Összeállításunkban arra a kérdésre keressük a választ, milyennek látják a játékvezetők az utánpótláskorú játékosok viselkedését: mennyire tisztelik egymást, a játékvezetőket, és tisztában vannak-e a szabályokkal?
Lakner Gábor • Különös véget ért a múlt héten Belgrádban rendezett U19-es felkészülési vízilabdatorna, a döntőben ugyanis a horvátok és a görögök szó szerint összecsaptak a vízben. Három és fél perccel a vége előtt olyan verekedés tört ki a két csapat között, amilyet még a negyedik helyen záró magyar csapat szakvezetője, Horkai György sem nagyon látott, pedig hosszú pályafutás áll mögötte. Hazai színtéren szerencsére nem túl gyakoriak a hasonló esetek, de a különös apropóján megkérdeztük a játékvezetőket: vajon ők mit tapasztalnak, milyennek látják a fiatal sportolókat? Egyáltalán: több-e a gond a mai utánpótlás-versenyzőkkel, mint mondjuk egy évtizede?
„Minél fiatalabbak a játékosok, annál jobban tisztelik egymást, az edzőket és a játékvezetőket. Ahogyan egyre idősebbekké válnak, a klubokra jellemző eredménycentrikusság miatt változik a helyzet – mondja Vogel Gábor vízilabda-játékvezető, aki vallja: neki nem fegyelmeznie kell, hanem szigorúan betartania és betartatnia a szabályokat. – Nyilván nem veszik ki teljesen belőlük a tisztelet, hiszen a korosztályos válogatottban anélkül nem is tudnának együtt dolgozni.”
Vogel szerint másként kell vezetni a gyerekbajnokságban, mint az OB I-ben, de a fölösleges durvaságot minden szinten büntetni kell.
A bírónak nem fegyelmeznie kell, hanem szigorúan betartania és betartatnia a szabályokat
„A legkisebbeket még muszáj segíteni, hogy élvezzék a játékot, hiszen a mi felelősségünk is, hogy megragadjanak a sportágban. Nem hiszem, hogy a mai fiatalokat gyakrabban kellene büntetni, mint a tíz évvel ezelőttieket, ugyanakkor azt látom, hogy a felnőttmérkőzéseken látott sztárallűröket előszeretettel veszik át, próbálnak úgy viselkedni, mint a világklasszisok. Reklamálásért ugyanolyan szigorú vagyok a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergővel, mint bármelyik serdülőjátékossal. Ha az egyiknek engednék, akkor a másiknak is kellene.”
Szerinte a szabályismerettel nincs probléma, a klubok ezen a téren is képzik a fiatalokat, akik minél gyakorlottabbak, annál jobban megértik, mi miért történik a medencében.
A birkózószőnyegen nem éppen pozitív tendenciáról fest képet Weisz György, aki szerint a fiatalok – tisztelet a kivételnek – sem a szülőktől, sem a kluboktól nem feltétlenül kapják meg azt az útravalót, ami a megfelelő viselkedéshez kell.
Két pont jár a kék mezes versenyzőnek, intés a pirosnak – jelzi Weisz György a birkózószőnyegen • Forrás: Facebook
„Tizenhat éves korig tapasztalok problémákat, utána pozitív változás megy végbe, mondhatjuk, hogy azt követően megérnek a fiatalok. Az utóbbi időben két-három fegyelmi tárgyalás is volt, amelynek az eredménye talán hat a versenyzők lelkére, és elgondolkodnak azon, legközelebb milyen szavakkal illetik a játékvezetőket. A szabályismeretük elfogadható szinten van, hiszen az a taktikai felkészüléshez is nélkülözhetetlen. Ami egyértelműen dicsérhető, az a fair play: a fiatalok rendkívül sportszerűek egymással.”
Hargitai Gábor tizenhét éven át dirigált kézilabda-mérkőzéseket, jelenleg a szövetség utánpótlás-technikai vezetőjeként dolgozik, így elsősorban a válogatott szintű játékra lát rá.
„Személyfüggő, hogy melyik bíró mennyire tudja kivívni a tiszteletet, de a mai szabadabb világban senkinek nem könnyű megtartania. Nyilván akadnak játékosok, akik hihetetlen alázattal teszik a dolgukat, de a többségre azért nem ez a jellemző. A szabályismerettel semmi gond, hiszen a válogatottakat minden évben külön oktatjuk is. A játék sokkal tisztább, mint egy évtizede, a szigorúbb büntetések elejét vették az alattomos szabálytalanságok nagy részének. Az ellenfeleket mindenki tiszteli, néha már túlzottan is. Ez a sok videózásnak is köszönhető, hiszen a fiatalok látják, mire képes a másik csapat.”
Farkas Dávid, az U18-as fiú kosárlabda-válogatott technikai vezetője amellett, hogy játékvezetőként is tevékenykedik, U11-es és U14-es csapatot edz a Soproni Sportiskolában. Ennek köszönhetően minden oldalról látja a helyzetet.
„A fiatal játékosok mentalitását és tisztelettudását nagyban befolyásolja az edző személyisége. Sajnos rengeteg esetben negatívak a tapasztalataim, az edző habzó szájjal szidja a játékvezetőt már a legkisebb korosztályban is, miközben a játékos visszajelzést várna arról, hogy amit tett a pályán, az jó volt, vagy sem. Ebből kifolyólag sokszor a játékos is átveszi a stílust és tiszteletlenül viselkedik mind az ellenfelével, mind a játékvezetőkkel. Hozzáteszem, néhány alkalommal találkoztam olyan esettel is, amikor a játékvezető felkészületlenül és hanyag módon vezette a mérkőzést, mondván, ezek még csak gyerekek…”
Farkas tapasztalatai alapján a magasabb korosztályokban többször előfordul, hogy a játékosok visszabeszélnek. A játékvezető – amennyiben megfelelő a hangnem – helyes kommunikációval oldhatja a feszültséget.
„A kisebbek a tévéből látott sztárallűröket próbálják másolni, így rengeteg ősz hajszállal ajándékozzák meg az edzőiket. Az esetek kilencven százalékában azokat próbálják kopírozni, amelyek nem a kosárlabdázásról szólnak. A szabályok ismerete nagyon nehéz kérdés az utánpótlás-korosztályokban. Úgy gondolom, az edzők sem megfelelően felkészültek ebben a témakörben, hiszen nem sokan képezik magukat, így nincsenek tisztában az esetleges új szabályokkal és módosításokkal. Jó ötletnek tartanám, ha az edzői működés egyik alapfeltétele a minden szezon elején teljesített játékvezetői teszt lenne.”
