Boldog ember az, aki az álmaiért harcol. Faragó Beatrix UBC interkontinentális bajnokot már csak egy mérkőzés választja el attól, hogy megvalósítsa célját, s megszerezze a WIBC légsúlyú világbajnoki övét.
Itthon azért kicsit más a helyzet, bár a korábbi bokszmenedzser, Rácz Félix tisztességgel, forintban mérve milliós nagyságrendben fizette meg női ökölvívóit: a veretlenül visszavonult „Bokszhercegnőt”, Csábi Bettinát vagy a média által még inkább felkapott, heves vérmérsékletű Miló Vikit. Ám a két hölgyön kívül is léteznek női bunyósok kis hazánkban, elég csak a profi világbajnokokat, Belinszky Krisztinát, Krempf Rékát, Palecian Juditot vagy a feltörekvő, UBC-interkonti cím tulajdonosát, a tűzről pattant Faragó Beatrixot említeni.
Maradjunk az utóbbi ökölvívónál, aki élete eddigi legfontosabb küzdelme előtt áll, Bea augusztus 25-én, a WIBC világbajnoki címéért készül harcba szállni. A 31 éves sportolót hihetetlen akarat s céltudatosság jellemzi, boksztudása mellett talán e két tulajdonság lehet legerősebb fegyvere.
Az amatőrként 30 mérkőzéssel rendelkező, a soproni Gyevát színeiben két bajnoki bronzot, majd 2004-ben aranyat szerző Faragó Beatrix kizárólag azért állt át a profik táborába, hogy világbajnok legyen. „A nemzetközi mezőnyt megismerve úgy éreztem, a profik között hamarabb érhetek el kimagasló eredményt. A másik ok, amiért váltottam, hogy alkatomnál fogva nem vagyok egy vívótípus, sokkal alkalmasabb vagyok a harcra. Nekem jobban fekszenek a hosszabb mérkőzések, közelebb áll hozzám a profiboksz.” – adott magyarázatot pályakorrekciójára.
A csinos hölgy nem aprózta el az indulást, három győztes meccs után már a világbajnok Miló Vikivel meccselt a debreceni Főnix csarnokban, s taktikaváltásával majdnem meglepte a szabolcsi lányt. „Én előremenő, offenzív bunyós vagyok, itt viszont kivárásra, kontrára játszottam. Bejött, bár lehettem volna határozottabb, de szerintem nem vallottam szégyent, s ezt megerősítette az eredményhirdetés utáni, Viki győzelmét kísérő füttyszó is. Nagy kihívás volt a mérkőzés, a vereség ellenére is jót tett a pályámnak.”
Következő húzós meccsét világbajnok klubtársa, a szintén Blue Aligator-versenyző Palecian Judit ellen vívta, ám szó sem volt kedélyes barátnői traccspartiról, a két lány kőkeményen egymásnak esett a végül ikszet hozó derbin.
2006 februárjában már első övét is megszerezte a légsúlyú ökölvívó, Tápiószentmártonban a bolgár Taskova legyőzése után az UBC interkontinentális övét csatolták a derekára. „Azt hiszem, Taskova lebecsült, csupa mosoly volt az első menetekben, nem vett igazán komolyan. A vége felé már nem volt olyan jó kedve, felpörögtem, kicsit ellazultam, úgy vélem, magabiztosan szereztem meg az övet.”
A balkán bunyós elleni csata után azonban Beatrix nem sok időt töltött a ringben, bár még Németországban ütközött Alesia Graffal, de utána majd egy éves pauza következett. „Istállómtól meccsek helyett csak ígéreteket kaptam, s egy idő után eluntam a várakozást. Folyamatosan formában kellett tartanom magam, túledzett lettem, nem tudtam kiadni magamból a munkát, lelkileg mélypontra kerültem. Teljesen megcsömörlöttem, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom ökölvívást.”
A visszavonulás helyett azonban az akkor Slimtrax néven futó, jelenlegi Budaboxba igazolt a sportolónő, a régi edzőtárs, Belinszky Krisztina csábította vissza. Majd össze is csapott a két amazon, de felvetődik a kérdés, miért volt szükség arra, hogy istállón belül a két jó képességű, csúcsra törő bunyós egymást csépelje? „Úgy véltem, a Krisztina elleni meccsel lemérhetem, a kihagyás után hol tartok a nemzetközi élvonalhoz képest.” – érkezett a rövid válasz.
A meccs az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult, az edzésben lévő, jobb kondícióval rendelkező Belinszky hozta magát, míg Beatrix profitálhatott a Slimtrax által szervezett következő mérkőzésekből. Három újabb sikerrel hangolt augusztus 25-én esedékes WIBC címmecsére. Azért a magyar viszonyokat ismerve megfordul az ember fejében, mennyire biztos, hogy létrejön a budapesti Chameleon Clubban a csata. „Kiss „Toto” Zoltántól kaptam egy ígéretet, hogy megszervezi a mérkőzést. Maximálisan megbízom benne, tudom, mindent megtesz, ám nem titkolom, nagyon csalódott lennék, ha elmaradna az összecsapás.”
Beatrix mindent egy lapra tett fel, hogy elérje a sikert, munkáját, a biztos egzisztenciát jelentő vendéglátó ipari vállalkozását számolta fel Sopronban, hogy csak az ökölvívásra tudjon koncentrálni. „Nincsenek kételyeim, hogy jó úton járok, erős motivációval rendelkezem, nagyon bízom magamban. Biztos vagyok benne, ha egy jó szakmai stáb áll mögöttem, képes vagyok arra, hogy világbajnoki övet szerezzek.
Egyedül a külső körülmények akadályozhatnak meg. Konkrét leszek: ha nem sikerül elegendő szponzort szereznem, vagy ha nem tudják megszervezni a címmérkőzést, akkor lehetnek gondok.”
Míg korábban a Felix-Promotion gáláit közvetítő kereskedelmi tévének köszönhetően Miló és Csábi remek szponzori szerződéseket köthetett, addig a szerényebb lehetőségekkel rendelkező Slimtrax-bunyósok – Belinszky és Faragó – kissé háttérbe szorultak. „A tévés szereplés a menedzseren, a kapcsolatokon múlik, de mi tudjuk magunk között, hogy szakmailag mennyit érünk. Nem vagyok féltékeny a lányokra, ők csak éltek a lehetőségekkel.”
Ha valaki azt hinné, hogy a Beatrix zsíros szponzori szerződésekre vár, melyek összegéből hosszú évekig tudná fedezni felkészülését, az téved. Több, kisebb támogató is megtenné, de kicsi a piac, a médiapublicitás sem túl nagy, így az öklöző már évek óta önerőből, s barátja – a MÖSZ ügyvéd dr. Szendrő Zsolt – segítségével finanszírozza költséges hobbiját. „Nem könnyű Magyarországon egy női ökölvívó helyzete, egyre kevesebb a klub, s anyagilag sem könnyű meccseket szervezni. Ha valaki itt akar meggazdagodni, az ne is jöjjön. Ám az itthoni bunyóban résztvevő lányok olyan erős motivációval rendelkeznek, hogy bármit megtesznek, feláldoznak az eredményért. Azért nem beszélnék le senkit arról, hogy kipróbálja a profi vonalat, mert engem sem tudtak eltéríteni. ” – fogalmazott az ökölvívóedzői képesítéssel is rendelkező bunyós.
Faragó Beatrix jelenleg csak a reá váró augusztusi ütközetre koncentrál, napi három edzéssel készül. Nem panaszkodik a gyötrelmes felkészülés miatt, csak egy dolog lebeg a szeme előtt: a díszes világbajnoki öv. S hogy merre tovább, ha beteljesül az álom? Erre nem érkezett egyértelmű válasz, mert mint Bea elmondta, a folytatás elsősorban a jövőben adódó meccslehetőségektől függ. Magánemberként már konkrétabb céljai vannak, szeptemberben a második évet kezdi a Semmelweiss Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi karának rekreáció – sportmenedzseri szakán. Nem titkolt célja a doktorátus megszerzése, s az, hogy a sportban kamatoztassa majd tudását.
Balogh Zoltán / www.monokli.com
