Párizsban, amellett, hogy időről időre fellángol a szociális vagy gazdasági elégedetlenség – elég a tavaly tavasszal a tervezett nyugdíjreform miatti tüntetéssorozatot felidézni – a terrorfenyegettség folyamatos beszédtéma. A városban, ahol olyan tragikus kimenetelű iszlamista támadások zajlottak le, mint a 2015. januári Charlie Hebdo, vagy ugyanannak az évnek a végén a Bataclan elleni, amelynek közelében, Conflans-Sainte-Honorine-ben lefejeztek egy középiskolai tanárt, sosem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy nem történhet semmi baj. Franciaországban októberben emelték ismét a legmagasabbra a terrorkészültség szintjét, azt követően, hogy Arrasban késes támadás áldozata lett egy újabb tanár.
Európai biztonsági szakértők emellett arra figyelmeztettek, hogy Izrael és a Hamász háborúja miatt tovább nő az esélye annak, hogy iszlamista militánsok akcióba lépnek. Az aggodalmakat fokozta az is, hogy az Iszlám Állam korábban támadással fenyegette meg a Bajnokok Ligája-mérkőzéseket – az érintett városok között ott volt Párizs is.
Az üzenetem az, hogy bízhatnak az eseményben. Szeretném megerősíteni, hogy ez nem képezi vita tárgyát: a biztonság a prioritás”
– jelentette ki a BBC Sportnak Tony Estanguet, az olimpia szervezőbizottságának elnöke, aki azt is hozzátette, hogy Sebastian Coe, aki a londoni olimpián töltött be hasonló posztot, figyelmeztette: az utolsó száz napban a korábbiaknál is több kritikát kapnak majd, és az aggodalom is fokozódni fog. – „Az én dolgom az, hogy nyugodt maradjak, és arra összpontosítsak, amit véghez kell vinni.”
Tony Estanguet
AFP/Angelos Tzortzinis
Arról is beszélt, hogy alázatosak maradnak, hiszen egy ekkora rendezvénynél bármi történhet még az utolsó pillanatban is, de elégedett azzal, ahogyan az előkészületek állnak.
Az bizonyos, hogy a létesítmények miatt ezúttal nem kell aggódni. Az összes épület 95 százaléka már meglévő vagy kifejezetten a játékok és a paralimpia idejére felhúzott, ideiglenes. Ezek nagy része már elkészült, többségük néhány hónappal a határidő előtt. Átadták már a három új állandót is: a tollaslabda- és ritmikusgimnasztika-versenyek helyszínéül szolgáló Adidas Arenát, az olimpiai falut és a vizes események központját. Ez utóbbi megnyitója az egyik résztvevő műugró számára nem úgy alakult, ahogy szerette volna:
A korábban megszokott költségvetés-emelkedési számháború is jóval visszafogottabb volt eddig Párizzsal kapcsolatban, mint az egekbe szökött büdzséjű Tokióval vagy Rióval. Az S&P március közepén arról számolt be, hogy a kalkulációjuk szerint a játékokhoz kapcsolódó létesítmények felépítése és üzemeltetése, valamint az esemény megszervezése nagyjából 9 milliárd euróból jön majd ki, aminek csak 28 százaléka közpénz. Ennek azért némileg ellentmond Pierre Moskovicinek, a francia számvevőszék vezetőjének nyilatkozata, aki két héttel később arról beszélt: a közelmúltig arról volt szó, hogy 3 milliárd euró megy állami és önkormányzati forrásból el az olimpiára, de ez az összeg akár 5 milliárdig is felkúszhat. Már a 3 milliárdos adat is magasabb volt a korábban becsültnél: a 2023-as költségvetési dokumentumokban még 2,44 milliárd eurós hozzájárulásról volt szó, amelyből 1,3 milliárd forrásának az államot, 260 millióénak pedig Párizs városát tüntették fel.
Az olimpiarendezés a korrupciós vádakkal is kéz a kézben jár, és bár ebből a szempontból a párizsi játékok a korábbiaktól egyelőre ugyancsak üdítően eltérő képet mutatnak, a gyanú azért itt-ott felvetült. Például Estanguet fizetését illetően. Az év elején az AFP számolt be arról, hogy a francia pénzügyi főügyészség nyomozást indított a sportvezető díjazásának feltételei miatt. Azt vizsgálják, hogy szabályosan kapja-e a szervezőbizottságtól a pénzét a háromszoros olimpiai bajnok szlalomkenus, aki a cégén keresztül számláz nem kereskedelmi szolgáltatásokért.
Az olimpiai visszaszámláló Párizsban
AFP/J-F Rollinger
A nagy kérdőjel
Hiába van már csak hátra alig több mint három hónap az olimpia kezdetéig, egyelőre nem tudni, hol tartják majd a nyitóünnepséget. Biztonsági szempontból ez a 16 napos eseménysorozat legsebezhetőbb eleme, a szervezők ugyanis merészen a Szajna Nemzeti Könyvtártól a Trocaderóig nyújtózó szakaszára álmodták meg. A modernkori olimpiák történetében ez lenne az első alkalom, hogy a nyitóműsor és a sportolók felvonulása nem egy stadionban zajlik: a sportolók 94 hajóval tennék meg a nagyjából hat kilométeres utat.
További 86 járművet a biztonsági és műszaki csapatok számára tartanak fenn. Előbbiek között lesznek külföldi szakemberek is: a játékok biztosításában a 18 ezer francia katona mellett 46 másik ország katonái is részt vesznek majd.
Az már bizonyos, hogy nem láthatják majd annyian a vízi parádét, ahány nézővel eredetileg számoltak a szervezők. Úgy volt, hogy a folyó partjairól és az afölött átívelő hidakról 600 ezren figyelhetik majd a sportolókat, de január végén Gerald Darmanin belügyminiszter bejelentette, hogy logisztikai és biztonsági okokból csak nagyjából 300 ezren lehetnek majd szemtanúi az eseménynek.
Ám hiába a nagyszabású előkészületek – a szervezők még a XVII. század óta a Szajna-parton portékájukat kínáló könyvárusokkal is összecsaptak –, lehetséges, hogy az egész vízi felvonulásból semmi sem lesz. Erről hétfőn Emmanuel Macron francia elnök beszélt: „Ha úgy látjuk, hogy kockázatos, akkor vannak B és C terveink is” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a biztonsági kockázatok csökkentése érdekében a szervezőknek lehetőségük van rövidíteni a megnyitó időtartamát, vagy akár „áttelepíteni a ceremóniát a Stade de France-ba”.
Kétséges még az is, hogy a Szajnában teljesíteni tervezett versenyszámokat meg lehet-e majd tartani. Bár nagyszabású beruházás zajlik annak biztosítására, hogy a vízbe ne kerülhessenek kórokozók az egészségügyi határérték fölötti mennyiségben, előfordulhat, hogy ez sem lesz elegendő. Egy nemrégiben végzett vizsgálat szerint a folyóban „riasztóan” nagy mennyiségben vannak jelen a bélrendszeri gyulladást okozó Escherichia coli baktériumtörzsek, és a versenyeket megelőző időszakban sok eső esik majd a francia fővárosban, ezek mennyisége tovább növekedhet.
Emmanuel Macron
AFP/Gonzalo Fuentes
Magyar helyzet
De nem csak a szervezőkre várnak még leküzdendő kihívások, hanem sok magyar sportolóra is, akik közül sokaknak egészen június végéig van lehetőségük kvótát szerezni.
Mostanáig 16 sportágban 150 magyar sportoló vívta ki az indulás jogát vagy érte el a kvalifikációhoz szükséges időeredményt, ami nagyon szép szám. Összehasonlításképpen: a koronavírus-járvány miatt egy évvel eltolt tokiói játékok előtt száz nappal 114 (+7 tartalék) magyar sportoló készült a biztos részvételre, ennyivel a londoni megnyitó előtt 97, a riói előtt pedig 130+1. Tokióban végül 173 fős volt a magyar sportolói küldöttség, Rióban 157-en, Londonban pedig 156-an képviselték a magyar színeket.
Az, hogy most ennyire jól állunk, a női és a férfi vízilabdázóknak és kézilabdázóknak köszönhető (a kosaras lányok előtt is nyitva volt a lehetőség, de nem tudtak élni vele). Utóbbiak kedd este tudták meg, hogy a csoportmeccseken kikkel mérkőznek majd, a nőkre talán könnyebb, a férfiakra nehezebb út vár.
Már nem csak egy jó félidő van bennük – szintet léphet a női kézilabda-válogatott az olimpián
Simon Petra, a női válogatott és a Ferencváros 19 éves irányítója a sorsolás után azt mondta lapunknak: olyan csapatokkal kerültek össze – Angolával, Brazíliával, a címvédő franciákkal, a hollandokkal és a spanyolokkal –, akik ellen tudnak jól teljesíteni. Bár vasárnap, a sikerrel megvívott selejtezőtorna után még arról beszélt, hogy rárúgják majd az ajtót a mezőnyre, most óvatosabban fogalmazott. „Akkor azért felfokozottabb hangulatban voltam, de azt tartom, hogy a csoportból tovább kell jutnunk. Még nem tűztünk ki célt magunk elé, de azt megfogalmaztuk együtt, hogy nem azért megyünk, hogy tingli-tanglizzunk. Olyan eredményt akarunk elérni, amely az utókor számára is fontos emlék marad.”
Schmidt Ádám többször elmondta: tudatos döntés volt a sportirányítás részéről, hogy megpróbálnak minél több olimpiai kvalifikációs eseményt Magyarországra hozni, ilyen volt a női kosárlabdázók soproni, a férfi kézilabdázók tatabányai, valamint a nők debreceni selejtezőtornája, de június végéig további hét ilyen esemény lesz még. Ennek költségvonzatáról most azt nyilatkozta: nem tud egzakt, összesített adatot mondani. „Sportáganként eltérő, hogy egy-egy ilyen esemény mennyibe kerül. A legutóbbi, debreceni hétvége 150-200 millió forint közötti összegbe volt. Azért nehéz pontos adatot mondani, mert ha önkormányzati kezelésben van a létesítmény, amit igénybe veszünk, akkor más feltételrendszerrel biztosítja. Ha egy olyan létesítménybe megyünk, mint a tatabányai, amely a sportállamtitkárság háttérintézményének az üzemeltetésében van, ott is más az ár. De nagyon szívesen bemutatom június 30-án, hogy melyik rendezvény mennyibe került.”
A felkészülés finanszírozásáról Schmidt azt mondta: az, hogy az idei évben melyik szövetség mennyi támogatást kapott, hat-nyolc hónapos felmérés során határozták meg. Már azt megelőzően leültek egyeztetni minden sportvezetővel, valamint a MOB és a paralimpiai bizottság irányítóival, amelynek során minden fél vállalásokat tett. Az államtitkárság e vállalásokhoz párosította a támogatásokat, majd következett a vállalások teljesítésének elemzése. Végül ennek alapján alakították ki a végleges számokat a tavalyi év utolsó negyedévében.
Az érmek számát, színét ő sem kívánta megbecsülni. „Segítenünk kell a sportolók felkészülését, nekem körülbelül idáig terjed a hatásköröm” – jegyezte meg.
A Milák Kristófhoz fűződő kapcsolatáról is kérdeztük Schmidt Ádámot, akivel szilveszterkor a visszatérését előrevetítő közös képet osztottak meg, s akivel az országos bajnokságon az első úszása előtt is beszélgetett. „Lehet, hogy az olimpia után eljön annak az ideje, hogy akár Kristóf, akár én fölfedjük ezeket a kártyákat. A Kritóffal való személyes kapcsolatom kezdete 2017-re datálódik. Hallottam sok mindent ezzel kapcsolatban, hogy akkor kezdődött, amikor államtitkár lettem, hogy ez egészségtelen… Mielőtt akár a miniszterelnök úrnak főtanácsadója lettem, akár sportállamtitkár, előtte évtizedekig kötöttem barátságokat, a Kristóffal való is ezek közé tartozik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy köztünk van egy nagyon komoly, mély baráti kapcsolat, amely hét éve tart” – magyarázta.
Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára beszél a 100 nap múlva rajt Párizsban! címmel tartott sajtótájékoztatón a Millenium Házában 2024. április 17-én.
MTI/Illyés Tibor
Tokióban birkózásban, kajak-kenuban, úszásban, vívásban, vitorlázásban, cselgáncsban, karatéban, öttusában és vízilabdában tudtak érmet nyerni magyar sportolók – 6 aranyat, 7 ezüstöt és 7 bronzot. Az akkori játékok előtt Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) akkori vezetése 13 dobogós helyben bízott. Gyulay Zsolt, a szervezet jelenlegi elnöke tavaly év végén arról beszélt, hogy 10-12 olimpiai bajnoki címre esélyes magyar sportoló van, de ezeknek csak a harmada, legjobb esetben a fele szokott bejönni. A MOB szerdai, a hátralévő 100 napról megemlékező sajtótájékoztatóján aztán már kitért a jóslásra vonatkozó kérdések elől. A statisztikai elemzésekkel foglalkozó amerikai Gracenote azonban éppen most adta ki a legfrissebb becslését, e szerint a magyar sportolók 5 arany-, 8 ezüst- és hat bronzérmet szereznek majd.
A tokiói dobogósok közül Párizsban is sokan ott lesznek, és közülük sokaktól szép eredmény várható. Elég csak az egyéves szünet után az úszáshoz visszatérő, és az országos bajnokságon remeklő Milák Kristófra, a februárban világbajnoki címet nyert nyíltvízi úszóra, Rasovszky Kristófra vagy a Dohából ugyancsak az év elején vb-ezüsttel hazatérő női vízilabda-válogatottra gondolni, a kajak-kenusokat nem is említve.
Gurisatti Gréta: Ha az kell a sikerhez az olimpián, hogy eltáncoljuk a kis táncunkat, akkor megcsináljuk
Vívásban három csapat – a férfi és női kardozók, valamint a férfi párbajtőrözők –, 15 sportoló szerzett kvótát. A japán fővárosban Szilágyi Áron a kardozók egyéni versenyében – sorozatban harmadszor – olimpiai bajnok lett, a csapattal pedig bronzérmes. A csapattagok hosszú idő óta változatlanok, Szilágyi mellett Szatmári András, Gémesi Csanád és Decsi Tamás vív, s harcolta ki a párizsi részvételt is. Az utóbbi időben felerősödtek azok a hangok, amelyek Decsi beválogatásának jogosságát firtatták, azt pedzegették, hogy akad nála jobb eredményeket elérő fiatal kardozó, és hogy számára biztos helyet jelent, hogy az édesapja a vívószövetség fegyvernemi szakági bizottságának vezetője, a testvére pedig a kardcsapat vezetőedzője. Erről a 41 éves sportoló azt nyilatkozta lapunknak: nem tartja érdemesnek, hogy reagáljon rá. „Igyekszünk csak az olimpiára koncentrálni, és a legjobb formába kerülni, az efféle külvilági ostromokkal pedig nem foglalkozni. Lehetnek szubjektív vélemények, de én azt gondolom, hogy a feladatom az, hogy segítsem ezt a csapatot, és ezért mindent el fogok követni.”
Vannak a kvótások között olyanok is, akik Tokióban csak kevéssel maradtak le a dobogóról, ilyen a kerékpáros Vas Kata Blanka (hegyikerékpár, 4. hely) és Salim Omar Gergely taekwondós (5. helyezés). Utóbbi mellett Párizsra két másik sporttársa is kijutott, a Spanyolországban élő és készülő Márton Viviana és Józsa Levente. Róluk ebben a cikkünkben írtunk.
Borítóképünkön a görög és francia nagykövet adja át egymásnak a jelképes olimpiai lángot a megnyitó ünnepségen 2024. április 16-án. Fotó: AFP/Ted Aljibe
Írta a HVG
A Francia aggodalmak, magyar remények – így állunk 100 nappal az olimpia kezdete előtt bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
