KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE POZSONYBÓL. Fájó a Norvégia elleni vereség, de korát meghazudtoló profizmussal a csapat irányító-átlövője, Háfra Noémi már arról beszél, hogy tanulni kell az északiak ellen a pozsonyi ifjúsági kézilabda-világbajnokságon elbukott negyeddöntő tapasztalataiból.
Roska Emese Boglárka • „Próbáld a pozitívumokat nézni” – vigasztalta Doki, azaz dr. Kisegyházi Attila Suba Sárát, mire ő „Igyekszem, csak most még nehéz…”.
A beszélgetés jól mutatta a magyar leányválogatott péntek esti hangulatát, miután óriási csatában kikapott Norvégiától a pozsonyi ifjúsági kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjében. A lefújáskor eldőlt, hogy szétfoszlanak a négy közé kerülésről vagy még nagyobb célokról szőtt álmok, ennek megfelelően az első percek, órák a keserves bánat jegyében teltek.
Az első percek a keservé voltak
Néhányan nem akartak rögtön a mérkőzés után beszélni a történtekről, de a csapatból többen is hangoztatták: szánjanak rá most időt, mert akkor pénteken már nyugodtabban koncentrálhatnak az előttük álló feladatokra, és nem kell újra elmélyedni a vereségben.
„Teljesen megváltoztatta a gondolataimat az, amiket Bea (Siti Beáta, az edző – A szerk.) mondott” – jegyezte meg Háfra Noémi, miközben arra kértem, elevenítsük fel a sokáig fájó összecsapást.
De haladjunk időrendben.
Az FTC már mosolygós játékosa elmondta, a mérkőzés előtt úgy érezték, hogy jobbak, mint a norvégok, s tulajdonképpen utólag is amiatt nehéz feldolgozni a vereséget, mert a kezükben volt a lehetőség a legjobb négy közé kerülni.
„Az első percekben az Angola elleni meccs jutott az eszembe – idézte fel Háfra a kezdést, amikor 2-0-ra elhúzott az ellenfél. – Persze, óvatosan kell összehasonlítani a két országot, hiszen az északiak a felnőttek között is a legjobbak közé tartoznak: mégis, ugyanúgy indult, gyorsan hátrányba kerültünk. Aztán könnyen szereztünk gólokat mi is. De ők is. Nem is értem, miért nem szereztünk labdákat. Sok dolgot nem értettem ezen a mérkőzésen, de talán ezért is volt szükség a vereségre, hogy tanuljunk belőle.”
A második játékrész kezdetén Suba Sára emlékezetes módon lehúzta a redőnyt, a norvégok hosszú percekig képtelenek voltak betalálni neki, ráadásul a csapat egyenlített.
Az utolsó két meccsen viszont harcolni kell az ötödik helyért
„A szünetben arról beszéltünk, hogy nyugodjunk meg. Jani bá’ (Hajdu János szövetségi edző – A szerk.) elmondta, küzdjünk, egy pillanatra se adjuk fel, képesek vagyunk nyerni. Sári óriási tartást adott nekünk, nagyon fáj, hogy nem tudtuk kihasználni a remeklését. A második félidőben nem volt olyan a csapatban, aki lő egymás után két gólt, és megnyeri a meccset. Úgy érzem, agyban fáradtunk le, igaz, én az utolsó percekben már a lábamat is alig bírtam mozgatni. Lőttek egy gólt, mi is, aztán kivédekeztünk egy támadást, meg még egyet, és mégsem tudtuk átvenni a vezetést. Engem idegileg felőrölt a meccs.”
A társulaton az látszott, hiába adott tartást a védésekkel Suba, hiába értékesítette a legfeszültebb helyzetben is minden lehetőségét a balszélső Márton Gréta, képtelen volt átlépni az árnyékát. A kulcsfontosságú pillanatokban hibáztak a játékosok, s nem tudták átvenni a vezetést.
Az első percekben érthetően a szomorúság, a csalódottság, a keserűség telepedett a csapatra, ám vélhetően nemcsak Háfra, hanem a társak lelkét is valamelyest rendbe tette az a bizonyos esti összeülés.
„Bea arról beszélt nekünk, hogy még kicsi nindzsák vagyunk, akiknek ez a vébé állomás a fejlődésben. Nyilván fájó a norvégok elleni vereség, mert volt esélyünk a négy közé kerülésre. Mégis, tanulni kell az élményekből, mert jövőre Európa-, utána pedig hazai világbajnokság vár ránk. Mindenkin azt érzem, hogy valamelyest túljutott a sokkon. Meg akarjuk szerezni az ötödik helyet! Ha egyetlen, egygólos vereséggel és az ötödik hellyel térhetnénk haza, az nem volna rossz.”
A reggelinél persze még sok szomorú arcot láttunk, a kapusedző, a sokat megélt Bartalos Béla azonban így biztatta őket:
„Sportolók vagytok, ehhez hozzátartozik, hogy néha kikap az ember. Ha annyi ezresen lenne, ahányszor egy góllal veszítettem meccset, milliomos lennék. Kicsit még nyalogassátok a sebeiteket, de aztán ebédre mindenki szedje össze magát, hátra van még két mérkőzés!”
A biztató szavak nyomán már kis mosolyt is felfedeztünk egyik-másik játékos arcán.
Szombaton 12.30-tól Horvátország következik.
A vb-hez kapcsolódó korábbi anyagaink: beszámoló a vasárnapi érkezésről, hétfői szünnap, Magyarország–Kína,szerdai szünnap, Magyarország-Spanyolország, Magyarország–Kongó, interjú Siti Beátával, Magyarország–Svédország,Magyarország–Brazília, Hajdu János-interjú, beszélgetés az újoncokkal, Magyarország–Angola, Magyarország–Norvégia
