Fényes siker Dortmundban!

Nyílt párharc volt, a végére lett sima 3:0.

{tab=Összefoglaló}

Götze és Thiago beállása hozta meg az áttörést, a mérkőzés végére fizikálisan és mentálisan is elfáradt a nagyot küzdő Dortmund.

Pep Guardiola némi meglepetésre úgy döntött, Götze csak a padon fog kezdeni, ennek és a sérülteknek köszönhetően így Lahm ismét a középpályára került, Rafinha pedig a védelem szélén kapott helyet. Ami talán még ennél is váratlanabb húzás volt, hogy Martínez kifejezetten támadó szerepkört kapott, nem egyszer a Bayern első embere volt, mikor Mandzukic éppen a szélekre húzódott ki.

A találkozót jól kezdte a Bayern, szemmel láthatóak voltak a Dortmund ideiglenes védelmének bizonytalanságai – más kérdés, hogy a hazaiak kontrajátéka nem lett veszélytelenebb, így a 3. percben már csak Lewandowskin múlt, hogy hat méterről nem vette be Neuer kapuját.

Összességében azonban az első 10-15 perc egyértelmű bajor fölényt hozott agresszív letámadásokkal és veszélyes támadásokkal, ugyanakkor a dominanciát nem sikerült igazán aprópénzre (értsd: nagy helyzetek vagy gólok) váltani, a Dortmund pedig a félidő derekára felbátorodott.

Ezeken a szuperrangadókon már szinte megszokhattuk, hogy minimum egy, de inkább több gólt ajándékba ad a Bayern: nos a félidő felénél Boateng pont a legrosszabb pillanatban csúszott el, Reus köszönte szépen és egy az egyben futott Neuerre, lövése azonban gyengére sikerült. Ebben a periódusban több alkalommal beszorult a Bayern a saját térfelére, a mezőnyfölénye jelentősen csökkent.

A szünethez közeledve viszont ismét Guardiola csapata vette magához a kezdeményezést, előbb egy Mandzukic ollózásnál, majd egy lesipuskás Müller lövésnél kellett Weidenfellernek védenie, a 37. percben viszont már csak Mandzukic lábfejének méretén múlt, hogy nem született meg a bajor vezetés Robben centerezését követően.

A feszültség tapintható volt, az első játékrész egy Großkreutz vs. Mandzukic párharccal ért véget, kölcsönösen fejelgették egymást, egy-egy sárga lap lett a jutalmuk.

A második játékrészben valamivel összeszedettebb lett a Bayern játéka, kevésbé volt rapszodikus, azzal együtt, hogy ismét a Dortmund előtt adódott egy nagy gólszerzési lehetőség, mikor Blaszczykowski emelésénél Lewandowski zavarórepülést mutatott be. Guardiola hamar végrehajtotta az első cseréit is, alaposan megforgatva ezzel a csapatot, hiszen Götze Mandzukic helyére érkezett, Thiago pedig Boatenget váltotta, így – rövid időre – Martínez elfoglalta a védelem közepén újdonsült helyét.

A változtatások eredményesnek bizonyultak, Thiago és Götze is új színt vitt a támadójátékba, ennek pedig már a 66. percben meg lett az eredménye: Müller passzát követően Götze bal lábbal átvette a játékszert, majd jobb spiccel kilőtte körülbelül 15 méterről a jobb alsó sarkot. 0:1! Micsoda belépő Götzétől, aki természetesen feltartott kézzel vette tudomásul a találatát.

A gól ekkor még nem törte össze a Dortmundot, rövid időn belül Mkhitaryan, majd Reus is egyenlíthetett volna, de Neuer mindkét esetben – főleg a másodiknál – nagy bravúrral hárított.

A hajrára érkezett Van Buyten is, méghozzá Rafinhát váltva, így Lahm és Martínez is visszakerült az eredeti posztjára – utóbbinak ezen a mérkőzésen a hatos poszt a negyedik volt, amit bejátszott. A változtatásra nagy szükség volt, mert Klopp behozta a szélvészgyors Aubameyangot, aki egy alkalommal úgy lefutotta a szélen a derék spanyolunkat, hogy rossz volt odanézni.

Az újabb cserével stabilizálódott a Bayern játéka, a mérkőzés végére pedig valóságos kegyelemdöféseket helyezett el a dortmundi szívekben. A 85. percben Thiago egy félpályás íveléssel indította Robbent, aki éles szögből is átemelte Weidenfellert, 0:2! És még nem volt vége: a 87. percben egy Robben – Lahm – Müller összjáték végén utóbbi 13 méterről lapos lövéssel bevette a dortmundi kaput, 0:3!

Óriási győzelmet aratott tehát a Bayern, persze hozzá kell tegyük, mintegy 85 percen keresztül abszolút nyílt volt a párharc, és Klopp együttese is több alkalommal megszerezhette volna a nagyon fontos vezetést. A lényeg azonban a győzelem és az, hogy immáron hét pont a Bayern fórja a Dortmunddal szemben.

Írta: Roy Makaay

{tab=Előzetes}

A válogatott szünetet követően ismét belecsapunk a lecsóba: a Bundesliga 13. fordulójában a Borussia Dortmund otthonába látogatunk.

Sajnos eléggé beárnyékolja a szombati szuperrangadót megelőző várakozásokat, hogy elsősorban a Dortmundnál (de nálunk is) sérültproblémák akadtak. Azonban mindettől függetlenül is egy hatalmas összecsapásra készülhetünk: Európa papíron két legjobb csapata találkozik egymással.

A BVB egészen a legutóbbi fordulóig derekasan tartotta a lépést a Bayernnel, a Wolfsburg elleni vereséggel azonban 4 pontra nőtt az előnyünk velük szemben. Ez 22 fordulóval a vége előtt csekélynek tűnik, ám amennyiben sikerülne őket legyőzni szombaton koraeste, a 7 pontos előny már túleshet egy lélektani határon: kiegészülve a Bajnokok Ligája nyomással, könnyedén megtörheti a Borussia Dortmund lendületét.

Ennyire azért nem szabad előreszaladnunk. Ha végigtekintünk az elmúlt éveken, azt láthatjuk, hogy BVB az a csapat, amelyik a legnagyobb hatással volt/van ránk. Egyfelől itt volt a két szűkös esztendőnk, amikor a Dortmund egymás után ötször is megvert bennünket, a vereségek között volt olyan, amit nem érdemeltünk meg, de olyan is, ami totális blama volt számunkra.

Kiegészülve a Finale dahoam kudarcával ez a dortmundi élmény volt az, ami arra sarkallta a vezetőket, hogy még precízebben tegyék oda magukat az átigazolási piacon, a játékosokat pedig még jobb összetartásra és szenvedélyre sarkallta.

Hogy aztán az előző szezonban megforduljon a kép. Volt két lélektanilag nagyon fontos győzelmünk a sárga-feketék ellen: 2012 nyarán a Szuperkupában, ami megnyitotta a trófeaáradatot és megtörte a nyeretlenségünket. Valamint a tavaszi kupamérkőzés, ahol Arjen Robben is végre odacsapott.

A Borussia Dortmundot nem azért tekinthetjük erősnek, mert bejutottak a BL-döntőbe: mindinkább onnan kell megközelíteni, hogy azért jutottak be a BL-döntőbe, mert egyébként erősek. A bajnokságban tavaly csak őket nem sikerült egyszer sem legyőzni. Európában pedig igazából ők voltak az egyetlenek, akik képesek voltak – ha a meccs végének szaladós intenzitásában már nem is – egyenrangú féllé válni a triplázó Bayernnel szemben. Bőven benne lehetett volna a pakliban az is, hogy ők győznek. De persze jött Arjen Robben.

Viszont van valami, ami nagyon bökheti a mi csőrünket is: ugye idén a(z új edző illetve a jóllakottság általi) várakozásokon felül teljesítünk eddig. Mindössze egyetlen vereséget szenvedtünk: azt épp a Dortmund ellen. És amivel rögtön az első meccsen már el is buktuk annak lehetőségét, hogy az összes trófeát egyszerre védhessük.

Hivatkozhatunk a kapusbakira, az öngólra, a lesgólra, az összes szerencsétlen körülményre, ám kétségtelenül ez a vereség egyfajta nyomást is helyez majd Guardiolára és a csapatra: ismét meg kell erősíteni, ki az úr a Ligában.

Ráadásul ugye zsinórban hat mérkőzés óta képtelenek vagyunk legyőzni a Dortmundot a bajnokságban. 2010 tavasza óta: azóta egyébként már három BL-dödöntőt játszottunk.

Nincsenek könnyű helyzetben az edzők, hiszen vezéregyéniségeket kell pótolni; Dortmundban ráadásul a komplett védőnégyest.

A Dortmundnál biztosan nem lesz: Neven Subotic, Lukasz Piszczek, Mats Hummels, Marcel Schmelzer és Ilkay Gündogan. A Bayern oldalán hiányzik majd: Holger Badstuber, Xherdan Shaqiri, Claudio Pizarro, Bastian Schweinsteiger és Franck Ribery. Utóbbi várhatóan heteket fog kihagyni.

A Kicker így várja a kezdőcsapatokat:

BVB: Weidenfeller – Blaszczykowski, Sokratis, M. Friedrich, Großkreutz – S. Bender, Sahin – Aubameyang, H. Mkhitaryan, Reus – Lewandowski

FCB: Neuer – Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba – Javi Martinez – Robben, T. Müller, T. Kroos, M. Götze – Mandzukic

A mérkőzésre szombaton 18.30-tól kerül sor, melyet az Eurosport 2 is élőben közvetít. 

{/tabs}