Nádor Krisztián szerint a felnőtt-férfiválogatott az elmúlt években rossz úton járt. Újdonsült szövetségi kapitányként fiatalításba fog, és felkutatná a külföldön játszó magyarokat. A hazai bajnokságból már tizenhat évesen is bekerülhetnek a legelszántabbak az U19-es nemzeti csapatba.
Nagy-Pál Tamás • Nádor Krisztián lett a felnőtt-férfiválogatott szövetségi kapitánya, de – ahogy azt már a lányoknál megszokhattuk – egyben az U19-es gárda irányítója is. A tízszeres magyar bajnok és 86-szoros válogatott, a szlovák másodosztályban még mindig aktív játékos annak idején a Ferencvárosban, a Debrecenben és az Újpestben is jégkorongozott, mígnem átnyergelt a floorballba, amely a felesége és a gyereke után a harmadik legfontosabb lett az életében.
Évek óta úgy látja: a felnőttválogatott nagyon rossz úton jár. „Valamivel később képzeltem a szerepvállalást, de most úgy alakultak a dolgok, hogy meg mertem pályázni a feladatot. Sajnos, többször előfordult, hogy amatőr sport lévén az anyagiak vagy a nem megfelelő szakmai munka miatt nem az játszott a válogatottban, akinek kellett volna. Ezen feltétlen változtatnunk kell. Motivációs gondok is voltak, ez utóbbi persze nem igaz az U19-esekre.”
Éppen azért lehet megoldás, ha rendszeresen közös edzéseket és edzőtáborokat, valamint egymás elleni mérkőzéseket rendez a két gárdának. „A fiatalok láthatják, mennyire közel vannak a nagycsapathoz, míg a felnőttekben tudatosul, hogy már a nyakukon vannak az utódok. És persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy gazdasági előnyei is vannak ennek a felállásnak. Terveink szerint így több szlovákiai edzőmeccs is beleférhet a programba.”
Nádor szerint nincs itthon elég, megfelelő színvonalat képviselő felnőttjátékos, ezért alapos fiatalításba kezd. „A klubokban tizenhat-tizenhét évesek is szerepelnek már az Ob I-ben, közülük is szeretnék válogatni. Azokra építem a jövőt, akikben nemcsak tehetséget, hanem elszántságot is látok. Ott az U19-es válogatott, amely bronzérmet szerzett a világbajnokságon. Vannak, akik onnan kiöregedtek, de hamar beleerősödhetnek a felnőttgárdába.”
Az újdonsült kapitány megbízatása hosszú időre, öt évre szól, így nagyon fontos, hogy megfelelő szakmai stábot állítson össze. „Több elismert jégkorongozó is segíteni fog, akik ma már edzőként dolgoznak. Folyamatosan járnunk kell a meccseket, illetve kikérnünk a klubedzők véleményét. Megterhelő lesz, hiszen kicsi gyereket nevelek, és az építőiparban dolgozom ingatlanfejlesztőként. De ezzel akkor is tisztában voltam, amikor elvállaltam a feladatot.”
A másik nagy terve, hogy találjon még olyan külföldön játszó magyarokat, akik erősségei lehetnek a válogatottnak. „Nincs róluk adatbázisunk, pedig a B divízióban található országok közül többen is követik ezt a példát. Nekünk is vannak légiósaink a válogatottban, de még legalább két-három magasabb floorballkultúrában szereplő játékosra lenne szükségünk. Megvannak a terveim, hogyan tudnánk felkutatni őket. Egyrészt az itt élő, a sportágat jól ismerő külföldiek segíthetnek, illetve nekem például Svédországban lakik az egyik gyerekkori barátom, aki szintén körbeérdeklődik. De a klubom révén Szlovákiában is meg tudom nézni, mi a helyzet, illetve a cseh határnál is lehetnek magyar származású játékosok, márpedig az ottani floorball a világelitbe tartozik. De Finnországban, Svájcban és Dániában is szerepelnek olyanok, akik itthonról kerültek oda, az ő segítségüket is igénybe vesszük.”
Ahogy honlapunk elsőként beszámolt róla (ITT), a dán kontingens két fiatallal bővült Pfneiszli Péter és Ádám Milán személyében. „Feltétlenül számítok rájuk is, mert rengeteg mindent tanulhatnak odakinn, nagyon hasznos tagjai lehetnek a válogatottnak.”