Falunapon is lehet kincset találni. Ékes bizonyíték Háromszéki Petra története, aki kétszeres Európa-bajnokként nem is olyan régen ezüstérmet szerzett gyermekkorosztályban a gödöllői vadászíjász-világbajnokságon.
Nagy-Pál Tamás • Jó néhány éve már, hogy a pilisjászfalui ünnepen bemutatót tartott a Pilisi Királyi Íjászok egyesülete. A célba lövést is ki lehetett próbálni, Petra pedig egész napra ott ragadt, el sem lehetett ráncigálni.
Az “elejtett” vad
Aztán gyerekíjat kapott a szüleitől. „Nekem is megtetszett, úgyhogy magamnak is vettem egyet – emlékezett vissza a Mol Új Európa Alapítvány által támogatott versenyző édesapja, Háromszéki Attila. – Együtt kezdtünk el lőni, aztán edzésre járni, végül úgynevezett örömíjászversenyre. Csak közben kiderült, hogy Petrában annál jóval több van.”
A most 13 éves leány az összes szakágat kipróbálta már, végül az úgynevezett 3D-ben, azon belül is a vadászíjászatra keresztelt számban kötött ki, ami talán a legizgalmasabb mind közül. A verseny során tereppályán kell különböző műállatokra lőni. A mormotáktól kezdve a farkasokon át a medvékig minden megtalálható a palettán. A feladat roppant nehéz: egyrészt a terep dimbes-dombos, az állatokat így hol alulról, hol felülről kell „levadászni”, miközben a távolságot a versenyzőknek kell megsaccolniuk, ami nem egyszerű a fák és bokrok sűrűjében. Az állatokon célzónák vannak, természetesen a „halálos seb” ér a legtöbbet.
„Nagyjából harminc-negyvenféle állat szerepel a versenyeken, helyszíntől is függ, hogy mennyi és mi. Mindenesetre Petra már krokodillal is találkozott. Kedvence nincs, mumusa viszont annál inkább: a fekvő pumával alaposan meg szokott gyűlni a baja, mert nagyon keskeny cél, nehéz eltalálni.”
S hogy hol lehet ezt a szakágat gyakorolni? Nos, leginkább Petráék házának hátsó kertjében. „Itthon jók az adottságok, felfelé és lefelé is lőhet. A teremben inkább fizikailag erősítenek, mert ez féloldalas sport, oda kell figyelni, hogy az ellentétes izmokat is megmozgassák. És a felkészülésnek akad elméleti, mentális része is, amikor csak át kell gondolni, mi történik, amikor kihúzza a szalagot. Elmélkedik a lövéscikluson. Erre gyerekként természetesen még nem nagy vevő, pedig nagyon fontos elem.”
Petra és az a bizonyos Puma
Bármelyik szakágról legyen is szó, az íjászat veszélyes sport, hiszen mégiscsak fegyverről beszélünk. „Szerencsére, Petrát még nem érte baleset. Tavaly az egyik verseny előtt kapott vadonatúj csigás íjat. Mint később kiderült, hibás volt. A versenyen leakadt az egyik ideg, de éppen a lövéskor észrevette, és sikerült visszaengednie úgy, hogy csak gyengén repüljön ki a vessző. Ha nem figyel, komoly sérülés lehetett volna belőle.”
Petra most korcsoportot vált, a juniorok, vagyis már az idősebbek között versenyezhet. Az álma természetesen az olimpia, melyhez pályaíjászatra kell váltania. Vagy kivárnia, hogy a vadász szám is bekerüljön a programba – a hírek szerint van is rá némi esély. Ideje bőven van, hiszen kortalan sportágról beszélünk. Ami jóval nehezebb, az anyagi háttér előteremtése.
„Nagyon örülünk, hogy a Mol Új Európa Alapítvány és másik cég is segít nekünk, mert ez rendkívül költséges sportág. A nyíl és az íj is drága, nem beszélve a nevezési díjakról, az utazási költségekről és a szállásról.”
De szerencsére a támogatók is tudják: azon a falunapon kincset talált a sportág.
