Összeállításunkban a szabadtéri sportágak felkészülési lehetőségeit vesszük szemügyre a havas-jeges hónapokban. Megszólal a teniszezők, az atléták, a kajak-kenusok és az evezősök egy-egy képviselője is.
Lakner Gábor • Ahogy közeledik a tél, tető alá kényszerülnek az egyébként szabadban űzött sportágak. November közepére a legelszántabb versenyzők is terembe vonulnak, a megszokott, tágas környezetet pedig felváltja a viszonylagos bezártság. Összeállításunkban négy sportág képviselőinek téli edzéskörülményeit és lehetőségeit vesszük szemügyre – természetesen az utánpótláskorú versenyzők lehetőségeire fókuszálva.
A teniszezők általában október közepén veszik birtokba a téliesített pályákat, tíz fokos hőmérséklet alatt ugyanis kényelmetlen és sérülésveszélyes lenne a játék, ráadásul a pálya is megsínylené a használatot. Ez az időszak azonban sem a versenyzők, sem az edzők számára nem ideális.
A teniszezők többnyire csak salakon tudnak gyakorolni a hideg hónapokban • Fotó: Zádor Péter
„Nincs elegendő mennyiségű fedett pálya, ráadásul a magasabb üzemeltetési költségek miatt ilyenkor a bérleti díj is növekszik. A fiatalok így általában kevesebbet edzenek, vagy nagyobb csoportokban gyakorolnak. Akármelyik történik is, az a minőségi munka rovására megy” – mondja Pelva Gábor, az utánpótlás-válogatott vezetőedzője.
A gondot tetézi, hogy idehaza kevés a világszínvonalú, állandóan fedett csarnok, a sportolók többnyire sátrakban vészelik át a téli hónapokat. A szövetség törekszik a helyzet javítására, a tervek között szerepel húsz-harminc, erre a célra alkalmas létesítmény építése.
„Általában salakos pályákat fednek be sátorral, a versenyeket év közben pedig rendszerint kemény borításon rendezik, már csak ezért sem optimálisak a körülmények. Remélhetőleg a közeljövőben változik a helyzet, és télen sem kerülünk hátrányba a külföldi riválisokkal szemben” – teszi hozzá a teniszedző.
Az atléták esetében egyre javul a helyzet. Persze jóval nagyobb tervezést igényel az edzésbeosztás, mint az év többi részében.
„Az ország egyik utánpótlásközpontjaként nem lehetünk elégedetlenek a körülményekkel, a dobóatlétáinkon és a hosszútávfutóinkon kívül mindenki zavartalanul tud készülni télen is – veszi át a szót Tölgyesi Előd, az Alba Regia Atlétikai Klub akadémiavezetője. – Ami gondot okoz, hogy a gyerekek nagyon sokáig vannak iskolában, utána meglehetősen rövid időszak marad a sporttevékenységre, így rengetegen vannak egyszerre a futófolyosón és a munkacsarnokban.”
Az Alba Regia Atlétikai Klub futófolyosója két éve szolgálja a téli felkészülést • Forrás: Székesfehérvár Városgondnoksága
A szakember örömtelinek tartja, hogy az elmúlt tizenöt évben folyamatosan csökkent a lemorzsolódás, hiszen korábban sokan hagyták abba a sportolást télen, miután nem lehetett méltó körülmények között edzeni.
„A legkisebbeknek tornacsarnokot bérelünk, rengeteg olyan eszközünk van, amit ott is tudnak használni. Székesfehérváron azonban nagyon sok sportág jelen van, így meglehetősen kevés a szabad teremkapacitás. Annak örülünk, hogy gyerekek tömege sportol a városban, ahogyan a színes palettának is, de emiatt szükség van kompromisszumokra is.”
Persze akad, aki kifejezetten várja a téli időszakot. Kajak-kenuban hagyományosan ilyenkor kezdődik a felkészülés, ami az új reményeket is magában hordozza.
„Aki régebb óta sportol, örül az újrakezdésnek. Új terveket lehet kovácsolni, megerősítheti magát az ember, és ilyenkor lehetőség nyílik a képességek javítására is, amire nyáron nem feltétlenül van idő” – elemzi a fiatalok motivációját Varga Béla, a Dunafüredi Vízisport Klub szakosztály-igazgatója.
A százhalombattai egyesület versenyzői a helyi uszodában készülnek télen, tornatermet is bérelnek és saját konditermük is van. Igaz, Varga szerint utóbbi lehetne korszerűbb és valamivel nagyobb is, hiszen gyakori a zsúfoltság. A hegyi futás szintén állandó programja a téli időszaknak.
„Ötven-hatvan fiatalt edzünk, a nagyobbak időjárástól függően már márciusban vízre szállnak, de a kisebbeket áprilisnál előbb nem engedjük visszatérni. Az ő technikájuk még nem elég kiforrott, hamar vizesek lesznek, márpedig hiába van húsz fok, ha a víz még csak négy-hatfokos.”
Legkésőbb november közepén raktárba kerülnek a csónakok egy másik „hajós” sportágban, az evezésben is, bár a felnőttek saját belátásuk szerint néha még maradnak a vízen.
A Győri Atlétikai Club evezősei az országban egyedülálló tanmedencében gyakorolhatnak • Forrás: GYAC Facebook
„Az evezősnek eveznie kell, így az lenne a legjobb, ha egész évben vízen lehetnénk – mondja sommásan Papp Oszkár, a Győri Atlétikai Club szakosztályvezetője. – Mivel erre nincs lehetőség, télen szárazedzésekkel készülünk. A szokásos futás és tornatermi gyakorlatok mellett nagy segítségünkre van a nyolc beülős tanmedencénk, amelyben csiszolhatjuk a technikát. A felkészülésben kiemelt szerepet töltenek be az ergométerek. A már meglévő huszonöt gép mellé pályázatok segítségével sikerült még tizenötöt beszereznünk. Ezzel országos szinten is az élmezőnybe tartozunk, de lehetőségeihez mérten minden egyesület bővíti az eszközparkját.”
A téli időszak nagyjából március közepéig tart, persze – miként azt Papp megemlíti – előfordult, hogy akkor még jég borította a Dunát, mint ahogyan az is: már január végén vízre bocsátották a hajókat.
„Szoros időbeosztással edzünk, hiszen ilyenkor egy gombostűt sem lehet leejteni a létesítményekben. Másik csoport edzésére kizárólag edzői engedéllyel mehetnek a gyerekek, és akkor is csak olyan eszközt használhatnak, amellyel éppen nem gyakorol senki. Akinek komoly céljai vannak a sportágban, az nem bezártságnak fogja fel ezeket a hónapokat, hanem elfogadja az élet rendjét. Annyiban nehezebb dolguk van a fiataloknak télen, hogy jobban szem előtt vannak, az edzők könnyebben észreveszik az esetleges hibákat. De ez is csak a javukat szolgálja.”
