Marco Rossi bár büszke az angliai döntetlenre, egyáltalán nem boldog. A kapitányt megviselték az elmúlt hetek, de nem a válogatott játéka, és nem is az eredmények szomorították el.
– Érzelmileg nagyon megviseltek az elmúlt hetek – kezdte a molcsapat.hu-nak adott interjúját Marco Rossi. – Úgy gondolom, az érkezésem óta felépítettünk valamit a magyar válogatottnál. Tudom, hogy a futballban nincs múlt idő, csak a jelen számít, de bevallom, arra számítottam, hogy a csapattal felhalmoztunk annyi bizalmi tőkét, amit nem tud elsodorni néhány rosszul sikerült mérkőzés. Tévedtem – utalt arra az olasz szakember arra, hogy a magyar válogatott hat perc híján továbbjutott az Eb-k történetének legerősebb csoportjából, a Nemzetek Ligájában pedig a C-divízióból feljutott a A-divízióba, de az utóbbi időkben rosszul sikerült vb-selejtezők után megváltozott a közhangulat.
– Néztem az újságcikkek címeit, itt-ott elolvastam néhány reakciót, és nem értettem, mi történik. Aztán elkezdtek jönni a gyalázkodó üzenetek, méghozzá privátban, és ettől végképp elkeseredtem. Nemzeti hősökből idióták lettünk alig néhány hét leforgása alatt. Emocionális pasas vagyok, sokszor a döntéseimet is inkább a szívemre hallgatva hozom meg. Akkor is így tettem, amikor top bajnokságokban szereplő klubok ajánlatait utasítottam vissza, mert hittem benne, hogy még nem értem el az utam végére a magyar válogatottal. A pénz csupán sokadlagos szempont számomra.
Rossi mégis azt kívánja, minden egyes szurkolónak el tudja magyarázni a döntéseit, a mögötte húzódó gondolatokat, és azt, hogy miért teljes tévedés extrém elvárásokat támasztani a magyar válogatottal szemben.
– A gond az, hogy mivel mi elég sokszor borítottuk a papírformát az utóbbi három évben, sokan már elvárják tőlünk, hogy ez mindig így legyen. De hogyan lehetne mindig így? Szervezettséggel, okos taktikával és elszántsággal sok mindent lehet kompenzálni, de nem mindig, és nem mindenki ellen. Vékony a jég, amin járunk, mégis egészen jól haladunk előre. Tudtuk, hogy néha be fog szakadni alattunk, csak arra nem voltunk felkészülve, hogy ezt sokan ennyire képtelenek elfogadni tőlünk.
A kapitány azt is elmondta, hogy a szeptemberi vb-selejtezőknek már egész más állapotban vágtak neki, mint ahogy az Eb-t lezárták.
– Nem is minden játékos érkezett a válogatotthoz megfelelő fizikai állapotban, ám ez a kisebbik baj volt. A nagyobb sokkal inkább emberi, mint szakmai probléma volt: a játékosok nyugodtabbak, lazábbak voltak, és nem tudtak megfelelő mentális állapotban pályára lépni. Ennek volt köszönhető, hogy az angolok ellen a hajrában teljesen szétestünk. Nem tudtunk végig koncentrálni, és a taktikához sem tartottuk magunkat, a súlyos vereség pedig rányomta a bélyegét a másik két szeptemberi selejtezőre is. Észleltük a veszélyt a stábbal, tisztában voltunk vele, hogy nem szakmai a probléma, hanem nagyon is emberi, de a kezelése már az angolok elleni meccsel rendkívül nehézzé vált, mert elvesztettük Szalai Ádámot.
A kapitány úgy gondolja, Szalai Ádám kiválásával a vezérét vesztette el a válogatott, aki az ő meghosszabbított keze a pályán.
– Karizmájának köszönhetően ő az öltöző vezére is, egy olyan biztos pont a közösségen belül, ami nélkülözhetetlen egy edző számára. Ha Ádám a pályán van, a csapat nem veszíti el a fókuszt, végig koncentrált marad, és tartja magát a taktikához – jelentette ki az olasz szakvezető a Mainz támadójáról, akinek taktikai jelentőségét pedig úgy érzékeltette, hogy az NB I-ben nincs hozzá hasonló karakterű játékos, sőt, az NB I-ben jelen áléás szerint nincs nemzetközi szinten bevethető középcsatár.
