyártó cégek kutatási vizsgálataira is alkalmas lesz. (www.nssz.hu)
XLsport
